Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Imágóátvitel a német bírói gyakorlatban. I. rész: Jogsértés
36 Dr. Vida Sándor már a név megválasztása következtében is a más hírnevén való élősködést valósította meg.40 Vinck pedig úgy vélekedik, az olyan nevek tekintélye, mint a Porsche vagy a Ferrari, valamint e nevek hatása olyan körökben is ismert, amelyek az ilyen sikeres áruk hírnevéhez kapcsolják saját üzleti tevékenységüket. Különösen nagy a csábítás az azonos cégnevűek számára (de az olyanok számára is, akik abban a helyzetben vannak, hogy képesek ezekkel azonos nevű üzlettársat találni és utóbbi neve alatt tevékenykedni), hogy ennek segítségével a fogyasztói elvárásokat kihasználják; a jóhírű névhez való kapcsolódást ilyen esetben a saját névnek kellene biztosítani.41 3.6. A Peugeot-ügyben az alperes motivációjára az ítélet indokolásának abból a mondatából lehet következtetni, amely szerint „a felperes (a Peugeot) cégével történt gondolattársítás kiépítése, valamint az alperes által hirdetett és a fogyasztók megtévesztésére is irányuló nyereményjáték, amelyben a felperes védjegyére utalt, s amivel a reklámakciót hatékonyabbá akarta tenni, az üzleti erkölcsbe ütközik”.42 Ebben az ügyben véleményem szerint inkább a védjegyjogosult érzékenysége figyelemreméltó: mivel annak ellenére, hogy a nyereményjáték győztese ténylegesen egy Peugeot gépkocsit kapott az alperestől, s a Peugeot termék ismételt emlegetése közvetett reklámhatást is fejtett ki, e pozitív körülmények ellenére felperes az alperes eljárását összességében mégis inkább negatívnak tekintette (a Peugeot védjegy imágójára gyakorolt hatás szempontjából). 3.7. A Cartier-ügyben is csak egyetlen mondatból lehet az alperes motivációjára következtetni. Nevezetesen „a tisztességtelen magatartással kapcsolatos kifogás arra korlátozódik, hogy alperes a védjegyek43 jó hírnevét saját üzleti tevékenysége érdekében használta ki, amivel más védjegyének hímevén való élősködést valósította meg.”44 3.8. A Quattro-ügyben hozott ítélet indokolásából az alperes motivációja vonatkozásában a következő megállapítások figyelemreméltóak: „Az, hogy a perbeli megjelölések szembeállítása következtében a minőségi tulajdonságok gondolati átvitele következik be, és hogy ezt még elő is lehet mozdítani, mutatja az is, hogy a nem vitatott tényállás szerint ezt az alperes a két termék vonatkozásában meg is kísérelte. Nevezetesen a felperes járműveit alperes saját reklámakciója keretében a sífelszerelésekkel együtt mutatta be... ez pedig arra nézve is támpontot jelent, hogy azonos megjelölés használata esetén a felperes hírnevének átvitele és ezzel annak kiaknázása történik és történhet.... ezt pedig egymagában a védjegyek hasonlósága gerjeszti, amit az alperes az általa választott megjelölés használatával idézett elő.”45 Megjegyzések a) Minthogy az EU-nak a tagállamok védjegyjogának harmonizálásáról szóló Irányelve alapján a német védjegyjog 1 K. H. Fezer: Markenrecht, 2. kiadás, München, 1999, MarkenG. § 14 Rn. 426 2 Handwörterbuch des Marketing, 2. kiadás, Stuttgart, 1995, 924. o.; Vö. még. V. Trommsdorjf: Konsumentenverhalten. 3. kiadás, Stuttgart-Berlin-Köln, 1998, 160. o. (s persze ma már a magyar is) fontos versenyjogi elemekkel bővült, nagy valószínűséggel állítható, hogy az előzőekben ismertetett ügyek nagyobb részét a német bíróságok ma már védjegyjogi és nem versenyjogi alapon döntenék el, s a versenyjogi megfontolások inkább szubszidiáriusan érvényesülnének majd csak,46 ha egyáltalán érvényesülnének. A védjegyjog eszköztárának alkalmazása persze elsősorban olyan esetekre vonatkozik, ahol a felperes védjegye be volt jegyezve. b) Másik megjegyzésem: amikor a német védjegytörvény (hasonlóképpen a magyar is) más hírnevének tisztességtelen kihasználását tiltja, a közönség (das Publikum) által való összetéveszthetőség veszélyéről beszél. Az ismertetett ügyek bírósági elbírálása alkalmával a feltételezett fogyasztói vélekedések (illetve a fogyasztói véleménykutatásokkal bizonyított fogyasztói ismeretek) figyelemreméltó szempontként jelentkeztek. E vonatkozásban aligha várható változás a most alakuló joggyakorlatban, amikor is az EU Irányelveknek megfelelően szövegezett 1994. évi német védjegytörvény alapján kell majd a bíróságoknak a versenyjogi jellegű tényállásokat elbírálniuk. Úgy gondolom, hogy azt az eljárási „körítést” szinte mellékesnek is lehet tekinteni, hogy az ilyen jellegű jogviták elsősorban kontradiktórius eljárás: felszólalási, illetve törlési eljárás (nálunk csak az utóbbi) keretében kerülnek elbírálásra, amelynek metodikája hasonló a hagyományos versenyjogi perekhez. c) További megjegyzésem a bírói mérlegelés, illetve a bizonyítás kérdésével kapcsolatos. Az ilyen jellegű verseny-, illetve védjegyügyekben a bíróságnak széles körű, szubjektív mérlegelési lehetősége van. Más jogászokhoz hasonlóan, akik a nagyobb jogbiztonságra törekvés jegyében a bírósági gyakorlat objektivizálását látnák célszerűnek, különösképpen a bíróság által feltételezett fogyasztói magatartás vonatkozásában, csatlakozom ahhoz a gondolathoz47, hogy hasznos volna, ha az ilyen tárgyú bírósági feltételezéseket, nevezetesen azok plauzibilitását a magatartáskutatás tudományának hipotéziseivel alá lehetne támasztani vagy esetleg cáfolni. Egyelőre úgy látszik azonban, hogy a Trommsdorff által javasolt és fogyasztói magatartást feltáró empirikus (kvalitatív) szakvéleményt48 a peres felek csak ritkán terjesztenek a bíróság elé, szemben a fogyasztói véleménykutatáson alapuló (kvantitatív) szakvéleményekkel, amelyek bizonyítási eszközként való bírósági hasznosítása Európában éppen Németországban terjedt el a leginkább.49 Prognózisként ezért csupán azt lehet mondani, hogy ha a peres feleknek jelentős gazdasági érdeke vagy fontos presztízsszempontjai fűződnek a jogvita számukra kedvező eldőltéhez, akkor aligha fogják sajnálni a fogyasztói magatartásra vonatkozó empirikus szakvélemény beszerzésével kapcsolatos munkát és költséget sem. 3 Fezer id. mű, különösen § 14 Rn. 439 4 A. Baumbach-W. Hefermehl: Wettbewerbsrecht, 20. kiadás, München, 1998, UWG § 1 Rn. 564 - A kommentár az „imágó” kifejezést nem használja ugyan, a hírnév kiaknázása (Rufausbeutung) fejezetben azonban több ilyen tárgyú ítéletről számol be.
