Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Technikatörténet
Technikatörténet 33 Egyik folyóiratban olvasta Oersted tanulmányát, amelyben a galvánáram mágnestűre való hatásáról értekezik, és amelyben azt is kifejti, hogy bár az áram elmozdítja a mágnestűt, mégsem késztetheti folytonos mozgásra. Ebben nem hitt Jedlik és kísérletezni kezdett: megismételte Oersted kísérletét, csak ő egyetlen drótgyűrű helyett több dróttekercset rakott a mágnestű köré. Megfogalmazta a multiplikátor elvét. Amikor elkészült vele és bekapcsolta a szerkezetet, nem akart hinni a szemének: forogni kezdett, de közben megszólalt a csengő és ő úgy sietett az órára, hogy elfelejtette kikapcsolni a szerkezetet. Átélte élete leghosszabb tanítási óráját, s amikor visszament a szertárba, látta, hogy az még mindig forog. Sokáig nézte, míg észre nem vette, hogy egyre lassabban forog. Ekkor kikapcsolta, mert a telep lassan kezdett kimerülni. Mindez 1830-ban történt. 1831-ben Pozsonyba helyezték át a Királyi Akadémia filozófiai karára fizikatanárnak. A szertár itt is hiányos volt. Itt is írt a főigazgatónak és itt sem kapott komolyabb támogatást, tehát maradt az új eszközök készítése és a régiek javítgatása. Ha hivatalos pénzhet jutott, máris ment Bécsbe, új eszközökért. A pesti egyetemen megüresedett fizika-mechanikai székre pályázatot írtak ki. Bár apályázatajól sikerült, mégsem ő kapta meg a széket. Két évvel később, 1837-ben újabb pályázatot írtak ki, amin a kifejtendő témák a következők voltak: A rejtett és szabad hőnek tüneményei, törvényei; A dörzsölési, megosztási érintkezési elektromosságnak jelenségei, törvényei; Két, három vagy több összetevő eredőjének a meghatározásai. A szóbeli vizsgán 20- 20 percen keresztül kellett előadást tartani latin és német nyelven. Ezúttal elnyerte a széket, de kinevezését csak két évvel később, 1839. november 2-án kapta meg. 1840. március 10-én tette le az esküt. A szertárral itt is rengeteg gondja volt, fejlesztésekre mindössze évi 64 pengő forintot kapott. Az 1844-es országgyűlés a közoktatás nyelvévé a magyart tette. Ekkortól Jedlik minden óráját magyarul tartotta. Pestre kerülése után egy évvel kezdte a tagtoborzást Bugát Pál a Magyar Természettudományi Társulatba - Jedlik az elsők között írta alá az ívet. Ugyanebben az évben, 1841-ben tartották meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első és második nagygyűlését Pesten - amelynek munkájába azonnal bekapcsolódott. Két előadást is tartott: az egyikben a még Győrben feltalált, s azóta továbbfejlesztett szódavízgyártó eljárást ismertette, a másikban érdekes elektromágneses jelenségeket mutatott be. Jedliket 1846-tól kezdve három évre dékánná választották az egyetem bölcsészkarán, az évnyitón magyarul szólt a hallgatósághoz. 1848 márciusában hiába készült fel óráira érdekesebbnél érdekesebb kísérletekkel, a fiatalságot a forradalom - később a szabadságharc - jobban érdekelte. A tanításban beállt kényszerszünetet Jedlik két dologra használta. Hazafias érzéseinek sugallatára beállt nemzetőrnek - őrséget állt, árkot ásott, ott segített, ahol szükség volt rá. Megmaradó idejében egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette, amelyet már magyar nyelven írt, így gyorsabban haladt, hisz könnyebben szerkesztett új magyar szakszavakat. Várta az alkalmas időt, amikor majd megjelentetheti. Több részből állónak tervezte; az elsőnek, amelybe a mechanika, hangtan és kémia került, a „Súlyos testek természettana” címet adta. 1850-ben Jedlik saját költségén jelent meg a könyv, de nem volt igazán sikeres. Ellenben ez jelentette a Magyar Tudományos Akadémiára való bekerülést is (1858). Jedlik így indokolta meg, hogy 1850 után miért nem írta meg a teljes, egyetemi fizika tankönyvet: „... az egyetemi tanrendek azon megváltoztatása után, mely szerint az egyetemi tanár oda lön utasítva, hogy az év lefolyása alatt előadandó tantárgyak nem a Compendiumát, hanem mindegyik félév alatt valamely kiszemelt szakaszát terjedelmesebben, kellően kimerítve adja elő, nem lett volna czélszerű a Compendiumféle Természettannak a használata.” Mivel Jedlik nemzetőr is volt, csak nagyobb viták után kerülhetett vissza az állásába, de az óráit újra német nyelven kellett tartania. Az 1850-es években - Jedlik ötvenes éveiben - csak lassan ocsúdott a magyar nemzet az elveszett szabadságharc miatti kábulatából. „A szellemek világa kialutt” - írta Vörösmarty 1850/51 telén, baracskai magányában, Előszó című versében. „Most tél van és csend és hó és halál...” Czuszor Gergelyt Riadó című verséért kufsteini várfogságra ítélték. Jedlik kereste a helyét. A forradalom előtti tudományos mozgalmak elhaltak, az egyesületek csak vegetáltak. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ig nem tartott nagygyűlést. Ezekben az években Jedlik a szertárban elmerülten kísérletezett: a Bunsen-elem javításán dolgozott, egyenáramú fúrógépet fejlesztett ki, melyet motorként működtetve, meghajtotta vele optikai rácsosztó gépét, s jobbnál jobb rácsokat állított elő. „A külföld nem látta az ő találmányait” - mondta Eötvös. Pedig Jedlik szerette volna, ha ez nem így történik: az 1855-ös párizsi kiállításra 100 elemes telepet küldött, de ezek a gondatlan szállításban, tárolásban összetörtek. 1856-ban Bécsben tartották vándorgyűlésüket a Német Természetvizsgálók, Jedlik elment és bemutatta a javított Bunsen-elemet, valamint az általa feltalált horgonyt (elektromotort). El is érte, hogy néhány ezután írt tankönyvbe bekerült a neve, mint a villanymotor egyik feltalálójáé, igaz hogy hol Jedliecknek, hol Jedlickának írva. Szokatlan felkéréseknek is eleget tett: megvizsgálta, hogy mi lehet a tudományos alapja, magyarázata az akkor divatos „asztaltáncoltatásnak”. A Kufsteinből kiszabadult Czuczor szótárkészítő tevékenységét megirigyelve, elfogadta a felkérést egy szakmai magyar-német szótár összeállításában való közreműködésre. 1861-ben Jedlik „egysarki villamindítóját” (egyenáramú generátorát) úgy alakította ki, hogy a forgórész elektromágnesekből állt, amelyeket sorba kapcsolt az álló rész tekercseivel. Ha az álló részre egy kis ellenállású fogyasztót - akár csak egy galvanométert - kapcsolt, akkor a forgórész vasmagjában lévő remanens mágnesség egy kis áramot indukált az álló részben. Ez az áram azonban átfolyt a forgórész tekercsein és így növelte ezek mágnességét. Ez azután erősebb áram indukálásához vezetett. így még erősebb mágnes keletkezett. Eközben természetesen a dinamót egyre nehezebb volt hajtani, hiszen a betáplált mechanikai teljesítmény fedezte a kijövő elektromosát. Cseppet se csodálható, ha Jedlik Magyarországon és az 1850-es években nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. A gépet nem is áramfejlesztésre, hanem motornak használta. Ezzel hajtotta meg rácsosztó gépét. A hatvanas években Jedlik itthon már elismert tudós. 1863/64-ben az egyetem rektora. 1866-ban a Vasárnapi
