Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben
Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben 11 49. cikke alapján másrészt egyértelművé teszi, hogy 1992 óta ismert volt: hazánkban legkésőbb 1997. január 1-jéig bevezetik a termékoltalmat.) Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében, az ún. Uruguay-i Fordulóban az Rsztn. hatálybalépésénél jóval régebben (1986 szeptembere óta) folytak tárgyalások a szellemi tulajdonj ogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás - az ún. TRIPS- egyezmény - létrehozásáról (lásd az 1998. évi IX. törvényt). Ennek az egyezménynek a legfontosabb szabályai 1990 végére lényegében elkészültek és ismertek voltak, köztük az is (az elfogadott egyezmény 27. cikke), amely a technika bármely területén létrehozott, akár termékre, akár eljárásra vonatkozó bármely találmány szabadalmazhatóságát megkövetelte a Kereskedelmi Világszervezet tagjaitól, köztük Magyarországtól. Hasonlóképpen ismertté vált a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról létrejött megállapodás, hiszen e nemzetközi szerződést 1993. november 30-án közzétették a Magyar Közlöny 1993/173. számában. Ezek az előzmények a Jogszerzés”, illetve a „hasznosítási váromány” jóhiszeműségének a megítéléséhez is szempontokat szolgáltatnak. Az Rsztn.-t a Magyar Közlöny 1994/20. számában, 1994. február 23-án hirdették ki. Az Rsztn. 20. §-ának alkalmazása következtében a szerzett jogok - a jóhiszeműen szerzett jogok - védelmének alkotmányos követelménye tehát nem csorbul, mivel egyfelől nem alakulhattak ki megalapozott várakozások a termékoltalom hiányából adódó hasznosítási lehetőségek korlátlan ideig való fennmaradását illetően (más szóval az állami magatartás kiszámítható volt ez ügyben), másfelől az Rsztn. hatálybalépését megelőzően - az állandó alkotmánybírósági gyakorlattal [7/1992. (I. 30.) AB hat., 25/1992. (IV. 30.) AB hat., 28/1992. (IV. 30.) AB hat., 57/1994. (XI. 17.) AB hat., 43/1995. (VI. 30.) AB hat.] összhangban - kellő felkészülési idő állt rendelkezésre, hiszen kellő idő maradt- a törvény szövegének megismerésére;- az MSZH és a bíróság számára a törvény alkalmazására való felkészüléshez;- a törvény szabályaival érintett személyek számára annak eldöntésére, hogy miként alkalmazkodjanak az új rendelkezésekhez. Nem kétséges, hogy a 20. § tartalma nem lehetett teljes bizonyossággal ismeretes az Rsztn. kihirdetéséig. Ez azonban nem von le semmit annak a megállapításnak az érvényéből, hogy az Rsztn. hatálybalépését megelőzően kellő felkészülési idő állt rendelkezésre, hiszen az Rsztn.-t 1994. február 23-án - több mint négy hónappal a hatálybalépést megelőzően — kihirdették. Az irányadó alkotmánybírósági határozatok is ezt a következtetést támasztják alá. Mivel „az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg” [7/1992. (I. 30.) AB hat., 40/1997. (VII. 1.) AB hat.], az Rsztn. a felkészülésre engedett több mint négy havi időtartammal, minden bizonnyal kiállja az alkotmányossági próbát. A változtatás nem „egyik napról a másikra” történt és nem nélkülözte az alkotmányosan megfelelő indokot sem [43/1995. (VI. 30.) AB hat.]. Szó sem volt továbbá „túlságosan közeljövőbeni” változatásról sem. A 32/1991. (VI. 6.) AB határozat - a 20. §-énál jóval szélesebb alkalmazási körben - két hónap felkészülési időt is elegendőnek talált. A 43/1995. (VI. 30.) AB határozat pedig még az átmenet nélküli változás alkotmányosságának elismerésétől sem zárkózik el, ha annak „különös indoka” van. Relevánsak lehetnek ez utóbbi határozatnak azok a fejtegetései is, amelyek a „váromány” és a szerzett jog időtartamának az alkotmányos jogszabály-változtatási lehetőséggel való összefüggését mutatják be, hiszen a 20. §-sal esetleg érintett „várományok” és szerzett jogok időtávja, „beteljesülési ideje” a szabadalmi oltalom húsz éves időtartamához igazodik. E hosszabb időre figyelemmel „már megalapozottabb indoka lehet az állam részéről tervezett időközbeni változtatásnak”. Az Rsztn.-nel bekövetkezett jogszabályváltozás tehát nem volt átmenet nélküli, viszont megfelelően indokolt volt, hiszen több irányban is meglévő nemzetközi kötelezettségek teljesítését célozta. E tárgyban arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az uniós elsőbbség elismerésére a PUE alapján Magyarországnak nemzetközi kötelezettsége állt és áll fenn, tehát senki nem szerezhetett jóhiszeműen jogot vagy alakíthatott ki megalapozott, törvényes várakozást arra nézve, hogy a termékoltalom bevezetése kapcsán egyes bejelentéseket illetően a magyar hatóság, illetve bíróság nem fog helyt adni e nemzetközi szerződésen alapuló elsőbbségi igényeknek. Az elsőbbség időpontját megelőzőenjóhiszeműen megkezdett hasznosításból vagy hasznosítási előkészületekből eredő „szerzett jogok”, „hasznosítási várományok” védelméről pedig a szabadalmi jog az ún. előhasználat szabályozása révén (Rszt. 14. §, Szt. 21. §) gondoskodik. Az előhasználati jogra vonatkozó rendelkezések természetesen az Rsztn. 20. §-a alapján megadott szabadalmakra is alkalmazandók. 2.5. Az indítvány szerint az Rsztn. 20. §-ának (1) bekezdése - a Fővárosi Bíróság végzésében kifejeződő értelmezés alapján - „a jogszabály... címzettjei között indokolatlan, hátrányos megkülönböztetést eredményez. Nem lehet megállapítani az újdonságot az uniós elsőbbséget igénylők javára az irányadó belföldi törvény hatálybalépése előtt, mert ez indokolatlan megkülönböztetést jelentene az uniós elsőbbséget nem igénylőkkel szemben”. Az indítványból kitűnik, hogy ezen az alapon az indítványozó a belföldiek és a külföldiek közötti indokolatlan megkülönböztetést is felfedezni véli az Rsztn. 20. §-ával teremtett jogi helyzetben. Mindenekelőtt azt kell - helyesbítésként — leszögezni, hogy az „irányadó belföldi törvény”, azaz az Rsztn. hatálybalépése előtt is ugyanazok a szabályok érvényesültek mind az uniós elsőbbséget, mind pedig az újdonságot illetően, mint az Rsztn. hatálybalépése után. Az „irányadó belföldi törvény” nem az uniós elsőbbségre vagy az újdonságra vonatkozó szabályokon változtatott, hanem egyes - az oltalomból korábban kizárt - termékek szabadalmazhatóságát vezette be. Az Alkotmány 70/A §-ában megfogalmazott jogegyenlőségi követelmény tartalmára vonatkozó - kialakult és