Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben

8

Dr. Ficsor Mihály

nak nem feladata, hogy akár a jogalkotó, akár a jogalkalmazó helyébe lépve a törvény által nyitva hagyott kérdéseket eldöntse vagy a hiányokat pótolja” [38/1993. (VI. 11.) AB hat.]. Mivel a Fővárosi Bíróság megváltoztathatja az MSZH határozatait, továbbá tekintettel arra, hogy 1999. szeptember 1. óta az MSZH a Fővárosi Bíróság által kialakított jogértelmezést követi az Rsztn. 20. §-ának alkalmazásában, nem kétséges, hogy az Rsztn. 20. §-ának (1) bekezdése - bár eredetileg számíthatott többértelmű szabálynak - ma már egységes normatartalommal és értelmezéssel hatályosul a joggyakorlatban; ez az egységes értelmezés a Fővárosi Bíróság végzéseire épül. Az értelmezésjelenlegi egységességét nem érinti az a körülmény, hogy az MSZH az említett időpontot megelőzően a Fővárosi Bíróság végzésében kifejtett értelmezéstől eltérő joggyakorlatot követett; a megváltoztatási kérelemmel kezdeményezhető bírósági jogorvoslat egyebek között éppen a hivatali joggyakorlat kiigazítására, a bírósági jogértelmezésen alapuló joggyakorlati egység megteremtésére szolgál. Következésképpen az Rsztn. 20. §-a (1) bekezdésének alkotmányossága csakis a Fővárosi Bíróság végzése szerinti tartalommal és értelmezéssel vizsgálható; a Fővárosi Bíróság végzése alapján egységessé vált joggyakorlat alkotmánybírósági határozattal megállapított alkotmányos értelmezési követelménnyel nem módosítható.

Ennek megcáfolásához a 22/1999. (VI. 30.) AB határozat sem hívható segítségül, mivel ez a határozat merőben más helyzetre vonatkozik. Hogy csak a legfontosabb különbségeket említsem: a 22/1999. (VI. 30.) AB határozat tárgya mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása volt, míg a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatot az utólagos normakontroll körében, vagyis meglévő jogszabály alkotmányellenességének megállapításával kapcsolatban hozták meg (és erre irányul az Rsztn. 20. §-át támadó beadvány is); a 22/1999. (VI. 30.) AB határozat olyan jogszabályi rendelkezésekre vonatkozik, amelyekkel összefüggésben „élő jogról”, egységes jogalkalmazási gyakorlatról eleve, a normák természeténél fogva nem beszélhetünk, míg a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatot ilyen esetben hozták meg (az Rsztn. 20. §-a kapcsán is kialakult már az „élő jog”, az egységes joggyakorlat).

2.2. Ismert, hogy az Rsztn.-t elsősorban az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Köztársaság kormányai között létrejött, a szellemi tulajdonra vonatkozó megállapodás^ végrehajtására alkották meg. Különösen igaz ez az Rsztn. III. fejezetére, amely az átmeneti rendelkezéseket - köztük az átmeneti (ún. pipeline) szabadalmi oltalomra vonatkozó szabályokat - tartalmazza. Hasonlóképpen ismertek a gyógyszerek szabadalmazhatóvá tételével összefüggő gazdaságpolitikai és egészségügy-finanszírozási szempontok is. Az Rsztn. megalkotását szükségessé tevő nemzetközi szerződés megkötéséhez vezető nemzetközi tárgyalások és az azok során, illetve az Rsztn. előkészítésekor és elfogadásakor figyelembe vett gazdaságpolitikai és egészségügy-finanszírozási szempontok azonban önmagukban nem befolyásolhatják az Rsztn. 20. §-a (1) bekezdése alkotmányellenességének megítélését. A nemzetközi szerződés létrejöttének és a törvény megalkotásának előzményei, a figyelembe vett szempontokat bemutató előkészítő dokumentumok (pl. az Rsztn. miniszteri indokolása) csupán a jogalkalmazási gyakorlat kialakításához járulhattak vagy járulhattak volna hozzá, elsősorban a történeti értelmezés módszere révén. Ha az Rsztn. 20. íjának értelmezésére olyan gyakorlat alakult is ki, amely nem mindenben felel meg a történeti értelmezés útján megállapítható normatartalomnak, az önmagában nem vet fel alkotmányossági kérdést sőt, az Alkotmánybíróság hatásköre sem terjed ki a bíróságok törvényértelmezését „korrigáló” jogértelmező döntések meghozatalára [lásd pl. az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatot].

2.3. Az alkotmánybírósági indítvány alapján vizsgálható egyik alapvető alkotmányossági kérdés az, hogy az Rsztn. 20. §-a- a Fővárosi Bíróság végzése szerinti értelemben - az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklaráltjogállamiság részét képező jogbiztonságot sérti-e. E sérelem az indítvány szerint azáltal következhetne be, hogy az Rsztn. 20. §-a - a Fővárosi Bíróság végzése szerinti értelmezés folytán - beleütközne a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt, alkotmányos jellegű [34/1991. (VI. 15.) AB hat.] szabálynak minősülő garanciális rendelkezésbe, amelynek értelmében a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

Az Rsztn. 20. §-ának (1) bekezdése határozta meg, hogy az Rsztn. hatálybalépése (azaz 1994. július 1.) előtt tett — gyógyszer, vegyi úton előállított termék vagy emberi, illetve állati élelmezésre szolgáló termék előállítására vonatkozó - szabadalmi bejelentés alapján a bejelentő milyen feltételekkel igényelhetett szabadalmi oltalmat magára a termékre is (az eljárásra vonatkozó korábbi bejelentés termékoltalmi igénnyel való kiegészítése útján, új - önálló - bejelentés megtétele nélkül). A 20. § (2) bekezdése pedig egyértelművé tette: a termékre az (1) bekezdés alapján adott szabadalmi oltalomból eredő jogok csak a módosítási elsőbbség időpontját követő hasznosításra érvényesíthetők. Mivel az (1) bekezdés szerint a módosítási elsőbbség időpontja nem előzhette meg a hatálybalépés napját (sőt, nem eshetett a hatálybalépés napjára sem), az (1) bekezdés alapján megadott szabadalmi oltalomból eredő jogok csak a törvény hatálybalépését követő - sőt, annál még későbbi: a módosítási elsőbbség időpontját követő - hasznosítási cselekményekkel szemben váltak érvényesithetővé. Mivel a régi szabadalmi törvény, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Rszt.) 11. és 26. §-ából következően a Jat. 12. §-ának (2) bekezdése szerinti jogellenes magatartást szabadalombitorlással, azaz a találmány jogosulatlan hasznosításával lehetett volna csak megvalósítani, egyértelmű, hogy az Rsztn. 20. §-a nem eredményezi sem kötelezettség megállapítását, sem valamely magatartás jogellenessé nyilvánítását az Rsztn. hatálybalépését (illetve - ami még korábban történt - kihirdetését) megelőző időre vonatkozóan. Az Rsztn. 20. §-ának (2) bekezdése ugyanis kivételt tesz az Rszt. 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabály alól, amely szerint a szabadalmi oltalom hatálya visszahat a bejelentés napjára. [Az Rszt.-nek az Rsztn. 20. §-a alapján megadott szabadalmakra való alkalmazhatósága az Rsztn. 20. §-ának (1) bekezdésében foglalt - 1995. július 1-jén lejárt - határidőre figyelemmel a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény, azaz az Szt. 115. §-ának (1) és (4) bekezdésén