Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Munkácsi Péter: Műholdas műsorsugárzás és vezeték útján történő továbbközvetítés az európai joggyakorlatban
24 Dr. Munkácsi Péter felülvizsgált változatába, a római konferencián került be a rádió. Már a BUE római szövegének 1 Ibis cikke a benne rejlő ellentmondással azt mutatja, hogy a szabályozás csak a rádiózási és a szerzői érdekek közötti fáradságosan kivívott kompromisszum eredményeként vált lehetségessé. Az első bekezdés alapelvként rögzíti a szerző kizárólagos jogosultságát művének rádión történő sugárzására, a második bekezdés a, jog gyakorlásának feltételei” megfogalmazásával ismét jelentősen korlátozza. E klauzulával a tagállamok mindenekelőtt a törvényi és kényszerengedélyek bevezetésének lehetőségét biztosították. Az 1948-as brüsszeli revíziós konferencia a 1 Ibis cikk újrafogalmazásával tisztázta a sugárzási jog néhány fontos kérdését. Megállapították pontosan, mi tekinthető irányadó technikai folyamatnak a rádióadás joga szempontjából. Rádióadás esetén az általános nyelvhasználat értelmében a telj es közvetítési folyamat kezdő és befejező aktusát, tehát az oltalmazott mű felvételét rádióadás céljából és a műsoijeleknek a sugárzást végzőkhöz történő odavezetését egyrészről, másrészről az adás tényleges vételét a rádiózásban résztvevők által mellőzték a rádióadás szerzői jogi fogalmából. A rádióadás joga a 1 Ibis cikk értelmében az a jog, hogy az oltalmazott művet a sugárzást végző által Hertz-féle hullámok segítségével a nyilvánosság részére sugározzák. A 11 bis cikk (1) bekezdésének újrafogalmazása kibővítette a szerző jogait azzal, hogy bevezette a jogot az oltalmazott műveknek a nyilvánossághoz vezeték nélküli, még ismeretlen technikai berendezés által történő eljuttatására, valamint elismerte a szerzők jogát a rádióadásoknak az eredeti szervezettől eltérő, más szervezet által történő vezetékes továbbközvetítésére. A 1 Ibis cikk fogyatékosságai ellenére vállalható kompromisszumot jelent a rádiós és a szerzői oldal érdekei között. Ezt mutatja az a tény is, hogy a rendelkezés az 1967- es stockholmi konferencián változatlanul maradt meg. Az 1971 -es párizsi revíziós konferencián a stockholmi szöveg anyagi jogi rendelkezéseit (1-20. cikkek), így tehát a 1 Ibis cikket is, változatlan formában vették át. A BUE szabályozási rendszere egyértelműen a territorialitás elvén alapul. A nemzeti szintű szerzői jogi védelem, mint az egyezmény alapvető nemzetközi magánjogi szabályozási elve az egyezményszöveg 5. cikkében a következőképpen jelenik meg: „A származási országban a védelemre a belföldi törvények irányadók. De ha a szerző nem állampolgára azon mű származási országának, amelyre nézve ezen egyezmény alapján védelmet élvez, ebben az országban ugyanolyan jogok illetik meg, mint a belföldi szerzőket [5. cikk. (3) bekezdés]. A BUE hivatkozott szakaszaira épül az ún. „Bogsch-elmélet” (vételi elv), amely szerint a műholdas sugárzott jel vételének helye szerinti ország területe releváns mind a műhold útján sugárzott műsorban foglalt szerzői alkotások felhasználása, mind pedig a felhasználás jogosítása helyének meghatározása szempontjából, az alkalmanként előforduló „túlcsordulás” (overspill) figyelmen kívül hagyása mellett. Az elméletet Bogsch Árpádról, az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) akkori főtitkáráról nevezték el, egy 1985-ben Párizsban rendezett WIPO/ UNESCO ülésen elhangzott beszéde alapján.6 A fellövés helye szerinti jogosítás elve (emissziós elv), amely szemben a „Bogsch-elmélef ’ vételi elven alapuló álláspontjával, elsődlegesen a műholdas irányelv szabályozásának megfelelően úgy tekinti, hogy a szerzői jogi értelemben vett felhasználás a műsort hordozó műholdas sugárzott jelek kibocsátásának (fellövésének) helye szerinti ország területén valósul meg. Ebből következően a védett szerzői alkotások felhasználásának jogosítása is a fellövés helye szerinti ország területén és nemzeti joga szerint kell hogy történjen. Az Európai Bíróság CODITEL-döntéseinek7 következményeként a Bizottság már 1984-ben részletes megoldási javaslatokat, modelleket kínált a szerzői jog ezen sajátos területének közösségi szintű harmonizálására,8 az első irányelvtervezetet azonban csak 1991-ben terjesztette a Tanács elé, amely a végleges szövegváltozatot kisebb módosítások után 1993 szeptemberében fogadta el.9 A műholdas irányelv elhárítja az FSS műholdak használatából eredő szerzői jogi bizonytalanságokat és megerősíti azt a gyakorlatilag általánossá vált nézetet, amely szerint a távközlési műholdak segítségével történő műsorközvetítés a hagyományos értelemben vett földi sugárzással egyenértékű felhasználásnak minősül abban az esetben, ha a műsort hordozó jelek a közönség egyes tagjai által technikai és jogi értelemben közvetlenül foghatók [1. cikk (1) bekezdés]. Az irányelv a műholdas televízióműsor nyilvános vételének lehetőségét teszi a műholdas sugárzás központi fogalmi elemévé. Ennek értelmében a tagállamokban műhold útján a nyilvánosság részére történő műsorsugárzásnak minősül az a folyamat [1. cikk (2) bekezdés], amelynek során a nyilvános vételre szánt műsort hordozó jelek a műsort sugárzó szervezet ellenőrzése és felelősségvállalása alatt a műholdhoz eljutnak, majd megszakítatlan közvetítési lánc útján a műholdról visszajutnak a Földre. Ebben a meghatározásban kifejezésre jut a sugárzási folyamat szerzői jogi egysége. Vagyis a műholdas sugárzás egyrészt a műholdra irányuló felfelé ívelő szakaszból (up-link) áll, másrészt része a sugárzásnak a Földre, lefelé tartó jeltovábbítás is (down-link), amelyben az egyes programátviteli eszközök láncolata nem szakad meg. 2. Az „Egeda”-jogeset A spanyol Juzgado de Primera Instancia e Instrucción Oviedo előzetes határozat (preliminary ruling) céljából a Római Szerződés 177. cikke (jelenleg a 234. cikke) alapján kérdést intézett az Európai Bírósághoz, amelynek tárgya a műholdas irányelv fent ismertetett 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a (3) bekezdés alapján a „nyilvánossághoz történő közvetítés” vagy „nyilvános vétel” megvalósulása abban az esetben, ha egy szálloda műhold, vagy földi műsorsugárzó rendszerek útján televíziós műsorjeleket vesz át és azokat vezeték útján a szállodai szobába közvetíti. A megválaszolandó kérdés a spanyol audiovizuális művek előállítóinak közös jogkezelő szervezete (a továbbiakban: Egeda) és a „Hotel de la Reconquista” nevű szállodát üzemeltető társaság (a továbbiakban: Hoasa) közötti jogvita eldöntésére szolgált. Hoasa az általa üzemeltetett szállodában olyan rendszert épített ki, amely alkalmas volt a földi műsorsugárzás vagy műhold útján sugárzott televíziós műsorok vételére és azoknak a szállodai vendégek részére történő kizárólagos továbbközvetítésére. Egeda álláspontja szerint az au
