Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám - Dr. Szarka Ernő: Mezőgazdasági biotechnológia a XXI. században
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 105. évfolyam V. 2000. október DR. SZARKA ERNŐ Mezőgazdasági biotechnológia a XXL században - a genetikailag módosított növények kockázatainak felmérése és a fejlődés további távlatai 1.BEVEZETÉS A mezőgazdasági biotechnológia útkereszteződésnél áll. A világnak szorosabban oda kell figyelnie a mezőgazdasági biotechnológia termékeire az élelmiszerek biztonságát és a környezet állapotát illetően. A gond elsősorban abból adódik, hogy a genetikailag módosított növények meglepően gyorsan létrejöttek és nagy ütemben terjesztették el őket, hiszen terméseredményeik kiválóak és képesek növekedni olyan körülmények között is, amelyek között a módosítatlan növények nem. A világ közvéleménye azonban nem volt felkészülve erre a gyors fejlődésre, a nemesítők és termesztők maguk nem hívták fel a figyelmet arra, hogy itt mennyire forradalmian új dologról van szó. Arról, hogy a genetikailag módosított növények milyen kockázattal járhatnak, ha járnak, nem a feltalálók és termesztők rukkoltak elő, hanem a genetikai beavatkozások esküdt ellenségei. Ezek között megtalálhatók- a vallási okokból ellenzők;- a hagyományos növények termesztői, akik nem ok nélkül tartanak az elsősorban amerikai monopóliumok dömpingtermékeitől; ez az ellenállás is része az Amerika-Európa közötti mezőgazdasági háborúnak;- a jószándékú óvatoskodók, akik nem érzik elegendőnek az eltelt időt ahhoz, hogy teljes biztonsággal kijelenthessék: a genetikailag módosított növények semmiféle kárt nem okoznak az emberi vagy állati szervezetnek;- a zavarosban halászók, népszerűségre törekvők, az áltudomány képviselői (amely áltudományt talán jobban jellemzi az angol-amerikai ,junk science”, vagyis bóvlitudomány kifejezés); zöld mozgalmak eltorzult szárnyai stb. A genetikailag módosított növények megalkotói úgy vélték, hogy jót tesznek az emberiségnek (és jót is tesznek), de nem mérték fel azt, hogy mit kellene tenniük annak érdekében, hogy a közvélemény is elfogadja ezeket. Talán megtéveszthette őket az, hogy az USA-ban jelentős üzleti haszonnal, jó terméseredményekkel és bármiféle környezeti és egészségügyi kár nélkül már jó évtizede folyik a genetikailag módosított (GM) növények termesztése. A következő lépés, vagyis Európa és a fejlődő országok meghódítása azonban mindennek nevezhető, csak sikeresnek nem. Európa legtöbb országában (az Európai Közösségben mindenképpen) engedélyhez kötött a GM növények termesztése, a forgalmazás pedig jelöléshez kötött. Ugyanez a helyzet Magyarországon is. Nagy-Britanniában Károly herceg áll a a GM-ellenes mozgalom élén. Brazília egyik állama GM-mentes államnak nyilvánította magát, közel áll ehhez India is. Mostanában (elsősorban Európában) sikk és divat elhatárolódni a GM növényektől. A nagy gyógyszerészeti-mezőgazdasági cégek ez irányú óriási kutatási befektetései így nem hozzák meg a várt hasznot. Többen lassan le is állnak a további fejlesztéssel (Zeneca), jó, ha az eddigi fejlesztések eredményei nem vesznek kárba. Átmenetileg a GM növények vesztésre állnak. (Az „átmenetileg” kifejezés a jelen tanulmány szerzőjének szilárd véleményét tükrözi - „nem foly vissza az időnek árja”.) Ebből az álláspontból indul ki több amerikai szerző, akik szeretnék kihúzni a GM növények szekerét a kátyúból. A kötelező jelölések (amelyekről a későbbiekben részletesebben is szólok) jelentős hátrányt jelentenek, mert- rendkivüli költséget jelentenek, hiszen a jelölésnek a terménytől az élelmiszer-ipari végtermékig végig kell kísérnie az anyagot;- valamiféle megbélyegzést jelentenek; a tájékozatlan vagy rosszul tájékoztatott, vagy rosszindulatúlag tájékoztatott vásárló ezeket a termékeket alacsonyabbrendűnek és/vagy károsnak tekinti. A megoldás az lehet, ha a genetikailag módosított növények és az ezekből készített GM élelmiszerek kockázatának felmérését nem az ellenzők tábora, hanem maga a mezőgazdasági biotechnológiai ipar végzi el. A mezőgazdasági biotechnológiai iparnak konszenzusra kell jutnia a GM-jelölések megalkotóival, ki kell alakítania a „konszenzus standard”-okat, hogy a GM-j dőlésnek valódi tartalma legyen, ne csak fenyegetést jelentsen. A mezőgazdasági biotechnológiai iparnak fel kell tárnia minden kockázatot, amelyet a GM növények egyáltalán jelenthetnek, és fel kell tárnia minden tényt, amely ezekkel kapcsolatban eddig ismeretes. Ennek kettős célja van: felvilágosítani a vásárlót, hogy milyen kockázatot vállal, ha a legalább olyan jó, de feltétlenül sokkal olcsóbb GM élelmiszert vásárolja, ha a „bóvlitudomány” véleményével szemben áll egy igazi szakvélemény, amely nem tagad, hanem tényekkel bizonyít, nem áll meg az emberiség számára oly fontos
