Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám - Technikatörténet
36 Technikatörténet ségű volt-e? Ugyancsak problémát jelentett és nem is minden esetben járt sikerrel némely régi, azóta többször megváltozott helységnév azonosítása. A fentiek miatt döntöttem úgy, hogy magyarnak tekintem az azonosíthatóan a történelmi Magyarország területén tevékenykedő feltalálónőket, de a vizsgálatba bevonom azokat a hölgyeket is, akik külföldiként kaptak szabadalmat találmányukra Magyarországon. így lehetőség nyílt arra is, hogy a magyar és külföldi feltalálónők tevékenységét különböző szempontok szerint összehasonlítsam. A külföldieken belül, nagy számarányuk miatt külön szerepeltettem a német nyelvterületről - Ausztriából, Németországból, Svájcból — származókat. Az egyéb nemzetiségűek lényegesen kevesebben vannak: évente néhány francia, angol, amerikai, skandináv hölgy. Az 1. sz. táblázatból látható, hogy a vizsgált időszakban összesen 417 feltalálónő tevékenykedett, ezek kisebbik fele, 166 fő, azaz közel 40% magyar, ugyanennyi a német nemzetiségű. 1896 és 1909 között az egyes éveket tekintve 1908-ig enyhe emelkedés, az utolsó évben visszaesés tapasztalható a feltalálónők számában, ez utóbbira semmiféle magyarázatot nem találtam. Az összes vizsgált szabadalmi bejelentés (44 209) közül magyar nők a feltalálói 0,38%-nak, külföldiek pedig 0,94%-nak. A táblázat következő részében a nők és férfiak által közösen megalkotott szabadalmak számának alakulása látható. Ez - legalábbis számomra meglepően — elenyészően kevés, összességében átlagosan 10% körüli, a magyarok esetében kevesebb. Eszerint ha már egy nő találmánya szabadalmaztatására szánta el magát, nem kért a férfiak segítségéből - vagy talán hiába is kért volna? Lealacsonyítónak számított az együttműködés egy nővel? Csak találgathatunk. Az évek múlásával az „együttműködési hajlam” alakulása semmiféle tendenciát nem mutat. A táblázat harmadik részében külön oszlopban tüntettem fel a véleményem szerint női szerepkörhöz - háztartáshoz, gyermekneveléshez, divathoz - kapcsolódó találmányokat. Azért hangsúlyoztam, hogy „véleményem szerint”, mert ezek megítélése egyes esetekben szubjektív (például a kertészkedéssel kapcsolatosak). A magyar és külföldi hölgyek együttese tekintetében az arány kb. 50%, a magyaroknál kicsit magasabb. Én ezt az arányt meglepőnek és feltétlenül pozitívnak tartom. A századforduló Magyarországán nem kis bátorság és az átlagostól igencsak eltérő képességek szükségeltettek ahhoz, hogy valaki túllépjen a konyha küszöbén és a vegyészet vagy a mechanika területén próbáljon valami újat alkotni, ami ráadásul nem valamely háztartási tevékenység egyszerűsítését célozza. Lehet, hogy némelyekben felmerül az ilyen „komolyabb” találmányokkal kapcsolatban a kérdés, hogy valóban nők alkották-e őket, különösen, ha a bejelentő-feltaláló foglalkozásaként „X.Y. gyáros neje” vagy „özvegye” áll. Talán csak öröklésjogi megfontolások állnak a háttérben, nem pedig meglepő műszaki alkotó tevékenység? Nem volt módom rá, hogy mind a 417 szabadalmi leírást tüzetesen áttanulmányozzam, de jó néhánynak az esetében megtettem. Nem adnak tehát teljes körű képet az alábbi számadatok, de talán valamelyes felvilágosítást, orientációt igen. Közel azonos számú, 56 illetve 58 db szabadalmi leírást választottam ki a magyar, illetve külföldi feltalálónők alkotásai közül. Azt vizsgáltam, hogy a megoldás kidolgozásához elég volt-e valamely egyszerű, de frappáns ötlet, gondos megfigyelés, vagy mérnöki szaktudásra volt szükség a kitűzött feladat megoldásához. Az 56 magyar szabadalom esetén 49:7 volt az arány, a külföldieknél 33:25, azaz az első esetben 12,5%-nál, a másodikban 43,1%-nál volt elengedhetetlen a magasabb műszaki ismeretek megléte. Mindebből azt a következtetést vontam le, hogy elvethetjük azt a lekicsinylő (és természetesen az idők távolán át mindenképpen bizonyíthatatlan) feltételezést, hogy a hölgyek idegen toliakkal ékeskedtek. A magyarok esetében - akiknél a képzési lehetőségek a vizsgált időszakban, mint a későbbiekben majd részletesebben kifejtem, igen alacsony szinten álltak, műszaki képzési lehetőség pedig egyáltalán nem is létezett - a 12,5% olyan alacsony érték, hogy ennyi kivétel éppen adódhatott a több millió hölgy közül, akik valamilyen oknál fogva az átlagtól eltérően mégis érdeklődtek műszaki kérdések iránt, esetleg családi körülményeik is segítették vagy éppen kényszerítették őket erre (például családfenntartói szerep kényszerű átvállalása). Nyugat-Európában a lehetőségek jobbak voltak a nők számára, mint ahogy az Egyesült Államokban is, amint azt az előzőekben láttuk. Franciaországban például a nők megjelenése az ipari szakmákban már a céhrendszer idején is lehetséges volt. Év Felttalálónok találmányai nemzetiség szerint Férfiakkal közös találmányok Női szerephez kapcsolódók magyar német egyéb ossz. külf. ossz. felt. magyar külf. magyar külf. 1896 8 14 3 17 25 0 0 5 9 1897 10 13 6 19 29 1 4 6 13 1898 7 12 7 19 26 0 1 3 10 1899 16 9 10 19 35 1 2 6 8 1900 9 10 6 16 25 0 3 7 6 1901 5 11 2 13 18 1 0 2 4 1902 6 8 7 15 21 0 1 4 9 1903 14 14 4 18 32 1 1 10 7 1904 10 7 7 14 24 0 4 7 7 1905 9 15 6 21 30 0 3 5 7 1906 17 12 6 18 35 2 1 9 5 1907 20 12 7 19 39 2 2 12 8 1908 21 15 10 25 46 3 5 13 11 1909 14 14 4 18 32 0 3 9 10 Összesen 166 166 85 251 417 11 6,6% 30 12,0% 98 59,0% 114 45,4% 1. táblázat
