Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám - Technikatörténet
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 105. évfolyam IV. 2000. augusztus TECHNIKATÖRTÉNET r Feltalálónők az Amerikai Egyesült Államokban és hazánkban a kezdetektől a XX. század elejéig Nem növeli hírét, ha azon van az asszony, Hogy mindent tudjon és kíváncsin kikutasson. Nevelje egyenes virtusra gyermekét, Mondja meg, mit tegyen a konyhán a cseléd; Beosztani a pénzt, nem adni ki hiába: E tudomány legyen a filozófiája! Ebben is igazat mondtak az öregek- Mondván: „Asszonyi nép tud éppen öleget, Ha kitárul esze annyira, hogy magától Megkülönbözteti az inget a gatyáiul! ” * * * De néhány büszke főt, ki lenézi a nőt, Ki kell tanítani, mégpedig mielőbb: Hogy a nő-agyban is lehet tár háznyi eszme... Moliére: Tudós nők (Illyés Gyula fordítása) 1. Bevezetés A fenti két, egyazon Moliére műből származó idézet csak látszólag mond ellent egymásnak, ugyanis a szerző nem a tudást, hanem a tudálékosságot akarta nevetségessé tenni évszázadok óta sikerrel játszott darabjában. A mottókkal azt kívántam érzékeltetni, mennyire szélsőséges nézetek uralkodnak évszázadok óta a nők férfiakhoz viszonyított szellemi képességét, alkotókészségét, kreativitását illetően. Mivel a találmányok megalkotása, egy eddig ismeretlen megoldás kigondolása, az adott technikai szint látványos túllépése az egyik legkreatívabb tevékenység, fontosnak és érdekesnek tartom ezt a területet a nők részvétele szempontjából vizsgálni. Annál is inkább, mert szabadalmi elbírálói gyakorlatomból tudom, milyen elenyészően kevés a női feltalálók száma még ma is, amikor az iparban számos helyen, fejlesztési és kutatási területeken egyre több nő dolgozik. Mi lehet ennek az oka? A kérdés az elmúlt századokban jeles gondolkodókat is foglalkoztatott. Voltaire Filozófiai ABC-jében kategorikusan kijelentette, hogy számos tudós nőt ismerünk, sőt, még katonai stratégákat is, feltalálónők azonban sosem léteztek. Honfitársa, Proudhon hasonlóan lenéző véleményt hangoztatott: „A nők sosem találtak fel semmit, még a saját guzsalyukat sem.” Velük ellentétben viszont Condorcet, a felvilágosodás korának filozófusa, egy, az ész diadalán alapuló társadalmi utópia megalkotója így kommentálta a fentieket: „Ha csak találmányokat megalkotni képes férfiak számára lenne tér a földön, ugyancsak sok hely maradna üresen, még a tudós társaságokban is.” 1913-ban az Egyesült Államokban vaskos könyv jelent meg egy H. J. Mozans nevű szerző tollából „Woman in Science” címmel, amelyben külön fejezet foglalkozik a feltalálónőkkel. A könyv 1974-es reprint kiadása után derült ki, hogy a nők szellemi képességeiről szuperlatívuszokban nyilatkozó írás szerzője álnevet használt, valójában John A. Zahm tiszteletes írta. Talán férfitársai ironikus megjegyzéseit elkerülendő rejtette véka alá kilétét? Női szemmel szinte zavarba ejtő olvasni az olyan fejtegetéseket, amelyek során a szerző mitológiai történetek felidézésével kívánja a nők kreativitását bizonyítani, mondván: azért lett Egyiptomban Isis a gabonatermesztés, szövés-fonás, balzsamozás, orvoslás istennője, az antik görög kultúrában pedig Pallas Athéné a földművelésé, számos kézműves mesterségé és a zenéé, mivel a fenti tevékenységekhez kapcsolódó eljárásokat és eszközöket valószínűleg nők találták fel, alkották meg. Mozans számos egyéb példát is idéz az ősi perui, kínai és indiai kultúrából. Feltételezéseit sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Meg kell viszont említeni egy olyan ókori hölgy nevét, aki más, a feltalálói tevékenység történetére vonatkozó egyéb forrásokban is szerepel, mintáz első olyan feltalálónő, akinek a nevét is ismerjük: ő Hüpatia (Kr.u. 370-415), matematikus és természetfilozófús. Egyiptomban, Alexandriában született, apja is matematikus volt. Hüpatia kommentárokat írt Diophantosz Aritmetikájához és apjával együtt átdolgozta Eukleidész Elemek című művét. Korabeli levelekből származó értesülések szerint csillagászati műszereket szerkesztett a csillagok, a nap és a bolygók helyzetének meghatározására, vízdesztilláló, valamint folyadékok szintjét és tömegét mérő készülékeket tervezett és állított össze. A tudós hölgy tragikus körülmények között halt meg: vakbuzgó keresztény szerzetesek gyilkolták meg, akik a természettudományok kutatását szentségtörő tevékenységnek tartották. Szeretném a nők és a feltalálói tevékenység kapcsolatát a kezdetektől napjainkig megvizsgálni; ez a munka azonban igen hosszú időt igényel és az eredmény bemutatása is erősen túlnő egy cikk keretein. Ezért elhatároztam, hogy kiindulásként a rendelkezésre álló adatok alapján a kezdeteket próbálom feltérképezni, a hazai helyzetet összeha
