Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám - Dr. Szarka Ernő: „Gyógytáplálékok”, a gyógyítás új útjai – és ezek szabályozási problémái
16 Dr. Szarka Ernő élelmiszerek és étrendi kiegészítők, mint a hagyományos gyógyászat alternatívái, piacra kerülését. Ennek érdekében törvénybe foglalta egy Központ létesítését (National Center for Complementary and Alternative Medicine) a National Institute of Health (NIH) keretein belül. Ez a NIH-et így a „hivatal” státusából a „központ” státusába emeli. A Központ fő célja kialakítani és támogatni az alap- és alkalmazott kutatást, terjeszteni az egészségügyi információkat és érvényesíteni a kiegészítő és alternatív kezelési és megelőzési eljárásokat. A Központ feladata egy, a köz rendelkezésére álló könyvtár létesítése, amelyben minden adat megtalálható a kiegészítő és alternatív gyógyászattal kapcsolatban. Ez a Központ a hozzá tartozó erőforrásokkal együtt megkönnyíti a funkcionális élelmiszerek, étrendi kiegészítők, gyógytáplálékok és hasonló termékek egészségügyi előnyeinek igazolását. Másrészt az élelmiszeripar és ezen belül elsősorban az étrendi kiegészítő ipar erőteljes nyomására az FDA nemrégiben hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni az ipar és kereskedelem képviselőivel. Az élelmiszeripar legelőször azt szeretné elérni, hogy a funkcionális élelmiszereknek/gyógytáplálékoknak legyen hivatalos definíciója és legyen szabályos jogi kerete. 7. Mi várható a szellemi tulajdonjogban a gyógytáplálékokkal kapcsolatban? Azt hiszem, nem kell mentegetőznöm a témaválasztás miatt, annak ellenére, hogy a forrásul szolgáló közleményekben és magában a tanulmányban a „szabadalom” kifejezés meg sem jelenik. Az egyik közlemény szerzői szabadalmi ügyvivők, ez is mutatja, hogy olyan köztes területről van szó, amelyben a szabadalmi ügyvivőknek is otthonosan kell mozogniuk. Az, hogy szabadalmi utalások még nem jelentkeztek a közleményben, elég természetes, hiszen még a gyógytáplálék jogi fogalma sem született meg. Biztos vagyok azonban, hogy ez a jogi fogalom meg fog születni és átterjed a világ többi részére is, hiszen roppant hasznos új termékekről van szó. Nem kell jóstehetségnek lennem, hogy előre jelezzem, rövidesen foglalkozunk majd a gyógytáplálékok szabadalmazásának problémáival is. Már most felvetek néhány kérdést, amely jelentkezhet a gyógytáplálékok szabadalmazásánál.- Kell-e egy gyógytáplálék szabadalmazását valamely hatóság forgalmazási engedélyéhez kötni? (A válasz egyértelmű nem - hiszen az a szabadalmazhatóság kritériumai között nem szerepel.)- Mire terjedhet ki egy gyógytáplálék-alkotórész alkalmazási igénypontja? Egy alkotórész ugyanis, amely a gyógytáplálék hatóanyagát jelenti, nagyon sokféle élelmiszerben képzelhető el - vajon egy-két példa ennek alkalmazására elegendő-e ahhoz, hogy általános oltalmat kapjon a bejelentő minden olyan élelmiszerre, amely a nevezett hatóanyagot tartalmazza? Lehet-e egyáltalán szabadalmat kapni olyan gyógytáplálékra, amely ugyan az adott összetételben új, de az összetétel alapján a hatás várható, így a feltalálói tevékenység kétes? (Erre már nem tudok egyértelmű választ adni; érdemes figyelni más országok joggyakorlatát.)- Az egység kérdése is felvetődhet egy gyógyhatású anyag szabadalmazásánál. Teljesen természetes, hogy egy új gyógyhatású anyag szabadalmazásánál egy szabadalom keretein belül kaphat oltalmat az ezt tartalmazó gyógyszerkészítmény - de igaz ez az ezt tartalmazó gyógytáplálékra is, amely végül is élelmiszer? (Itt az „igen” mellett szavaznék). A témának, amint a tanulmányból kiderül, védjegy vonzatai is vannak. Az FDA nemcsak a hirdetések szövegét, hanem a védjegyeket is felügyeli és ezekbe is beleszólhat. Felvetődik az a kérdés, vajon szükséges-e valamely más hatóság engedélye egy védjegy megadásához? (A válasz egyértelműen nem. Ez nem egy védjegyhivatal dolga, a felelősség a bejelentőé.) A tanulmány során módom volt valamelyest betekinteni az amerikai jogrendbe. Ez a betekintés élvezetes volt, láttatni engedte a jogrend szigorát, de egyben merevségét is. Ebben a szellemi tulajdon határterületén mozgó témakörben, amely az élelmiszer- és gyógyszer-engedélyezések, valamint a hozzájuk fűződő hirdetések, ismertetések témaköre, tanulmányozni lehetett az óriáscégek nyomásgyakorló eszközeit és az állami hatóságok konzervatizmusnak tűnő óvatosságát. Különösen érdekes volt, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak az elnevezéseknek, hogyan oldják meg a helyzetet, ha egy adott jogi kategóriában a termék nem forgalmazható. Az adott témakörben maradva erre jellemző példa az, ha egy élelmiszert átminősítenek étrendi kiegészítővé, mert ott a hirdetési szabályok kevésbé ridegek, vagy egy hirdetés megváltoztatásával hoznak forgalomba gyógytáplálékot, amely hirdetés már nem tartalmaz utalást egy adott betegség gyógyítására. Amiben viszont minden irodalmi forrás egyetért és jómagam is egyetértek, a gyógytáplálékok rövidesen megkezdik világhódító útjukat - előőrseik már mindenütt piacon vannak. Irodalom Frank L. R. és Pahl T. E.: Nutraceuticals - Food, Dietary Supplement, or Drug? Biotechnology Law Report 131 (2), 131-143 (1999). Strolic J. és munkatársai: Food or Supplement? Choosing the Approppriate Regulatory Path. Food Technology, 1998. december, 62-66.
