Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 3. szám - Könyv- és folyóiratszemle

Könyv- és folyóiratszemle 43 létrehozni tervezett tevékenységi eredményeit, illetve erő­forrásait. A vállalatközi fejlesztőtőke más minőséget képvisel a terjeszkedésben, annak kevésbé agresszív útja. A függet­lenségüket féltő vállalkozások szempontjából különösen fontos vonása, hogy nem jelent sem vállalatfelvásárlást, sem pedig vállalat-összeolvadást. A partnervállalkozás részben vagy egészben megőrzi függetlenségét a Befekte­tővel szemben. Ugyanakkor a befektetés lehetőséget ad arra, hogy a Befektető és a partnervállalkozás az így létrejövő straté­giai szövetség keretében egyesítsék, de legalábbis előnyös módon összekapcsolják erőforrásaikat, tevékenységeiket. A Befektető osztozik a partnervállalkozás kockázatá­ban. Segítséget nyújt a saját cégében az erőforrások opti­malizálására, mellyel belső erőforrásokat szabadít fel a hatékonyabb gazdasági működés érdekében. Ennek egyik eszköze a feladatkihelyezés. A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés előnyeihez tartozik a problémák megoldása, nemcsak kezelése, a kedvezőbb hierarchikus viszonyok, lévén szó kisebb szervezetekről. Az innováció általában gyors és merész döntéseket kíván. A kisebb cé­geknél kevesebb kötöttség fogja le az irányításban részt­vevőket. Kedvezőbbek a személyes kockázat viszonyai, jobb kiugrási lehetőséget ad a sikeres innováció egy fiatal vállalkozás élén álló vezetőnek. A lehetőségek agresszí­vebb kiaknázásával, a szervezeti rugalmassággal és a te­vékenységtisztítással a hatékonyság növelésére jobb esz­közöket találhat a Befektető. Ha a projekt végül elhalna vagy jelentőségét vesztené, a Befektetőnek olcsóbb lehet részben-egészben kivonulni a partnervállalkozásból, mint ha a saját szervezetén belül kellene felszámolnia egy ki­üresedett részleget. Az esetenként vagy rendszeresen alkalmazott befekte­tés a vállalkozások fejlesztésének nagyhatású eszköze le­het, segítheti a helyi gazdaság fejlődését. A pénzpiaci előnyök bemutatásakor a szerző kitér a vál­lalatközi fejlesztőtőke sajátosságaira: nem kell hozzá hi­telképesség, nem terheli a partnervállalkozást tőkekivo­nással, sőt elősegítheti az intézményes kockázati tőke el­érését. Mindezeken kívül segítséget nyújt a pénzügyi és számviteli rendszer fejlesztésében, a piaci pénzügyeik in­tézésében még járatlan fiatal vállalkozásoknak rendszerint jól jön a kívülről kapott segítség. A Befektető segítséget nyújthat a piacok feltárásában, a piaci pozíciók és a piaci apparátus kiépítésében, beszerzés­ben, menedzsmentben, a kedvező arculat megteremtésében. A szerző külön fejezetet szentel az iparjogvédelem gaz­dasági jelentőségének ismertetésére. Jellegzetes példája a gazdasági előny megszerzésére irányuló ügyleteknek, ha a gazdasági társaságok alapítá­sakor vagy a meglévő társaságok alap-, illetve törzstőké­jének növelésekor az immateriális vagyonba tartozó va­gyonelemeket, így például innovációs eredményeiket be­viszik nem pénzbeli hozzájárulásként (apportként) a tár­saságok tőkéjébe. Az iparjogvédelmi oltalmi formák megszerzését gazda­ságilag is indokolt alátámasztani. Nélkülözhetetlen isme­retet jelent annak eldöntése, hogy a termékre szabadalmi oltalmat kérjen a gazdasági társaság vagy az üzleti titok kategóriájába sorolja-e be. Ezt az elemzést tanácsos min­den találmány esetében elvégezni, a döntést egyrészt ma­gának a találmánynak a sajátos jellemzőire, másrészt an­nak a gazdasági környezetnek az adottságaira tekintettel kell meghozni, amelyben a tervezett hasznosítás megvalósul. A szellemi vagyon megvédéséhez és kiaknázásához ele­gendően nagy tőkeerővel rendelkező partnert kell a vállal­kozásoknak maguk mellé állítaniuk. Ez az erő szükséges ahhoz is, hogy a vállalkozás fellépjen szellemi vagyoná­nak bitorlói ellen. A piaci jelenlét követelménye biztosítja a konkurencia figyelemmel kísérését, az esetleges jogsértés megtörténte rövid idő alatt a jogtulajdonos tudomására juthat. A jól tájékozottság, az információforrások mélyreható elemzé­se sorsdöntő lehet valamely bitorlási ügy kimenetele szempontjából. Nem csak a piaci, hanem a K+F munkához is szükség van az iparjogvédelmi alapozásra. Az iparjogvédelmi do­kumentáció segítséget nyújt annak megállapításához, hogy az adott területen milyen eredményeket értek el, ér­­demes-e folytatni a kutatómunkát. A szerző hangsúlyozza, hogy az iparjogvédelmi dokumentáció vizsgálata magas szintű felkészültséget igénylő szakterület. Az üzleti titok védelme jogsértés esetén csak akkor va­lósítható meg, ha a jogsértés bizonyítható. A vállalatközi fejlesztőtőke és a kockázati tőke eltérését részletesen elemzi a szerző. A kockázati tőke egyszeri be­fektetési eseményével szemben a vállalatközi fejlesztőtő­ke-befektetés a tartós stratégiai együttműködést preferálj a. Ez utóbbi előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy a be­fektető nem vállal olyan kockázatot, hogy bármelyik cé­gének bukása önmagában veszélybe sodorhatná saját eg­zisztenciáját. A kötetben részletes ismertetést találunk a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés intézményes közvetítőinek mű­ködéséről, a befektetési szaktudás forrásáról, a technoló­giai inkubátorok szerepéről. A piaci inkubátorok ugyancsak elősegítik a termékek bevezetését a megcélzott piacra. A nemzetközi példák ismertetése jelentős teret kap a tanulmányban. A brit kormányzat költségvetési filozófiája 1997-ben látott napvilágot. Az EU-tagországokban a mul­tinacionális cégek önálló jogi személyiséggel rendelkező vállalati egységeket alapítottak a vállalati fejlesztőtőke­befektetés céljára. A szerző itt tér ki arra a tényre, hogy Magyarországon még nem alakult ki ez a tőkepiaci kategória. A remélhető­leg bekövetkező fejlesztéshez segítséget nyújthatnak azok az esettanulmányok, melyeket a szerző a kötet második felében bocsát az olvasók rendelkezésére. Többek között a Deutsche Telekom AG vállalatközi fej­lesztőtőke-cége,, a T-Venture, a Siemens AG fejlesztőtőke szervezetei, a Dow Chemicals inkubátorprojektje illuszt­rálja a fejlesztőtőke-befektetés gyakorlatát. Az Európai Unió egyik szervezete, az European Round Table of Industrialists (Európai Nagyiparosok Kerék­asztala) 1997-ben tanulmányt adott közre arról, hogyan szolgálhatják a vállalatok közötti együttműködések a gaz­daság fejlődését. Ebből a tanulmányból válogat mintapél­dákat a szerző a nagyvállalatok kisvállalkozás-támogatási programjainak típusaira. A Függelék elemzi a technológiaintenzív vállalkozások fejlődési szakaszait és az annak megfelelő finanszírozási

Next

/
Thumbnails
Contents