Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 3. szám - Technikatörténet
36 Technikatörténet Repülőgép körhintája a szabadalmi leírásban foglaltak szerint „egyrészt tanulságos, másrészt szórakoztató célokat szolgál”. Szabadalmában „minden egyes röpülőgép oly önálló mozgatószerkezettel van ellátva, mely a körmozgást és a fölemelkedést előidézi. Minden aeroplanon van ugyanis egy elektromotor, melynek forgó tengelyére közvetlenül vagy egy közbetett áttétellel egy szárnyas légcsavar van erősítve”. Gábor Dénes már ekkor tudta, hogy a találmányok szellemi tulajdonának védelme az állam mellett magának az alkotónak is személyes feladata. Emlékeit kiváló középiskolájáról így idézte fel. „Akkor Magyarország nagyon szegény ország volt, de gazdag volt tehetségekben. Középiskolai tanáraink közül legalább három igazi egyetemi rangú volt: Dr. Galamb Sándor, Földesi Gyula-Ady Endre legjobb barátja, felejthetetlen tanár - és Szemere Samu, a filozófus. A fizikatanárom, Frank János igazi odaadó tanár volt, aki saját kezével és saját kis pénzéből szerelte fel gyönyörűen a Markó reál fizikai szertárát. Ezek elsőrangú emberek voltak.” Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetem gépészmérnöki karán kezdte, majd a berlin-charlottenburgi Technische Hochschule elektromémöki karán folytatta. A fizikát azonban nem a műegyetemi fizikusoktól tanulta, hanem átjárt a tudományegyetemre, ahol Einstein-szeminárium folyt. „Einstein szemináriumán nyolc Nobel-díjas ült a Physikalisches Colloquium első padjában. Ezek voltak az igazi tanáraim.” -nyilatkozta visszaemlékezésében. Itt szerzett 1924-ben elektromémöki oklevelet, és elhatározta, hogy rövid időn belül ledoktorál. Első munkahelye Németországban egy nagyfeszültségű távvezetékek tervezésével foglalkozó kutatóintézet lett. Pályája kezdetén a nagy teljesítményű, nagyfeszültségű villamos távvezetékekben létrejövő tranziens jelenségekkel, majd az ún. vándorhullámok megfigyelésére szolgáló katódsugár oszcillográfokkal foglalkozott. Doktori értekezését 1927-ben (már a Siemens munkatársaként) a katódoszcillográfról írta, külön cikkel a túlfeszültség-levezetőkről. 1927-től 1932-ig a Siemens & Halske Akt.-Ges. kutatólaboratóriumában dolgozott Berlin-Siemensstadtban. Kezdetben az orvostechnikai osztály laboratóriumában az élő sejtek osztódásakor fellépő fizikai jelenséggel, mitogenetikus sugárzás vizsgálatokat folytatott. Eredményeiről Ultraviolette Strahlen und Zellteilung [Az ultraibolya sugárzás és a sejtosztódás] címen, T. Reiterrel közösen készített tanulmányban számolt be. Ez idő tájt igen j ó barátságban volt Szilárd Leóval (aki ekkor a Nobel-díj as Laue asszisztense volt), s beszélgetéseik során órákat töltöttek különféle új felfedezések és kísérletek lehetőségeinek a megvitatásával. Ennek egyik eredménye a ciklotron (a töltéssel bíró elemi részecskék sebességének gyorsítására szolgáló berendezés) elvére 1929. január 5-énbenyújtott közös szabadalmuk. (Az egybeesések véletlenje, hogy az erdélyi Gaál Sándor ugyanekkor küldte el „A kaszkádcső. Hozzájámlás az atommagroncsolás problémájához” című dolgozatát a Zeitschrift für Physik részére német nyelven, amelyben a ciklotron megoldását csaknem tökéletesen vázolta fel.) Berlini évei alatt bejelentett szabadalmainak többsége a fémgőz-ívlámpákra és a vákuumbiztos árambevezetésre vonatkozott. Itt valósult meg első olyan találmánya is, amelyet aztán utcai lámpák millióiban alkalmaztak. Itteni munkássága során a katódsugárcsöves oszcillográfok és a kadmium-plazmalámpák kifejlesztésében ért el jelentős eredményeket. 1932-ben átment az erlangeni Siemens-Reiniger-Veifa céghez, ahol a plazmajelenségek elméletével kezdett el foglalkozni. A plazmák, vagyis az erősen ionizált, villamos szempontból csaknem semleges gázok elméletének tanulmányozása Gábor Dénest a feltárt effektusok gyakorlati hasznosítására, a plazmalámpa megalkotására ösztönözte. 1933-ban Hitler hatalomra jutása és a fasizmus előretörése miatt elhagyta Németországot, és hazajött. Magyarországról publikálta a Langmuir-plazmákkal foglalkozó nevezetes értekezését, s 1934. október 9-én Budapestről nyújtotta be izzólámpa szabadalmát is. Felkereste az Egyesült Izzó Kutatólaboratóriumának vezetőjét, Pfeifer Ignácot, hogy megkezdhesse új ötletének, ennek az újfajta gázkisüléses világító lámpának előkészítő kísérleteit. Pfeifer minden segítséget megadott, hogy plazmalámpa találmánya előkészítésén munkálkodjék. 1934 januárjában tárgyalásokat is kezdett Gábor Dénessel találmánya esetleges átvételére, ekkorra azonban Thomas Edward Allibone közbenjárására már megkapta az angliai Rugbyből a British Thomson-Houston Company ajánlatát az ott folytatandó kutatómunkára. Elutazása előtt az alábbi köszönő sorokkal búcsúzott Pfeifertől: „Köszönetre érzem magam kötelezve nagy szívességükért, amellyel minden kikötés és fenntartás nélkül módot nyújtottak arra, hogy az Önök laboratóriumának eszközei felhasználásával elkészíthessem és demonstrálhassam találmányomnak néhány kiviteli alakját...” A Gábor-féle plazmalámpák a bekapcsoláskor valóban a várt hatást mutatták, a kísérletek során azonban kiderült, hogy - a kezdeti igen jó értékek ellenére - ilyen módon nem lehet kellő élettartamú eszközt építeni, így a lámpák gyakorlati alkalmazására nem kerülhetett sor. A US 2,068,287 sz. szabadalom ábraoldala
