Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Ernő: Szabadalmazási követelmények és oltalmi kör genomikus szekvenciáknál
18 Dr. Szarka Ernő 15(1), 15(2) és 16(1) cikkek]. Ezeket az egyezményeket azonban az Irányelv megfelelően figyelembe veszi, így tanulmányom áttekinthetőbbé válik, ha ezekre a jogforrásokra a továbbiakban nem hivatkozom. II. A SZABADALMI HIVATALOK ÉS TÖRVÉNYHOZÓK REAKCIÓI AZ EST- ÉS EGYÉB GENOMIKUSSZEKVENCIA-BEJELENTÉSEKKEL KAPCSOLATBAN 1. Bevezetés A NIH szabadalmi bejelentések ugyanazokat a reakciókat váltották ki a két nagy szabadalmi hivatalból, az európaiból és az amerikaiból: jobb, ha az ilyen etikailag kényes bejelentéseket elutasítják. Ezt azonban megfelelően indokolni kell a hatályban levő jogszabályok alapján, mégpedig úgy, hogy a vegyi anyagokkal azonos elbírálás alá kell esniük függetlenül attól, hogy az öröklődés alapanyagai vagy sem. Bár az amerikai bejelentést visszavonták, nyilvánosságra került az az indoklás, amellyel az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala (USTPO) a bejelentést elutasította volna. A szakirodalom pedig bőségesen részletezi, milyen indokok jöhetnek szóba az elutasításhoz az Európai Szabadalmi Hivatalban. Itt elsősorban az alább említett (a) és (b) típusú, és esetleg (c) típusú EST-ekről van szó, a (d) típus szabadalmazásának megtagadása már gyakorlatilag indokolhatatlan lenne. Ami a (c) típust illeti, ma talán még nem lehet biológiai hatást igazoltnak tekinteni adatbázisok és bioinformatikai alapján, de nem lehetetlen, hogy ez is bekövetkezik. Jelenleg azonban még ez az (a) és (b) típussal együtt a nem bizonyított ipari alkalmazhatóságok körébe tartozik. Az említett bejelentési típusok osztályozásán a Baldock féle osztályozást értem. Baldock a cDNS részszekvenciákat a szabadalmi leírás alapján az alábbiak szerint osztályozza. a) részleges cDNS-szekvenciák a szöveteredet jelzésével, de a biológiai funkció megadása nélkül, és csak szövettipizáláshoz vagy kromoszomális lokalizáláshoz való felhasználási lehetőséggel; b) telj es hosszúságú cDNS-szekvenciák a szöveteredet j elzésével, de a biológiai funkció jelzése nélkül, illetve legfeljebb a szövettípus alapján vélhető funkció megnevezésével; c) részleges és teljes hosszúságú cDNS-szekvenciák vélt gén funkciókkal, ahol a vélekedés csak a bioinformatika hatalmas adattömegén alapul, kísérletekkel alátámasztott bizonyítékok nélkül; d) teljes hosszúságú cDNS-szekvenciák a funkciók megjelölésével, amely bioinformatika-adatokon és kísérleti alátámasztottságon alapul. Bár ez az osztályozás cDNS-ekre (ezen belül EST-ekre) vonatkozik, az itt levont következtetések alkalmazhatók más genomikus szekvenciákra is. Az a), és b), pontokba sorolható szekvenciáknak biológiai (vagy egyéb) hasznossága csak analitikai (kutatási) segédeszközként van. A jelenlegi európai tendencia szerint ez a szabadalmazáshoz nem elegendő. Ez az álláspont is vitatható azonban. Más kémiai anyagoknál senkinek sem jutna eszébe, hogy egy analitikai vagy kutatási segédeszközként való felhasználás nem ipari alkalmazás. Nehezen érthető, hogy genomikus szekvenciáknál (amelyek végül is vegyi anyagok), miért más a helyzet. Ezt az ellentmondásos helyzetet persze a szakemberek is látják, az ellentmondás feloldására két út adódik. Az első (az amerikai) út az EST-ek általánosabb, kevésbbé szigorú szabadalmazása irányába indul, a második (az európai) út az ipari alkalmazhatóság szigorítása felé veszi az irányt a kémia területén is. Nem véletlen, hogy az AIPPI felvette kérdései közé ezt a problémát, mint általában teszi, ha a világ nagy jogrendjei között ellentmondás kezd kialakulni. 2. Az EPO kiindulási és jelenlegi álláspontja Amint említettem, az EPO és általában az európai szabadalmi közvélemény az EST-ek és egyéb szekvenciák szabadalmazását ellenségesen fogadta. Az alábbiakban elemzem, milyen alapokon támadja a szakmai közvélemény ezek szabadalmazását, és ezek a támadási érvek mennyiben felelnek meg az Európai Szabadalmi Egyezmény paragrafusainak. A szabadalom megtagadását kezdeményezték az Európai Szabadalmi Konvenció (EPC) 52(1) és 52(2) cikkeinek alapján. Akik ezen az alapon érvelnek, azt állítják, hogy az EST-ek egyáltalán nem tekinthetők találmánynak, mivel (a) ezekhez „szellemi beruházás” nélkül jutottak el, és/vagy (b) ezek csupán felfedezések, és/vagy (c) ezek csak puszta információk. Az EPC - sok más szabadalmi törvényhez hasonlóan - nem nyújt semmiféle formai definíciót egy találmány fogalmára. A Vizsgálati Irányvonal (Examination Guideline) CIV. 1,2(ii) pontja azt mondja ki, hogy „A találmánynak technikai jellegűnek kell lennie olyan mértékig, hogy ennek a technika területén kell mozognia, technikai problémákkal kell foglalkoznia és technikai vonásokkal kell bírnia olyan értelemben, hogy a tárgy, amelyre az oltalmat kérik, azonosítható legyen az igénypontokban.” Az EST-ek (de a genomikus szekvenciák általában) technikai területekre vonatkoznak és technikai problémákkal foglalkoznak új gének megtalálásához és jellemzéséhez. így az EPO vizsgálati Irányvonala alapján az az érvelés, hogy az EST ebből a szempontból nem találmány, ugyancsak gyenge lábakon áll. A „szellemi beruházás hiánya” kifejezés arra vonatkozik, hogy az automatizált szintetizáló és szekvenáló berendezések ontják a szekvenciákat, így előállításukhoz különösebb szellemi beruházás nem szükséges. Eltekintve attól, hogy amíg a tudományos kutatás eszközei eljutottak eddig az állapotig, igen sok szellemi beruházás történt, a szabadalmi szakma álláspontja általában az, hogy egy szabadalom elbírálásában a befektetett munkának nincs szerepe, csak az elért eredménynek. Az ebben a témakörben általam tanulmányozott néhány közlemény éppen ezért erősen támadja az EPO e téren illetékes egyik vezetőjének, Christian Gugerellnek olyan jellegű, előadáson és közleményben leírt véleményét, amely szerint az EST-ek és egyéb genomikus szekvenciák előállításánál a szellemi beruházás csak csekély mértékű és ezt az elbírálásnál figyelembe kell venni.
