Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
28 Könyv- és folyóiratszemle egy részét be kellene fagyasztani, és a revíziót korlátozni kellene a teljesen új technológiák bevezetésének területére. A rendszert felhasználóbarátabbá és elektronikus keresésre alkalmasabbá kellene tenni. A WIPO véleményét aNemzetközi Iroda nevével jelzett cikk közvetíti. Szándéka szerint össze kívánja foglalni mindazokat a véleményeket, javaslatokat, melyek a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozási Rendszer kérdéseivel kapcsolatban felmerültek. A jelenlegi rendszer lassúsága és rugalmatlansága, melyet az ötévenkénti új kiadás tart működésben, valamint az ennek megfelelően osztódó szabadalmi gyűjtemények problémája jól ismert. Az elektronikus kommunikáció lehetőségeinek kihasználásával a szerzők a következőket javasolják.- A legaktívabb NSZO-tételekre kell irányítani a revíziós munkát.- Az új javaslatok alapján prioritásokat kell felállítani.- Meg kell gyorsítani a revíziós munkát.- Egy hároméves periódus után évenkénti revíziós ütemre szükséges áttérni.- A költségek és a keresés szempontjából hatékony indexelési rendszer kidolgozása vált időszerűvé.- Megoldási lehetőségeket kell kidolgozni a különböző kiadások alapján besorolt dokumentumgyűjtemények egységes revíziós rendszer szerinti osztályozására. A szemináriumi jelentés összefoglalja az elhangzott véleményeket, a jelzett problémákat és az ajánlásokat négy téma köré csoportosítja. 1. A Nemzetközi Szabadalmi Osztályozás szerkezetének és elveinek felülvizsgálata. 2. A revíziós időszak és a revízió eredményeinek implementálása. 3. A revíziós eljárást érintő ajánlások. 4. Az NSZO használatának oktatását érintő ajánlások. A Szeminárium döntött egy munkabizottság létrehozásáról, melynek feladata az ajánlások részletes kidolgozása és az akcióterv megalkotása lesz. Az együttműködéssel kapcsolatos kommunikáció e-mailen keresztül bonyolítandó. A munkacsoport első ülésén elfogadott stratégiai tervet Paul Claus közölte a World Patent Information vol. 21. (2) 1999 számában. Bakos Éva A Locamói Osztályozás Az osztályozás történetének rövid áttekintése Bár az ipari formák oltalmára létesített jogintézmény nemzetközi viszonylatban meglehetősen régi, így hazánkban is közel 150 éves múltra tekint vissza, a formákat megtestesítő termékek osztályozása nemzetközi szinten csak 32 évvel ezelőtt, 1968 október 6-án a Locamóban aláírt, az ipari minták osztályozásáról szóló Locamói Megállapodással valósult meg. Hazánk 1973-ban csatlakozott a megállapodáshoz. A folyamatos bővülésnek köszönhetően a megállapodásnak jelenleg már 35 tagállama van azonban ennél lényegesen tágabb azon államok köre, melyek a Locamói Osztályozás szerinti jelzetet kizárólagosan, vagy saját osztálymutatójuk mellett feltüntetik. Ez utóbbi csoportba tartoznak olyan iparilag fontos nagyhatalmak, mint Japán, az Egyesült Királyság, valamint az Amerikai Egyesült Államok, ahol 1996-óta önkéntes vállalás alapján alkalmazzák a Locamói Osztályozást. Az osztályozás alapelvei A megállapodás számos, később említésre kerülő, elsősorban adminisztrációs kérdés mellett két alapvető, az osztálymutató használata során mindig szem előtt tartandó alapelvet fogalmaz meg. Elsőként említendő, hogy az osztályozás nem a termékek formájára, hanem minden esetben a formát megtestesítő termékre vonatkozik oly módon, hogy a termékek csoportosítása, azaz osztályba sorolása nem azok formai jegyeinek figyelembevételével, hanem kizárólag azok rendeltetése alapján történik. Ennek oka az, hogy a formai jegyek alapján történő rendszerezési kísérletek - a lehetséges alakvariációk mérhetetlenül nagy száma, folyton bővülő formavilágunk változékonysága miatt - sorra kudarcot vallottak. A másik szem előtt tartandó alapelv, hogy a Locamói Osztályozás „kizárólag ügyviteli jellegű” és nem kötelezi a szerződő államokat „abban a tekintetben, hogy milyen legyen az országban a minta oltalmának jellege és terjedelme” [Locamói Megállapodás 2 Cikk (1) bekezdés]. Ez különösen a védjegyek osztályozásáról szóló Nizzai Megállapodással összevetve érdemel külön figyelmet, ahol az ámosztályoknak az oltalom terjedelme szempontjából kitüntetettjelentősége van. Az osztálymutató szerkezete Az osztályozási rendszer a termékek skáláját osztályokra, az osztályokat alosztályokra bontja. Minden egyes osztály és alosztály jelzésére egy-egy szám szolgál, melyeket a teljes jelzet kiírásakor kötőjel választ el egymástól. Az alosztályok tartalmazzák azoknak a termékeknek a felsorolását, melyek az adott alosztályba tartoznak. Az egyes termékek és azok jelzete között egyértelmű megfeleltetés van, azaz egy termék csak egy alosztályban szerepelhet. A 7. kiadás 32 osztályt és 223 alosztályt, ezeken belül 6600 szócikket tartalmaz kétféle rendszerezésben. Az első rész az árucikkek betűrendes felsorolását tartalmazza, feltüntetve az adott árucikk megnevezése mellett
