Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám - Szilágyi József: Találmány vagy nem találmány?
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam II. 1999. április SZILÁGYI JÓZSEF Találmány vagy nem találmány? A szabadalmi rendszerek harmonizációja közepette célszerű ismételten tanulmányozni mérvadó országok, hivatalok szabadalmi joggyakorlatát. Az európai integráció jelenlegi folyamatában különös tekintettel kell lennünk az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) által kialakított joggyakolatra. 1998 őszén a RIPP szemináriumok keretében (79/HU számmal) az EPO munkatársai kétnapos előadás-sorozatot tartottak az európai felebbezési eljárásról és esetjogról. Az előadások számomra legérdekesebb részét az EPO Technikai Fellebbezési Tanácsának (Technical Board of Appeal) azon konkrét döntései képezték, amelyek szabadalmazásból kizárt találmányokra, elsősorban számítógépi programokra vagy ezekkel összefüggő találmányokra vonatkoztak.^ Különösen érdekes ez azért, mert újabb szabadalmi törvényünk hatálybalépése előtt ilyen kizárások nem szerepeltek gyakorlatunkban, hanem a műszaki jelleg hiányát, illetve meglétét vitattuk. A kérdéses kritériumot a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 1. §-ának (2) bekezdése fogalmazza meg, melynek értelmében „nem minősül találmánynak különösen a) a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer, b) az esztétikai alkotás, c) a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint számítógépi program, d) az információk megjelenítése”. Az 1. § (3) bekezdése szerint a „felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyiben a szabadalmat rájuk kizárólag e minőségükben igénylik”. Különös figyelmet érdemel itt a kiemelt „kizárólag e minőségükben” kitétel, amelynek szokásos megfogalmazása még a „mint olyan”, például „számítógépi program mint olyan". A bemutatott esetek többségében ugyanis a kérdés azon fordul meg, hogy a vizsgált találmány pusztán számítógépi program-e mint olyan, információmegjelenítés-e mint olyan stb. vagy pedig szoftverjellemzőket, információ-megjelenítésre vonatkozó stb. jellemzőket is tartalmazó műszaki alkotás. Sőt, a kérdés általában ennél is összetettebb, hiszen ha a találmány jellemzői között található például egy ismert számítógép (műszaki összetevő), valamint újdonságot hordozó szoftverjellemzők, akkor a találmány összessége első ránézésre nem csak számítógépi programra mint olyanra vonatkozik. Mivel a szabadalmi törvény idézett passzusa teljes mértékben megfelel az Európai Szabadalmi Egyezményt (EPC) szerintinek, az EPO joggyakorlata mértékadó lehet számunkra is hasonló tárgykörű bejelentések megszövegezése, illetve elbírálása kapcsán. Számítógép vonatkozású találmány: a VICOM döntés A Technikai Fellebbezési Tanács 1986. július 15-i T 208/84 sz. határozatát^ a VICOM Systems Inc. bejelentése ügyében hozta. A Tanács határozatában érvényesített főbb irányelvek a következők voltak. 1. Még ha úgy tekinthető is, hogy a találmány alapját képező gondolat matematikai módszerben rej lik, azon műszaki eljárásra irányuló igénypont, amelyben a módszert alkalmazzák, nem a matematikai módszerre mint olyanra igényel oltalmat. 2. Egy ismert elrendezésű, de új program szerint működtetett számítógép nem tekinthető a technika állásához tartozónak. 3. Egy műszaki eljárásra irányuló igénypont, ahol az eljárást egy program ellenőrzésével hajtják végre (hardver- vagy szoftvereszközökkel) nem tekinthető úgy, mintha számítógépprogramra mint olyanra vonatkozna. 4. Egy igénypont, amely egy meghatározott programmal (hardver- vagy szoftvereszközökkel) összhangban működő, műszaki eljárást végrehajtó vagy ellenőrző számítógép elrendezésre irányul, nem tekinthető úgy, mint amely számítógépprogramra mint olyanra vonatkozik. Az elutasított megoldások jellemzői Eljárás adatsor digitális szűrésére, amelynek során egy megadott kritérium alapján kiválasztott nyomtatott áramkörrel (vagy kétdimenziós szűrővel) szkennelik és/vagy súlyozzák azvadatsort, azzal jellemezve, hogy az említett adatsort a szkennelés/súlyozás kimenetével, mint új adatsorral helyettesítik, az új adatsort újraszkennelik/súlyozzák egy másik, a megadott kritérium szerint kiválasztott nyomtatott áramkörrel (kétdimenziós szűrővel), s ezt adott számban ismétlik.
