Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 2. szám - Dr. Millisits Endre: A Nizzai Osztályozás elve és gyakorlata

A Nizzai Osztályozás elve és gyakorlata

11

közi osztályozás nem kötelezi a szerződő országokat sem a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása, sem pedig a szolgáltatási védjegyek elismerése tekintetében”.

Teljesen összhangban van ezzel mind a Madridi Megállapodás, mind a Jegyzőkönyv. A Madridi Megállapodás

4. cikk 2. mondata szerint: „A 3. cikkben említett termékvagy szolgáltatási osztályozás a védjegyoltalom körének megállapítása tekintetében a szerződő országokat nem kötelezi.” A Madridi Jegyzőkönyv 4. cikk (l)(b) pontja szerint: „Az áruk és szolgáltatások 3. cikkben említett osztályozása a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása tekintetében a Szerződő Feleket nem kötelezi.”

Lényegében a védjegy oltalmi köre (a védjegyoltalom terjedelme) magából a megjelölésből és az árujegyzékéből tevődik össze. Az idézett szabályok tehát a tagállamokra bízzák az áruhasonlóság kérdésében való döntést, amelynek mind a védjegy-bejelentési, mind a törlési, mind a védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránti eljárásokban szerepe lehet.

A Nizzai Osztályozás felépítése a következő:

1. Útmutató a felhasználónak,

2. Általános megjegyzések,

3. Az áru- és szolgáltatási osztályok fejezetcímei (angolul: heading) és az ezekhez fűzött magyarázó megjegyzések,

4. Az áruk és szolgáltatások betűrendes jegyzéke.

Az általános megjegyzések tartalmazzák az Osztályozás felhasználásának modelljét egy-egy konkrét áru vagy szolgáltatás besorolása tekintetében.

Ezek szerint:

a) megnézzük, szerepel-e valamely osztály fejezetcímében, ha nem,

b) megnézzük, hogy a betűrendes jegyzékben szerepel-e, ha nem,

c) megnézzük, hogy az osztályokhoz fűzött magyarázó megjegyzésekben említik-e.

Ha a termék/szolgáltatás neve nem szerepel, megnézzük- a leginkább hasonló termék/szolgáltatás nevét,- a „legkisebb közös többszöröst”: azt a megnevezést,

ami alá az adott termék/szolgáltatás besorolható.

Ha az osztályozás ezek alapján sem sikeres, megnézzük az általános megjegyzéseket.

Áruknál

a) Egy készterméket alapvetően szerepe vagy célja alapján kell besorolni. Ha egy késztermék szerepe vagy célja nincs megemlítve egyetlen fejezetcímben sem, úgy azt a hozzá hasonló - a betűrendes jegyzékben megtalálható - késztermékek analógiája alapján kell osztályozni. Ha ilyen lehetőség nincs, akkor egyéb segédfeltételeket - pl. a termék alapanyaga vagy működési formája-kell figyelembe venni.

b) Egy többcélú, összetett késztermék (pl. rádiós óra) minden olyan osztályba besorolható, amelybe valamely funkciója alapján beletartozik. Ha ezen funkciók nem találhatók meg egyik fejezetcímben sem, akkor lásd az a) pontot.

c) Nyersanyagokat, nem megmunkált vagy félkész termékeket alapvetően alapanyaguk alapján kell besorolni.

d) Egy nagyobb termék részegységéül szolgáló alkatrészt alapvetően ugyanabba az osztályba kell besorolni, ahová magát a terméket, kivéve, ha az alkatrészt más célokra is lehet alkalmazni. Ilyenkor lásd az a) pontot.

e) Ha egy félkész vagy készterméket az anyaga szerint osztályoznak, és az több különböző anyagból áll, úgy a legfontosabb anyagot kell figyelembe venni.

f) Egy-egy termékhez hozzátartozó burkolatot vagy tokot alapvetően a termékkel megegyező osztályba kell sorolni.

A szolgáltatásokhoz fűzött általános megjegyzések a következők.

a) A szolgáltatásokat alapvetően a szolgáltatási csoport fejezetcímeiben felsorolt tevékenységi ágazatokhoz igazítva kell besorolni, figyelembe véve a magyarázó megjegyzéseket is. Amennyiben ilyent nem találunk, hasonló jellegű szolgáltatást választva a betűrendes jegyzékből, annak analógiáját követve osztályozzunk.

b) A kölcsönzés (bérbeadás) jellegű szolgáltatásokat alapvetően ugyanazon osztályokba kell sorolni, mint a kölcsönzés tárgyát képező termékkel végzett szolgáltatást (pl. irodagép-kölcsönzés: 35. osztály, építőipari gépek kölcsönzése: 37. osztály, telefonkölcsönzés: 38. osztály, számítógép-kölcsönzés: 42. osztály).

c) Mindazon szolgáltatások, amelyek nem osztályozhatók az a) pont szerint, a 7. kiadás szerint a 42. osztályba sorolandók. A szakértői bizottság ezt a megjegyzést 1999. januári ülésén törölte a 8. kiadásra nézve, mivel a 45 osztály alkalmazásánál megszűnik a 42. szolgáltatási osztályban az „egyéb” szolgáltatások besorolásának lehetősége, az osztályozás „zárttá” válik.

d) Az említett ülésen az USA javaslatára a szakértői bizottság új c) pontot fogadott el a 8. kiadásra nézve, amely szerint: a tanácsadásból, információadásból vagy konzultációból álló szolgáltatásokat általában ugyanazon szolgáltatási osztályba kell sorolni, mint amire a tanácsadás, információ vagy konzultáció stb. tárgya vonatkozik. Pl. szállítási konzultáció (39. osztály), üzletviteli konzultáció (35. osztály), pénzügyi konzultáció (36. osztály), szépségápolási konzultáció (44. osztály). Annak, hogy a tánácsadás, információadás, konzultáció elektronikus eszköz útján (pl. telefon, számítógép) történik, az osztályozásra nincs hatása.

A rujegyzék-értelmezési kérdések

Példa egy nehezen osztályozható szolgáltatásra: franchise - nem önálló szolgáltatás, mivel nem közvetlenül a fogyasztót szolgálja. Lényege az, hogy a franchise átadója és átvevője között szerződés jön létre, amelynek keretében az átadó többféle, a Nizzai Osztályozás szerinti különböző osztályokba sorolt szolgáltatást nyújthat:- szaktanácsadás franchise-ügyekben (35. osztály)- segítségnyújtás üzletvezetéshez, franchise keretében (35. osztály);- finanszírozás franchise keretében (36. osztály);- pénzügyi know-how átadása franchise keretében (36. osztály)- vámügynöki tevékenység franchise keretében (36. osztály);- áruszállítás franchise keretében (39. osztály);- személyzet kiképzése, oktatása franchise keretében (41. osztály);- franchise-szolgáltatások, nevezetesen iparjogvédelmi jogok licenciája, know-how-átadás (42. osztály);