Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, II. rész
A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, II. rész 5 kongresszusát, közgyűlését és végrehajtó bizottsági ülését. A kongresszus elnöke Belatiny Artúr, a szervezőbizottság vezetője pedig Kelemen András, a Magyar Csoport akkori főtitkára volt. 1947-ben Jendrassik Györgyöt választották meg a Magyar Csoport elnökének. A Csoport tevékenysége 1952- ben megszűnt, és csak 1963-ban indult meg újra, amikor az újjáalakult Magyar Csoportot első szocialista országbeli csoportként az AIPPI végrehajtó bizottsága ismét felvette tagjai sorába. A Csoport első elnöke Koós Imre, főtitkára dr. Dán Jenő volt. 1969-ben Horváth Gyulát választották elnökké, e cikk íróját pedig főtitkárrá. 1990-től 1998-ig az elnöki teendőket e cikk írója, a főtitkári teendőket pedig dr. Gödölle István látta el, akit 1998-ban elnökké, Molnár Imrét pedig főtitkárrá választották. A Magyar Csoport újraalakulása óta tevékenyen részt vesz a nemzetközi egyesület munkájában, így gyakorlatilag az AIPPI által napirendre tűzött valamennyi kérdésben készített jelentést, sőt több - így a know-how-ra és a mikrobiológiai találmányok oltalmára vonatkozó - kérdést a Magyar Csoport javaslata alapján tűzött napirendjére a nemzetközi egyesület. A mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbehelyezésének nemzetközi elismerésére létrejött Budapesti Szerződés megkötésére összehívott diplomáciai konferencia színhelyének megválasztásakor alapvetően ézt a tényt vették figyelembe. 1988-ban az a megtiszteltetés érte a Magyar Csoportot, hogy akkori elnökét, Horváth Gyulát az AIPPI végrehajtó bizottsága egyhangúlag tiszteletbeli taggá választotta, ami egyúttal a Magyar Csoport addigi munkájának az elismerését is jelentette. Hasonlóképpen értékelhető az a tény is, hogy 1995-ben dr. Gödölle Istvánt beválasztották az AIPPI programbizottságába, e cikk íróját pedig 1989-ben a szabadalmi jog harmonizációjával foglalkozó nemzetközi munkabizottságba. Dr. Vida Sándort 1992-ben a védjegyjog harmonizációjának kérdéseit tárgyaló munkabizottság titkárává választották. 1998-ban a riói kongresszuson e cikk íróját is tiszteletbeli taggá választották. Az AIPPI Magyar Csoportjának tevékenységében kiemelt szerepe van a fentebb már említett nemzetközi konferenciák MIE-vel közös, háromévenkénti megrendezésének, amit az AIPPI főtitkára többször is példaként állított a nemzetközi egyesület nemzeti csoportjai elé. A Csoport 1971 óta évente rendszeresen jelenteti meg dr. Vida Sándor szerkesztésében az angol nyelvű „AIPPI Proceedings of the Hungarian Group” című kiadványát, amelynek feladata a magyar iparjogvédelmi szabályok, gyakorlat és intézmények megismertetése a külföldi szakemberekkel. 1998-ban jelent meg e kiadvány 25. száma. 1999. január 1-jén a Magyar Csoportnak 79 egyéni és 15 jogi tagja volt. 1993-ban megalakult az Európai Iparjogvédelmi Szakemberek Uniójának (Union of European Practitioners in Industrial Property, rövidítve: Union) Magyar Csoportja is, amely alakuló ülésén dr. Markó Józsefet választotta elnökké és Kővári Györgyöt titkárrá. A csoport taglétszáma 1999. január 1-jén 24 fő volt. 1996-ban az Union végrehajtó bizottsága dr. Markó Józsefet fő jelentéstevővé választotta, ami igen megtisztelő személy szerint a megválasztottra nézve, de egyúttal a Magyar Csoport munkájának az elismerését is jelenti. Több magyar szabadalmi ügyvivő tagja a Szabadalmi Ügyvivők Nemzetközi Szövetségének (Fédération Internationale des Conseils en Propriété Industrielle, rövidítve: FICPI) is. 5. A magyar szabadalmi ügyvivői kar kapcsolata a szabadalmi hatóságokkal A működő szabadalmi ügyvivők hivatásuknál fogva állandó kapcsolatban állnak a szabadalmi hatóságokkal, elsősorban a szabadalmakat engedélyező hatósággal. Az 1895. évi XXXVII. törvény a szabadalmi ügyek intézésére a Szabadalmi Hivatalt és a Szabadalmi Tanácsot hívta életre, és egyúttal létrehozta a szabadalmi ügyvivői intézményt. A szabadalmi ügyvivők által leteendő vizsga tárgyait és az ügyvivők elleni fegyelmi eljárás szabályait a kereskedelemügyi miniszter állapította ugyan meg, de az általa kinevezett ügyvivői vizsgabizottság elnöke a Szabadalmi Hivatal elnöke volt, és az ügy vivői jogosítványokról is a Hivatalban kellett jegyzéket vezetni. Első szabadalmi törvényünk a szabadalmak megsemmisítésére és megvonására irányuló perekben még ügyvédi képviseletet írt elő, így a szabadalmi ügyvivők ilyen ügyekben nem álltak kapcsolatban a hatóságokkal. Az 1920. évi XXXV. törvény a Szabadalmi Hivatalt Szabadalmi Bírósággá, a Szabadalmi Tanácsot pedig Szabadalmi Felsőbírósággá alakította át, és egyúttal a szabadalmi ügyvivőket is feljogosította arra, hogy képviseletet lássanak el szabadalmak megsemmisítésére és megvonására irányuló perekben. A szabadalmi ügyvivők képesítése tárgyában 1937-ben kiadott miniszteri rendelet szerint a szabadalmi vizsgabizottság elnöke a Szabadalmi Bíróság elnöke volt, míg tagjait felerészben a Szabadalmi Bíróság ítélőbírái, felerészben pedig szabadalmi ügyvivők és ügyvédek alkották. A vizsgabizottság összetételéből következik, hogy a szabadalmi ügyvivők már az ügyvivői vizsga időpontjában kapcsolatba kerültek a Szabadalmi Bírósággal. Bár a vizsga rendjét és tárgyait továbbra is az iparügyi miniszter szabályozta, az ilyen vizsgára készülő mérnökök a Szabadalmi Közlönyben megjelent hirdetményből értesülhettek arról, hogy mely jogszabályok ismerete kötelező az ügyvivői vizsgához, a szabadalmi ügyvivők a Szabadalmi Közlönyből tájékozódhattak az őket hivatásuk folytatása szempontjából érdeklő adatokról és hírekről, és a Szabadalmi Közlönyben is közölhettek szakcikkeket. Somorjay visszaemlékezéseiben olvashatjuk, hogy a Szabadalmi Bíróság Akadémia utcai székházában „a harmincas-negyvenes évek fordulóján élénk szabadalmi élet folyt”.(17) A bírói karnak több olyan tagja volt, aki szabadalmi ügyvivői jogosítványt is szerzett, így például Hermányi Erich, dr. Lengyel Béla és dr. Szmertnik István. A szabadalmi ügyvivői kar és a Szabadalmi Bíróság kapcsolata természetszerűen megmaradt a II. világháború után is. A szabadalmi bírói és ügyvivői képesítést szabályozó 1947. évi miniszteri rendelet szerint a vizsgabizottság elnöke a Szabadalmi Bíróság elnöke volt; a tizennégy tagból kettőt az Iparügyi Minisztérium alkalmazottai, hatot a szabadalmi bírók, hatot pedig a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek közül neveztek ki. A szóbeli vizsgát le
