Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 1. szám - Technikatörténet. Bay Zoltán

Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete

104. évfolyam I. 1999. február

TECHNIKATÖRTÉNET

Bay Zoltán 1900-1992

Bay Zoltán 1900. július 24-én született a Békés megyei Gyulaváriban. Apja a kis falu református lelkipásztora volt. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte.

A csillagos ég már gyermekkorában vonzotta. Sok-sok évvel később így emlékezik: „Gyermeki fantáziámat különösen a Hold izgatta. Késő estig játszottam az udvaron és megigézve néztem, miként húz el a Hold a templomtorony mögött. Nézőpontomból a Hold és a templom tornya oly közel levőnek tűnt, hogy motoszkálni kezdett bennem a kérdés: mi lenne, ha felmásznék a torony tetejére? Elérhetném, megtapogathatnám a Holdat? A felnőttek jóindulatúan mosolyogtak kérdésemen, de a gondolat továbbra is bennem élt, megőriztem az álmom.” - Ez az álom a radarcsillagászat úttörőjének gyermekkori ábrándja volt.

Bay Zoltán 1910-1918 között gimnáziumi tanulmányait a híres debreceni Református Kollégiumban végezte, ahol két matematika-fizika szakos tanár: Nyáry Béla és Jakucs István volt rá nagy hatással. Jakucs mestere volt a diákok kemény munkára ösztönzésének. De hatással volt gondolkodásmódjára Newton „Principia” című munkája is, amit latin eredetiben olvasott. Osztály-, iskolatársai voltak Szabó Lőrinc, Gyulyás Pál, Kodolányi János, Illyés Gyula, Németh László, Zilahy Lajos. A XX. századi szépirodalom nagy egyéniségeivel kötött barátsága a debreceni évek után sem szakadt meg.

Érettségi után a budapesti tudományegyetem matematika-fizika szakán folytatta tanulmányait, ahol Eötvös Loránd évtizedeken át tanított fizikát. Bay Zoltán személyesen már nem lehetett Eötvös-tanítvány, mivel a professzor 1919-ben meghalt. Egyetemi évei alatt Bay tagja volt a híres Eötvös Kollégiumnak, mely az egyetem tevékenységével párhuzamosan sok kitűnő művészt, tudóst nevelt. Tagjai között volt Kodály Zoltán, Zemplén Győző fizikus, Gombocz Zoltán nyelvész. Bay két említett gimnáziumi tanára: Nyáry és Jakucs is Eötvös kollégista volt.

Bay Zoltán egyetemi tanulmányai befejezése után oktatói kinevezést kapott az Elméleti Fizika Intézetbe. 1926-ban a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg doktori fokozatát (sub auspiciis gubernatoris). Disszertációjával - „Az átlátszó közegek magneooptikájának molekuláris elméletéhez” - az atomfizika új, fejlődő irányzatához csatlakozott.

Az évszázad húszas éveiben a fiatal magyar tudósok tanulmányaikat, kutatásaikat külföldi intézményekben folytatták. A fizikai kutatások nemzetközileg elismert központja abban az időben Berlin volt. Wigner Jenő, Szilárd Leó, Neumann János tökéletesítette itt tudását. Bay négy évet töltött Berlinben a Collegium Hungaricum és a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaften (Német Tudományos Segélyegylet) ösztöndíjával. Itt, a Laue-kollokvium vitáin többek között olyan szaktekintélyekkel vett részt, mint Planck és Einstein.

Az első évben a Physikalisch Technische Reichsanstaltban (Birodalmi Fizikai-Műszaki Intézet) folytatott kutatómunkát. Itt fejlesztette ki Werner Steinerrel együttműködve az ún. Bay-SteineNféle lámpát, amelyet spektroszkópiai kísérletekben ultraibolya fényforrásként használnak.

1927-1930 között a berlini egyetem Fizikai Kémiai Intézetében Bodenstein professzor mellett dolgozott. Itt érte el első nemzetközi jelentőségű sikerét. Werner Steinerrel közösen az aktív gázokon elvégzett kísérletük - melyet Bay Zoltán által kifejlesztett, teljesen új módszerrel végeztek — bizonyította be először spektroszkópiai úton, hogy az aktív nitrogéngáz szabad nitrogénatomokat (naszcens) tartalmaz.

A nemzetközi szakirodalom elismerte Bay vizsgálati eredményét. Bay és Steiner 1930-ban közös közlemény-