Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Hírek, események. A szakköri munka, mint az innovatív gondolkodásra nevelés színtere
Hírek, események 33 1992-ben kezdtem a tanári pályámat a Bánki Donát Ipari Szakközépiskolában, mint matematika-fizika szakos tanár. Még ebben az évben el is indítottam egy szakkört, amely nem egészen fizika szakkör volt, hiszen a csillagászattól kezdve a biológián és környezetvédelmen keresztül mindennel foglalkoztunk. Inkább nevezném természettudományi körnek. Az első néhány foglakozás után éreztem, láttam, hogy a szokványos szakköri munka itt nem vezethet eredményre. A szokványoson itt a feladatmegoldást értem. A gyerekek jó képességűek voltak, de látszott, hogy nem sokáig lehet benntartani őket a tanteremben. Az első próbálkozásom arra, hogy mégis benn maradjanak, érdekes problémák előkeresése volt, melyeket előadásszerűen mutattam be nekik. Ilyen téma volt például Stonehange. A hatás nem volt rossz, de nem volt az igazi, mert a diákokat meglehetős passzivitásra késztettem. Itt segített először a KÖMAL (Középiskolai Matematikai Lapok), majd a szerencse. A KÖMAL-ban ugyanis rátaláltam egy pályázatra, amelyet az Országos Meteorológiai Társaság írt ki. Ez a pályázat ugyan csak egyetlen gyerek figyelmét keltette fel, de közben megtanulta az ilyen pályázatokhoz szükséges tudnivalókat, és ezeket alkalmazta is (könyvtárhasználat, bibliográfia összeállítása, ismeretek összegyűjtése, rendszerzése stb.) A másik jó lehetőséget szintén a KÖMAL csillantotta fel a mérési verseny meghirdetésével. A mérési verseny hónapról hónapra új, megoldandó, gyakorlati problémákat adott, és nem cél nélkül, hiszen a mérésekért járó pontok alapján egy listára kerültek fel a megoldók, és nagy izgalommal kísérhették figyelemmel a pontverseny állását. Közben megtanulták a mérések megtervezését, (ugyanis nem adták meg a mérés módszerét, csak a feladatot fogalmazták meg), a mérések kiértékelését, a törvényszerűségek, tapasztalatok összegzését. A harmadik lehetőség a csillagászat által kínált lehetőségek felhasználása volt. Hozzákezdtünk egy Newtonrendszerű távcső építéséhez. Ez meglehetősen nagy feladat volt, amely nagy anyagi erőforrásokat is igényelt. Nagyon messze jutottunk a megvalósításban, hiszen a teljes mechanika elkészült a mozgatáshoz szükséges elemekkel együtt, de a nagyméretű távcső (a tubus hossza 2 méter, átmérője 0,4 méter) által megkövetelt optikai eszközök (a tükör) beszerzése, előállítása már meghaladta anyagi lehetőségeinket. A rossz minőségű tükörrel felszerelt a távcső csalódást okozott. Jelenleg már csak a mechanika és a tubus van meg. A mechanikai elemek elkészítése során nagyon sok problémát kellett megoldani, amiben sok segítséget jelentett, hogy a gyerekek gépgyártástechnológiaszámítástechnika szakon tanultak intézményünkben. Ekkor sok segítséget kaptunk a szülőktől is, akik mindenben támogattak minket. A problémamegoldás ilyen formán történő fejlesztése a feladatmegoldó versenyeken is hozott eredményeket, hiszen a szakkör tagjai rendszeresen indultak, indulnak ezeken a versenyeken is. Az elért eredmények jónak mondhatók, a megyei szintű fizika versenyeken a tagozatosok után rendszeresen a mi tanulóink következtek. (Egy alkalommal a KÖMAL mérési versenyén 3. helyet, egy alkalommal 13. helyet értek el a tanulók. 1995-ben pedig az egyik diák a Mikola Sándor Tehetségkutató Versenyen ért el 11. helyezést.) Számomra a legfontosabb momentum az volt, hogy láttam, a gyerekek sokkal inkább szeretnek konkrét problémákat megoldani, mint feladatokat. A motiváció viszont így kevésnek tűnt, ezért minden elképzelhető helyen pályázatok után kutattam, illetve ötleteket gyűjtöttem, mi is lehetne a témája a gyereknek ezeken a pályázatokon. Abban az esetben, ha a diáknak van elérhető célja (vagy is nem olyan pályázatot és olyan témát választunk, amely eleve csak a kudarcot kínálhatja számára), akkor még a gyengébb képességűnek mondott diákok is képesek nagyon értékes, elmélyült munkát végezni. Közben pedig a problémák megoldása során elsajátítják, hogyan is kell egyáltalán elkezdeni egy ilyen munkát, ha zsákutcába jutottunk, hogyan találjuk meg azt a pontot, amely a rossz irányba vitt minket. Még azok a gyerekek is okozhatnak nagy meglepetéseket, akik nem vehetők rá arra, hogy a tételeket, törvényeket megtanulják, a típusfeladatokat megcsinálják, viszont itt a kreativitásuk a felszínre kerülhet. Nagyon érdekes tapasztalat az, hogy a gyengének mondott tanulók, ha őket érdeklő problémára akadnak, képesek mozgósítani az energiájukat és minden információt előbányásznak, nem kímélve időt és energiát. Az összes fellelhető, sőt néha még a fel nem lelhető szakirodalmat is előteremtik, és felhasználják. Volt több olyan diákom, akikről a szakköri munka kapcsán derült ki, hogy sokkal többre hivatottak, mint azt a tanulmányi eredményük mutatta, és néhány sikeres pályázat után a tanulmányi eredményükben is meglátszott, hogy valami történt bennük, megváltozott a szemléletük. A szakközépiskolákban, általában a szakképző intézményekben nagyon nehéz úgy szakkört működtetni, hogy azon minden diák megjelenhessen. Ennek oka a gyakorlati oktatás, amely nem teszi lehetővé, hogy állandó időpontban legyenek a szakköri foglakozások. Hogy ez ne okozzon gondot, inkább a konzultációs formát választottam, azaz, ha valakinek gondja támadt, akkor bármikor megkeresett, és beszélgettünk arról, hogyan tovább. A szakköri foglalkozáson minden érdeklődő megjelenik, aki akkor ráér, és megbeszélünk mindent, ami problémaként felmerül. Itt lehetőség van egymás munkájának segítésére is. Az első szakköri foglalkozáson felírjuk a táblára, hogy milyen pályázatok vannak, milyen pályázatok lesznek biztosan. Ezután mindenki számára keresünk témát. A téma nehézsége természetesen függ a vállalkozó tanulótól is, hiszen vannak, akik egy téma új szempontból történő megvizsgálásával foglalkoznak, és nem önálló problémamegoldással. Ezen a szakkörön megtörténik a jelentkezés a KÖMAL feladatmegoldó és mérési versenyére is. A szakkör tagjai azokból az osztályokból vannak, ahol tanítok is, de megjelennek más osztályokból is tanulók, jelezve, hogy ők is részt vennének a munkában. Ez azt is jelenti, hogy a tagok szinte állandóan cserélődnek. Ennek előnye is, hátránya is van. Előnye, hogy új, friss gondolatok érkeznek, hátránya pedig, hogy ezeket az újonnan érkező tanulókat újra és újra meg kell tanítani a módszerekre, és segíteni őket a szakköri munkához szükséges tudnivalók elsajátításában. Mivel ennek a pályázatnak a kiírása a tavalyi tanév vége felé érkezett, ezért kétféleképpen szerveztem meg a szakkör munkáját. Egyrészt pontosítottuk a már folyó munkával kapcsolatos teendőket, határidőket, másrészt megbeszéltük, kik azok, akik nyáron is tudnak foglalkozni a té
