Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Várhegyi Ákos: Az informatikai fejlődésének áttekintése a Magyar Szabadalmi Hivatalban
28 Várhegyi Ákos kot a rendelkezésre álló új információtechnológiai eszközök kínálta lehetőségek birtokbavételével lehet jellemezni. 3. A számítógépes ügyviteli rendszer kialakítása került sorra ezután, ami a statikus adathasználattól a dinamikus adatkezelésig juttatta el a Hivatal informatikai kultúráját. A hivatali adatszolgáltatásban ezen időszak alatt sem állt le a fejlődés: például ekkor hozta létre a Hivatal az interneten a honlapját. Másik eredménye az időszaknak, hogy elértük: valóban az ügyviteli folyamat maga termeli meg a közhasznú, hiteles tájékoztatás információszükségletét. 4. A közeljövő feladata az lehet, hogy az információtermelés, -feldolgozás és -szolgáltatás folyamatainak rendszerszemléletű átvilágítása után az egyes munkafolyamatok informatikai „illesztésével” kiküszöböljük az egymást átfedő és megfelelő szervezéssel feleslegessé váló tevékenységeket; valamint, hogy az adattermelési folyamatot igyekezzünk továbbterelni a valódi adatforrás irányába: az adatokat lehetőleg elektronikus formában - megfelelő programokkal támogatott strukturálással - igyekezzünk megszerezni ügyfeleinktől. (Természetesen ezzel párhuzamosan megoldandó további feladat a Hivatal mindenféle belső, kisegítő tevékenységének informatizálása.) Ügyvitel — célkitűzések és felkészülés A számítógéppel támogatott egységes hivatali ügyviteli és nyilvántartási rendszer kialakításának gondolata 1990-91 fordulójára jutott abba a fázisba, amikor a megvalósítás előtt megnyílni látszott a lehetőség: részben a felmerülő belső igények és a rendelkezésre álló számítógépi háttér biztosította lehetőségek, valamint a Hivatalban működő számítógépes alkalmazások szintje közötti egyre növekvő távolság, részben a kor adottságainak való megfelelés igénye, továbbá a hivatali munka észszerűsítésének és korszerűsítésének egyre sürgetőbb igénye következtében. A kialakítandó új rendszerrel szemben megfogalmazott legfontosabb elvárások a következők voltak:- a Hivatal hatáskörébe tartozó valamennyi oltalmi formára terjedjen ki;- kezelje az oltalom engedélyezésével, fenntartásával, nyilvántartásával összfúggő hivatali tevékenység valamennyi fázisát;- szolgáljon kizárólagos forrásul a Hivatal valamennyi adatszolgáltatási kötelezettségének a kor kívánalmainak megfelelő színvonalú teljesítéséhez;- tegye hatékonyabbá és a felhasználók számára barátságosabbá a tevékenységet;- épüljön a meglévő hardverállományra (PC, hálózat), és illeszkedjen a meglévő szoftverparkhoz (DOS, NOVELL);- végül a rendszer használatbavétele lehetőség szerint legyen folyamatos, tehát egyes részrendszerei egymástól függetlenül munkába állíthatók legyenek. A rendszer megvalósítása előtt eldöntendő kérdések egyszerűen megfogalmazva: kik, mit, mivel fejlesszenek? Kissé részletesebben kifejtve:- A rendszer fejlesztése külső megbízással vagy belső erők felhasználásával történjen? A belső fejlesztés melletti döntést annak rugalmassága, vélelmezett gazdaságossága, valamint az a tény indokolta, hogy a külső fejlesztés lényegesen alaposabb döntés-előkészítést és a Hivatal tevékenységének előzetes átvilágítását tette volna szükségessé. A belső erőforrással végzett fejlesztés hátránya éppen ez utóbbi elmaradása volt, vagyis hogy lehetőséget adott a számítógéppel leképezendő tevékenység definiálásának, illetve átvilágításának kevésbé szigorú elvégzésére.- Milyen legyen az egységesítés szintje? Több, megfelelő adatforgalommal együttműködő, célorientált, tehát a tevékenységi terület igényei szerint, esetleg oltalmi formák szerint elkülönülő adatbázisok avagy egyetlen „egységes” adatbázis legyen? A tevékenységi területek szerinti egységesség melletti döntést az indokolta, hogy csupán így biztosítható az egyes munkafázisok kimeneti-bemeneti információi közötti ellentmondás-mentesség (például: az SZKV-ban valóban azok az adatok jelennek meg, amelyekről a Hivatal a határozatot kiadta). Az oltalmi formák szerinti egységesítés mellett pedig az szólt, hogy a munkafolyamatok nem különülnek el egymástól jelentősen oltalmi formáktól függően, több az átfedés és hasonlóság, mint a különbség (még inkább így van ez, ha a rendszerfejlesztés hatékonysága szempontjából vizsgáljuk a kérdést).- Milyen alapszoftvert alkalmazzunk? A kialakított koncepciónak és a rendszerrel szemben megfogalmazott elvárásoknak megfelelően olyan különböző platformokon elérhető, osztott adatbázis-kezelőt kellett választani, amely lehetővé teszi a kliens-szerver üzemmódot, magas fokon kielégíti az adatvédelem és adatbiztonság követelményeit, és teljesítménymutatói kiválóak. A ’90-es piacon az ORACLE adatbázis-kezelő rendszer rendelkezett megfelelő referenciákkal, amelyek alapján megnyugtatóan teljesíthetőnek látszottak a fenti kritériumok. A döntés helyességét visszaigazolja az azóta működő rendszer teljesítménye, valamint az a tény, hogy kormányzati ajánlás született az ORACLE adatbázis-kezelő rendszer használatára a közigazgatási szférában. A fenti kritériumok figyelembevételével kialakítandó ügyviteli rendszer egységes nyilvántartáson alapul, amely az iktatástól az engedélyezési eljárás (elbírálói tevékenység) és a Jogi Osztály munkáj ának támogatásán át az elektronikus lajstromig teljes egészében lefedi az ügyviteli folyamatokat, és automatikusan biztosítja a hatósági publikációs feladatok kezelését, az SZKV és a lajstrom- (illetve közzétételi, illetve bejelentés-) nyilvántartás adatainak kizárólagos forrásaként. A rendszer kialakításkor természetesen figyelembe kellett venni a rendelkezésre álló számítástechnikai infrastruktúrát, valamint annak fejlesztésére is ki kellett alakítani a megfelelő koncepciót. 1990-ben a Hivatal számítástechnikai háttere egy 386-os alaplapú 80 MB háttértárolóval rendelkező szerverből, egy nagy teljesítményű mátrix nyomtatóból és körülbelül 20-30 286-os alaplapú munkaállomásból (boot EPROM, floppy és winchester nélkül) állt, AR.CNET alapú adatátviteli és kábelezési formával. Az új rendszermoduljainak fokozatos integrálásával-ami a felhasználók számának folyamatos növekedésével járt — párhuzamosan szükséges volt a székház bekábelezése korszerűbb (ETHERNET) technológiával, illetve a géppark fokozatos korszerűsítése és bővítése. A kialakult koncepció megkövetelte, hogy a Hivatal minden irodájában biz
