Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről 31 c) lehetővé tennék harmadik felek kérésére a bejelentések inter partes újbóli vizsgálatát; d) a Szabadalmi Hivatalt átszerveznék nagyobb fokú vezetési, adminisztrációs és pénzügyi önállósággal, de a Kereskedelmi Minisztérium felügyelete alatt. B) A Képviselőház 1999. július 26-án a Fehér Ház számára előkészített egy olyan törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné a védjegybejelentések elleni felszólalást, valamint a hígítás miatti védjegytörlést. 3. Ausztrália Az olimpia közeledtével egyre több sportoló kívánja védjegyoltalom alá helyezni saját arcmását. Az ausztrál bíróságok még nem döntöttek abban a kérdésben, hogy az ilyen tárgyú védjegyek érvényesek-e, és az sem világos, hogy a védjegyoltalom milyen körben érvényesíthető. 4. Benelux államok Egy védjegyügynökség olyan hajlékony lemezeket hozott forgalomba, amelyek egy szoftvercsomag programjának kezdetét kukorékoló kakas hangjával jelezték. Emellett rádióhirdetéseiket Beethoven „Für Elise” című darabjának első 9 hangjegyével vezették be. Az ügynökség 14 bejelentéstnyújtott be a Benelux Védjegyhivatalnál e két zenei egységre vonatkozó védjegyjog megszerzése érdekében. Nem tudván, hogy milyen formában lehet ilyen védjegyet lajstromoztatni, ezekben a bejelentésekben a megfelelő hangokat a grafikus ábrázolás valamennyi lehetséges formájában variálták. A „Für Elise” első 9 hangjegyét lekottázva ábrázolták, és leírták mint „a Für Elise első kilenc hangjegyét”, valamint egyszerűen mint „E, GIS, E, DIS, E, B, D, C, A” hangjegysort is. A hangjegyekre és a leírt szövegre szóvédjegyként és lógóként is oltalmat kértek. Egyes bejelentésekhez az alábbi osztályozást adták meg: „Hangvédjegy, amely a leírt hangból áll, ha ezt egy zongora játssza”. A kukorékoló kakas hangját a védjegyügynökség a „KUKELEKUUUUU” szó bejelentésével kívánta lajstromoztatni, mert a kukorékoló hang utánzásának ez a holland módja. Egy második megközelítés szerint a „Kakaskukorékolás” megjelölést nyújtották be lajstromozásra. Ezekre a szövegekre is oltalmat kértek mind védjegyként, mind lógóként hangvédjegy osztályozással. Egy számítógépprogramokat hajlékony lemezeken árusító üzlet J. Kist nevű tulajdonosa is használta a kakaskukorékolás hangját számítógépprogramjaiban és a „Für Elise” hangjegyeit rádióhirdetéseiben. Védjegyeire hivatkozva a védjegyügynökség ideiglenes intézkedést kért ezeknek a hangoknak a használata ellen. A hangjegyek műszakilag nem lajstromozhatók. A szóvédjegyként és a lógóként való lajstromozásokat a bíróság érvényesnek találta, a hangvédjegy osztályozású lajstromozásokat azonban érvénytelennek nyilvánította arra hivatkozva, hogy bár a benelux védjegytörvény nem tiltja hangok lajstromozását azok egyrészt nem világosak, másrészt jogbizonytalanságot okozhatnak. A fentiek miatt nem adtak helyt az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek. A bíróság azonban megtiltotta ezeknek a hangoknak J. Kist általi használatát. Egyúttal azt is megállapította, hogy a hangvédjegyek oltalmának lehetővé tételéhez a benelux védjegytörvény végrehajtási utasításának módosítására van szükség. A Fellebbezési Bíróság e döntése alapján a Benelux Védjegyhivatal elkezdte visszautasítani a hangvédjegy-bejelentéseket. 5. Gyógyszerekre vonatkozó kiegészítő oltalmi bizonylat Az Európa Tanács 1992. június 18-án kelt, EG 1768/92 sz. rendelete lehetővé teszi gyógyszer tárgyú szabadalmak esetén kiegészítő oltalmi bizonylat („supplementary protection certificate”, SPC) engedélyezését. Ennek a rendeletnek az a tény áll a hátterében, hogy egy gyógyszer tárgyú szabadalom tényleges oltalmi idejét csökkenti az új gyógyszerre vonatkozó szabadalmi bejelentés benyújtási napja és a gyógyszer forgalombahozatali engedélyének időpontja közötti, rendszerint igen hosszú idő. A rendelet 3. szakasza szerint ilyen bizonylat akkor engedélyezhető, ha abban az országban, amelyben a kérelmet benyújtják, a benyújtás időpontjában a következő feltételek teljesülnek: a) a terméket érvényes alapszabadalom védi; b) a termék gyógyszerként érvényes forgalombahozatali engedély alapján hozható kereskedelmi forgalomba; c) a termékre még nem engedélyeztek kiegészítő oltalmi bizonylatot; d) a b) bekezdés szerinti engedély a terméknek gyógyszerként való forgalmazására vonatkozó első engedély. A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság 1997. június 17-i döntésével a következő kérdéseket továbbította az Európai Törvényszékhez (European Court of Justice, ECJ) az 1768/92 sz. rendelet 3. szakasza a) és b) bekezdéseinek értelmezésével kapcsolatban. (a) A 3. szakasz b) bekezdése szerint követelmény-e, hogy az a termék, amelyre az SPC engedélyezését kérik, hatóanyagként legyen feltüntetve a forgalombahozatali engedélyen? A 3. szakasz b) bekezdése szerinti követelmény ki van-e elégítve akkor, ha a forgalombahozatali engedélyben a termék hatóanyagaként egyetlen só van feltüntetve, az SPC-t azonban a szabad bázisra és/vagy a termék egyéb sóira kérik? (b) Milyen követelmények szerint kell értékelni, hogy a termék a 3. szakasz a) bekezdése értelmében alapszabadalomként van-e védve, ha az SPC engedélyezését egy termék szabad bázisára és annak sóira kérik, de az alapszabadalom igénypontjai csak a termék szabad bázisát említik, és egyetlen példában ennek a szabad bázisnak csak egyetlen sója szerepel? Az alapszabadalom igénypontjának a szóhasználata, vagy pedig az alapszabadalom oltalmi köre a mérvadó? Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása azért volt fontos, mert az Európai Közösség tagországaiban a joggyakorlat eltérő, különösen az (a) kérdéssel kapcsolatban. így például Németországban az SPC-t csak a forgalombahozatali engedélyben meghatározott hatóanyagra engedélyezik, míg más tagállamokban, így Nagy-Britanniában a szabad bázisra és annak gyógyászatilag elfogadható sóira is. Az ECJ a fenti kérdésekben a következő döntéseket hozta. (a) A kiegészítő oltalmi bizonylat, különös tekintettel a 3. szakasz b) bekezdésére, egy terméknek az alapszabadalom által védett valamennyi alakjára vonatkozhat, ha a
