Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 5. szám - Rácz László, Boytha Györgyné: A technológiaátadási megállapodások egyes csoportjának a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítése

A technológiaátadási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítése

11

Az említett szellemi tulajdonjogok védelmét, hasznosításának jogi lehetőségeit, az azokra vonatkozó jogosultságokat és kötelezettségeket a megfelelő törvények biztosítják; a külön törvényekben nem szabályozott kérdésekre vonatkozóan pedig a Ptk. előírásait kell alkalmazni. A szabadalmi licenciára vonatkozó szabályok a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényben (annak főként a 27-30. és 106., valamint a 111. Íjaiban), a használati mintaoltalomról szóló 1991. évi XXXVIII. törvényben (annak főként 15-17. §-aiban) találhatók. A know-how hasznosítására külön jogszabály nincs, arra a Ptk. rendelkezéseit (mindenekelőtt 86. §-át) kell alkalmazni. Az egyéb szellemi jogok hasznosításának szabályait a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény V. fejezete, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény főként 23-26. §-ai, az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. tvr. főként 8-9. §-ai tartalmazzák. Ez utóbbiak azonban - mint már említettük - csak j árulékos kikötésekkel szerepelhetnek a megállapodásban (1. § (2) bek.)

A fentiek szerint a használati mintaoltalomra vonatkozó hasznosítási szerződés csoportmentes, az ipari mintaoltalom hasznosítására vonatkozó szerződés pedig csak járulékosan szerepelhet valamely licenciamegállapodásban. Ez szakmai körökben is bizonyos vitákat váltott ki, ezért kissé részletesebben világítjuk meg a különbségtétel okait.

A rendelet hatálya alá vont használati mintaoltalomról az 1991. évi XXXVIII. törvény rendelkezik. Ennek 1. §-a szerint használati mintaoltalomban részesülhet valamely tárgy „kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, ha feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható”. A termék szerkezete, a találmány jellege és a szabadalmazott gyártási technológia általában szoros kapcsolata indokolja, hogy a kormányrendelet szerinti mentesülés körébe tartozónak minősüljön a használati mintaoltalom hasznosítására vonatkozó kizárólagossági megállapodás is. A használati minta hasznosítására vonatkozó megállapodás tehát önmagában is mentes lehet.

Az 1. § (2) bekezdésében említett járulékos szellemi jogok között kezelhető viszont az ipari mintákra való jog hasznosítása. Az ipari minták oltalmáról a ma érvényben lévő 1978. évi 28. törvényerejű rendelet rendelkezik. Az ipari minta oltalma a tvr. szerint az ipari termék külső formájára vonatkozik. Bár az ipari mintaoltalom jogosultja is köthet kizárólagos hasznosítási szerződéseket, a külső forma és a technológia közötti kapcsolat esetleges, ezért egymagában egy védett szép új külalak kizárólagos alkalmazására vonatkozó megállapodás nem tartozik e rendelet hatálya alá, annak mentességét csak egyedi mentesítési kérelemmel lehet kérni.

A mentesülés feltételei

1. A megállapodás megkötésével a licenciaadó (a jogosult) automatikusan nem vállal kötelezettséget arra, hogy az adott területen másnak nem adja át a megállapodás tárgyát képező technológiát, vagy hogy azt maga nem hasznosítja. Ugyanígy a licencia átvevője (a hasznosító) sem vállal automatikusan kötelezettséget arra, hogy a licenciaadó területén nem hasznosítja a technológiát, illetve hogy nem

gyártja vagy használja a terméket ezen a területen, valamint más, a licenciaadó által harmadik személynek biztosított területen. Ugyanez vonatkozik a licencia tárgyát képező termék megkülönböztető jegyével és a gyártandó mennyiség meghatározásával kapcsolatos kikötésekre. Ha a felek semmi ilyen kikötést nem tennének, akkor nem is kellene mentesülésről beszélni, hisz nem lenne versenykorlátozás. De a jogosultnak és a hasznosítónak egyaránt igen komoly érdeke fűződik az ilyen típusú versenyelőnyök kikötéséhez, hiszen éppen ezek teszik számukra vonzóvá az új technikával együttjáró konckázatvállalást. Ezért bizonyos kikötések minden megállapodásban szerepelnek, de hogy melyek azok és milyen méreteket öltenek, az a felek elhatározásán múlik, s mint ilyenek mentesek (1. § (6) és (7) bek.), kivéve ha a rendelet mentesülést kizáró előírásaiba ütköznek. A 2. § (1) bekezdése pedig további feltételek megállapodásba foglalása esetén is biztosítja a mentesülést (licencdíj-fizetés, mennyiségi előírás vállalása).

A megállapodások természetesen sok olyan részletkérdést elrendezhetnek, melyek egy licenciamegállapodás szokásos vagy nélkülözhetetlen részei, kellékei. így pl. hogy a licenciahasznosító nem fedi fel a know-how-ot; hogy ad-e vagy sem allicenciát harmadik személynek; hogy milyen mennyiségi korlátokat vagy milyen minőségi előírásokat, milyen tájékoztatási kötelezettséget vállal stb. Az ilyen kötelezettségvállalások a fennálló jogrend keretei között kötik a vállalkozásokat. A technológiaátadás fogalmi körébe tartozó, annak eredményességét közvetlenül szolgáló kötelezettségek mentesülése szempontjából is mindig az a feltétel, hogy a rendelet kizáró előírásaiba ne ütköző módon vegyék be a megállapodásba azokat.

2. Az 1995. évi XXXIII. törvény 28. § (3) bekezdése szerint a szabadalmi licenciaszerződés a szabadalom hasznosításának minden módjára és mértékére kiterjed. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a jelen kormányrendelet hatálya alól a 5. § (2) bekezdése kifejezetten kiveszi a keresztlicenciákra vonatkozó megállapodást, továbbá azokat a szabadalmi licencia- és know-how-hasznosítási megállapodásokat, amelyeket nem gyártási vagy szolgáltatásnyújtási, hanem puszta kereskedelmi célból kötöttek, valamint azokat, amelyek szabadalmi érdekközösségek között jöttek létre. Ilyen szerződések érvényesen csak akkor köthetők, ha megfelelnek az 1996. évi LVII. törvény egyedi mentesítési feltételeinek, s az egyedi mentesítést a Gazdasági Versenyhivataltól meg is kapták.

Az EK-rendelet indokolása szerint (preambulum (8) pont) ezeknek a megszorításoknak az az oka, hogy az ilyen (kereskedelmi stb. célú) megállapodások „különféle problémákat okozhatnak, mely ek nem kezelhetők egy rendeletén belül”. Ez a tapasztalat az alapja a magyar kormányrendelet fenti megszorító rendelkezéseinek is.

3. A rendelet hatálya nem terjed ki a franchise megállapodásokra, melyek a 246/1997. Korm. rendelet hatálya alá tartoznak, és azokra nem érvényesíthetők a technológiaátadás jelen rendelet szerinti szabályai. A szabadalmi licenciák és a know-how-hasznosítási megállapodások egyaránt igen széles kört ölelhetnek fel, de a technológiaátadás feltételrendszere, alkalmazási köre és a gazdaságban betöltött szerepe egészen más, mint a 246/1997. rendeletben definiált megállapodásé. A jelen rendeletben elsősorban az új technológiák alkalmazásba vétele, a korszerű