Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Élelmiszer-jelölések és egyéb megjelölések az Európai Bíróság gyakorlatában
Élelmiszer-jelölések és egyéb megjelölések az Európai Bíróság gyakorlatában 21 EK valamelyik tagállamában (de nem az USA-ban!) be van jegyezve, akkor annak jogosultja már Magyarországon is szankció veszélye nélkül használhatja az „R a körben” megjelölést. Ugyanakkor a magyar védjegyjogosult pedig, akinek a Magyar Szabadalmi Hivatalnál bejegyzett védjegye van, az EK többi tagállamában, még akkor is így járhat el, ha egyikben sincs bejegyzett védjegye. (Persze ez csak reklám jellegű cselekmény lesz, védjegyjogi oltalom ilyen körülmények között is csak Magyarországon fogja megilletni, másutt nem.) 7. Nemesfém jelzése23 Az alapul szolgáló tényállás szerint Houtwipper kereskedő ellen a holland bíróság előtt büntető eljárás indult, mivel olyan német eredetű arany és ezüst gyűrűket árusított, amelyek nem voltak ellátva a holland jogi normáknak megfelelő, a finomságot meghatározó nemesfémjelzéssel (Feingehaltstempel), s amelyeken a gyártási évre utaló jel sem szerepelt. Az Európai Bíróság előtti eljárásba bekapcsolódott a Német Szövetségi Köztársaság kormánya is, amely rámutatott, hogy a holland előírás következtében a német eredetű nemesfém áruk hollandiai forgalmazásához szükséges volna egy importőr bekapcsolása, valamint a holland ellenőrző szerv javára díjat kellene leróni, ami egyrészt a tennékek forgalmazását lassítaná, másrészt drágítaná azokat. Az Európai Bíróság ítéletében saját állandó gyakorlatára utalással rámutatott, hogy a kettős ellenőrzés (mind az export szerinti országban, mind az import szerinti országban) nem indokolt, a nemesfémjelzés garanciafunkciója elvileg adott, ha azt az export szerinti ország független ellenőrző szerve üti be a termékbe. A vitatott holland előírásnak az a rendelkezése, amely a gyártási évre utaló jelzés beütését is előírja, ha azt a többi EK tagországból származó áruk tekintetében követelik meg, sem fogyasztóvédelmi szempontok, sem pedig a tisztességes kereskedelem követelményei által nem indokolható, az ilyen előírás akadályozza a tagállamok közötti szabad áruforgalmat. Az ítélet rendelkező része ezért megállapítja, hogy az évszám feltüntetésére vonatkozó holland előírás ellentétes a Római Szerződés 30. cikkével. Annak megállapítása ellenben, hogy az adott tényállás szerinti nemesfémjelzésben szereplő adatok egyenértékűek-e a többi tagállam hasonló nemesfémjelzéseivel olyan ténykérdés, amelynek megállapítása az eljáró bíróság feladata, s ugyanígy utóbbinak feladata annak megállapítása is, hogy az export szerinti országban független szervezet sajtolta-e be a nemesfémjelzést a termékbe. 8. CLINIQUE árujelző24 Annak ellenére, hogy az Európai Bíróságnak erről az ítéletéről magyar nyelven Kessler25 más összefüggésben már beszámolt, minthogy a jogeset frappánsan szemlélteti az árujelző és a címke közötti kapcsolatot, magam is megemlékezem erről az ítéletről. Az amerikai Estéé Lauder cég francia és német leányvállalata az anyavállalat által előállított kozmetikumsorozatot forgalmazott. Ezeket a termékeket éveken keresztül „CLINIQUE” névvel adták el. Nem ez volt a helyzet Németországban, ahol a kozmetikumsorozatot 1972. évi bevezetése óta LINIQUE árujelzővel hozták forgalomba. Ennek hátterében az az aggály állt, hogy az EK többi tagállamában használt megjelölést Németországban a tisztességtelen versenyről szóló törvény (UWG) 3. §-a alapján „megtévesztőnek” minősítenék. Annak érdekében, hogy az eltérő megjelölés okozta csomagolási és hirdetési költséget csökkentse, a cég úgy határozott, hogy bizonyos termékeket a német piacra is CLINIQUE árujelzővel visz. A megváltoztatott árujelző ellen a Berlini Törvényszék előtt a tisztességtelen verseny ellen küzdő egyik német egyesület (Verband Sozialer Wettbewerb e.V.) keresete alapján indult eljárás. Ebben az eljáró Törvényszék az Európai Bíróságnak azt a kérdést tette fel, hogy „a Római Szerződés 30. cikke értelmezhető-e úgy, hogy az nem teszi lehetővé a tisztességtelen versenyre vonatkozó olyan nemzeti előírás alkalmazását, amely megengedi, hogy egy másik európai országban jogszerűen előállított kozmetikai termék behozatalát és forgalmazását azzal az indokolással tiltsák meg, hogy a CLINIQUE árujelző a fogyasztókat megtévesztené, ha ezt a terméket ezen a néven az EK más tagállamában jogszerűen forgalmazzák?” Az Európai Bíróság ítéletének indokolásában megállapítja, „hogy a Római Szerződés 30. cikke a szabad áruforgalom akadályozását... még akkor is megtiltja, ha az akadályozó előírások megkülönböztetés nélkül minden termékre vonatkoznak, amennyiben ezeknek az előírásoknak az alkalmazását nem igazolhatja olyan célkitűzés, amely közérdekű és elsőbbséggel bír a szabad áruforgalomra vonatkozó előírásokkal szemben”. A tisztességtelen versenyről szóló német törvényre hivatkozó megtiltása annak, hogy kozmetikai cikkeket az NSZK-ban ugyanazon árujelzővel forgalomba hozzanak, amellyel más tagállamokban piacra viszik őket, „alapjában véve a Közösségen belüli kereskedelem ilyen akadályozását jelenti. Az a körülmény, hogy az érintett vállalat e tilalom alapján arra kényszerül, hogy csak e tagállamban forgalmazza termékeit más megjelöléssel és vállaljon pótlólagos csomagolási és hirdetési kiadásokat, mutatja, hogy ez az intézkedés az áruforgalom szabadságát csorbítja”. Egyébként - mondja az ítélet indokolása - a kozmetikai termékekről szóló jogszabályok harmonizálásáról rendelkező 76/768 sz. EK Irányelv 6. cikk 2. bekezdése szerint is a kozmetikai termékek címkézésénél, kiszerelésénél, reklámozásánál kerülni kell az olyan utalásokat, amelyekből a kozmetikai cikk olyan tulajdonságaira lehetne következtetni, amellyel az nem rendelkezik. így a kérdés megítélése döntően azon múlik, hogy a tisztességtelen versenyről szóló német törvény által kimondott tilalom hatását a konkrét ügyben „a fogyasztók és az emberi egészség védelmére vonatkozó célkitűzés indokolttá teheti-e”? A Római Szerződés 30. cikke „immanens” korlátainak figyelembevételével az Európai Bíróság a kérdésre tagadó választ adott. Az eljárás tárgyát képező termékeket kizárólag illatszerboltok és áruházak kozmetikai osztályai forgalmazzák, tehát gyógyszertárakban egyikük sem kapható. Az is vitathatatlan, hogy a kozmetikumok kiszerelése is eltér a gyógyszerekétől. Ezt a helyzetet figyelembe véve az árujelző Németországban való alkalmazásának tilalma nem tűnik „szükségszerűnek a fogy asz-
