Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 4. szám - Technikatörténet
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam IV. 1999. augusztus TECHNIKATÖRTÉNET 130 éve született Kandó Kálmán Kandó Kálmán a vasúti villamosítás úttörője nevének hallatán a Kandó-mozdony jut eszünkbe. Születésének 130. évfordulója alkalmából életútjának ismertetésével emlékezünk rá. 1869. július 10-én született Pesten, régi magyar nemesi családban. Fasori gimnáziumi tanulmányai után 1892-ben szerzett kitűnő gépészmérnöki oklevelet a József Műegyetemen. Egy évet katonai szolgálattal töltött a Monarchia haditengerészeténél Pólában, majd Párizsba ment tanulmányútra a Compagnie de Fives-Lille villamossági gyárába. Itt az akkor mindössze hatéves múltra visszatekintő háromfázisú indukciós motorok tervezésével foglalkozott, és méretezésükre teljesen új módszert dolgozott ki. Mechwart András, a Ganz és társa gyár akkori vezérigazgatója 1894-ben hazahivta a sikeres fiatal mérnököt, aki hazatérése után a Ganz elektromos osztályán kezdett dolgozni. Indukciós motorokat tervezett, amelyeket már a millennium évében nagy számban használtak ipari és mezőgazdasági gépek hajtására, többek között a diósgyőri és ózdi kohászati gyárakban. Zsenialitását rendkívül gyors előmenetel jelzi: egy évvel később már a Ganz elektromos osztályának vezetője, majd további két év múlva igazgatóhelyettes lesz. A Ganz-gyárban már 1892-től kísérleteztek villamos vasúti vontatással. Kandó felismerte, hogy az egyszerű és üzembiztos háromfázisú indukciós motorok erre a célra is alkalmassá tehetők. A Ganz 800 méter hosszú, egyméteres nyomtávú próbapályáján 1896-ban indultak meg Kandó kísérletei. 1897-ben Amerikában az Ohio & Baltimore Vasúttársaság villamosítási rendszerét, 600 voltos egyenáramú mozdonyait tanulmányozta, de úgy látta, nem ez a vasútvillamosítás követendő útja. Tapasztalatainak felhasználásával megszületett tervei alapján helyeztek üzembe 1898-ban a Genfi tó partján fekvő Évian-les-Bains fürdőhelyen egy 300 m hosszú, 20 m szintkülönbségű pályán működő háromfázisú 500 voltos mozdonyt, majd két hazai és egy franciaországi bánya számára szerkesztett háromfázisú bányamozdonyt. A sikeres kísérletek után a Ganz-gyár Kandó javaslatára vállalkozott az észak-olaszországi Valtellina vasút villamosítására, ami abban az időben a konkurrens európai gyárak számára még túlságosan kockázatos feladatnak tűnt. A 106 kilométeres, rendkívül nehéz terepen vezetett vonalon bizonyítani lehetett a villamos vasúti vontatás gőzüzemmel szemben mutatott előnyeit. A 3kV-os, 15 Hz frekvenciájú, háromfázisú feszültséggel működő vonalat 1902-ben adták át Ganz-gyártmányú mozdonyokkal és motorkocsikkal. Kandó Kálmán személyesen vezette mind a villamos, mind a gépészeti tervezést és gyártást, így az ő nemzetközileg is elismert sikereként jött létre Európa első villamosított vasúti fővonala, és a világ első nagyfeszültségű váltakozó árammal működtetett vasútvonala. Verebélyi László műegyetemi professzor szerint „csak a 28 éves lángész rajongó optimizmusa és akadályt nem ismerő tettrekészsége indokolhatja azt a merészséget, amellyel Kandó a feladat megoldását 15 periódusú forgóáramú rendszerben és az akkori viszonyok között még fantasztikusnak látszó 3000 V feszültséggel vállalta, és az elektrotechnikai ipar akkori fejletlensége, valamint a beszerzés minden részletének újszerűsége folytán eléje táruló nehézségektől vissza nem riadva a töretlen útnak nekivágott”. A kiváló eredmények hatására az olasz kormány 1905- ben úgy határozott, hogy a háromfázisú villamos vasúti rendszert kiterjeszti észak-olaszországi, közel 1700 km hosszú fővonali hálózatára. A feladat megoldására amerikai tőkével megalapították a Societa Italiana-Westinghouse részvénytársaságot és Vado-Ligurében mozdonygyárat építettek, amelynek vezetésére Kandót kérték fel. Ebben az időben a Ganz Rt. főrészvényesének, a Hitelbanknak a vezetői nem támogatták a költséges vasútvillamosítási fejlesztéseket, így, mivel Olaszországban kitűnő lehetőség kínálkozott rendszerének továbbfejlesztésére,
