Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, I. rész
A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon -1. 9 feladatokat a vizsgabizottságnak az elnök által kijelölt tagjai készítik el, és azokat az írásbeli vizsga megkezdésekor a vizsgabizottság titkára adja át a jelöltnek. A kidolgozásra nyolc óra áll rendelkezésre. A jelöltnek dolgozata befejezéséig annak tárgya felől nem szabad mással érintkeznie, de használhatja a magával vitt jogszabálygyűjteményeket, tudományos műveket, szótárakat és az OTH könyvtárát. A szóbeli vizsga megtartására az elnök a vizsgabizottság tagjai közül négyet hív meg. A szóbeli vizsga nyilvános. Minden egyes jelöltet külön kell vizsgáztatni. A vizsga eredménye felől a bizottság az írásbeli és a szóbeli vizsga együttes mérlegelése alapján határoz. A határozatot az elnök ajelölt előtt kihirdeti. A bizottság az eredményes vizsgát „sikeresnek”, az átlagot jóval meghaladó készültségű jelölt vizsgáját pedig „egyhangúlag kitűnőnek” vagy „szótöbbséggel kitűnőnek” minősíti. Eredményes vizsga esetén ajelölt részére bizonyítványt kell kiadni. Ha a bizottság ajelölt készültségét egy tárgycsoportból nem találja kielégítőnek, őt az adott tárgycsoportból pótvizsgára, ha pedig két tárgycsoportból nem találja kielégítőnek, az egész vizsga megismétlésére utasítja. Ha a pótvizsga nem sikerül, a jelöltnek az egész vizsgát meg kell ismételnie. Sikertelen vizsga esetén ajelölt pótvizsgára, illetve ismétlővizsgára bocsátható legkorábban három hónap eltelte után, de legkésőbb hat hónapon belül. Ha a bizottság a jelöltet a fenti c) pontban foglalt tárgycsoportból utasítja pótvizsgára, a jelöltnek csak szóbeli vizsgát kell tennie. Ha az ismétlővizsga nem sikerül, a jelölt csak az Országos Tervhivatal elnökének engedélyével bocsátható újból vizsgára. A szabadalmi ügyvivői vizsga általános részének sikeres letételétől számított egy éven belül ajelölt kérheti vizsgára bocsátását a szabadalmi ügyvivői vizsga különös részéből, amelynek tárgyai: a) a fontos ipari országok szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi jogszabályai; b) a tisztességtelen versenyre és a szerzői jogra vonatkozó anyagi és eljárási jogszabályok, valamint a szerzői jogra vonatkozó, Magyarországon hatályos nemzetközi megállapodások; c) a társadalmi tulajdonnal összefüggő polgári és büntetőjogi jogszabályok; d) a magyar államigazgatási eljárási jog alapismeretei, valamint részletesen a szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi joggal kapcsolatos illetékügyi szabályok. Az írásbeli vizsgán az előző bekezdés a) és b) pontjában foglalt tárgyak körébe eső egy-egy feladatot kell kidolgozni. A feladatokat úgy kell megszerkeszteni, hogy a megoldásból következtetést lehessen levonni arra nézve, vajon ajelölt legalább két világnyelvben járatos-e olyan mértékben, hogy az ilyen nyelvű szöveget lefordítani képes. Sikeres vizsga esetén ajelölt részére bizonyítványt kell kiadni. Ezután majdnem húsz év telik el, amíg a szabadalmi ügyvivőkről szóló, 5/1976. MT számú rendeletben adott felhatalmazás alapján az igazságügyi miniszter a 6/1976. (III. 30.) IM számú rendelettel újra szabályozza a szabadalmi ügyvivői vizsgát. A vizsgát továbbra is az OTH mellett létrehozott Szabadalmi Ügyvivői Vizsgabizottság előtt kell letenni, amelynek elnöke az OTH elnöke, és tagjait is ő nevezi ki az igazságügyi miniszterrel egyetértésben a szabadalmi ügyvivők, valamint a jogi vagy egyéb képzettségű iparjogvédelmi szakemberek közül. A Vizsgabizottság a szóbeli vizsgán elnökből és négy tagból álló tanácsban jár el. A szabadalmi ügyvivői vizsgára az a büntetlen előéletű és feddhetetlen magyar állampolgár jelentkezhet, aki belföldi egyetemen szerzett, illetőleg honosított mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományi egyetemi oklevéllel rendelkezik. A vizsgára való jelentkezéshez önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt, egyetemi oklevelet vagy annak hiteles másolatát és a munkáltató véleményét kell csatolni. A vizsga két részből áll; második részének letételére csak a vizsga első részének eredményes letételét követő egy éven belül lehet jelentkezni. A 6. szakasz (1) bekezdése szerint a vizsga első részének tárgyai: a) a magyar szabadalmi jog anyagi és eljárási szabályai a vonatkozó joggyakorlattal, valamint a Magyarországon ha tályos szabadalomjogi megállapodások; b) a magyar védjegy- és mintaoltalmi jog szabályai a hozzájuk kapcsolódó joggyakorlattal, a védjegy- és mintaoltalomra, továbbá az eredetmegjelölések és a származási jelzések oltalmára vonatkozó, Magyarországon hatályos nemzetközi megállapodások; c) az újításokra vonatkozó magyar jogszabályok az ezekkel kapcsolatos joggyakorlattal; d) a magyar polgári anyagi és eljárási jognak, továbbá a magyar illetékjognak az iparjogvédelemmel összefüggő szabályai. A vizsgázónak a 6. szakasz (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározott tárgyakból írásbeli és szóbeli, a c) és d) pontokban meghatározott tárgyakból pedig szóbeli vizsgát kell tennie. A 7. szakasz (1) bekezdése szerint az ügyvivői vizsga második részének tárgyai: a) a jelentősebb ipari országok szabadalmi anyagi jogi és eljárási szabályai az ezekre vonatkozó joggyakorlattal; b) a jelentősebb ipari országok védjegyjogi és mintaoltalmi anyagi és eljárási jogi szabályai a vonatkozó joggyakorlattal; c) a nemzetközi magánjognak és a nemzetközi polgári eljárási jognak az iparjogvédelemmel összefüggő különös szabályai az ezekre vonatkozó joggyakorlattal; d) a szabadalmi ügyvivői működés szabályai és gyakorlati kérdései. A vizsgázónak a (7) szakasz (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározott tárgyakból írásbeli és szóbeli, a c) és d) pontokban meghatározott tárgyakból pedig szóbeli vizsgát kell tennie. A Vizsgabizottság elnöke a vizsga bármelyik tárgyának letétele alól - kérelemre - felmentést adhat, ha a vizsgázó az adott tárgykörben legalább egyenértékű képesítéssel rendelkezik. Az írásbeli vizsgán tárgyanként egy-egy feladatot kell kidolgozni. A 7. szakasz (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tárgyból a vizsgázónak olyan írásbeli feladatot kell adni, amelynek megoldásából megítélhető, hogy a nemzetközi kapcsolatokban általánosan használt legalább egy nyelvből képes-e szakszöveget lefordítani.
