Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)

1998 / 2. szám - Szoftver – erősebb szabadalmi oltalmat Európában

Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 103. évfolyam II. 1998. április Szoftver - Erősebb szabadalmi oltalmat Európában Az alábbiakban ismertetjük a UNION of European Practioners in Industrial Property (Európai Iparjogvédel­mi Tanácsadók Egyesülete) által 1997. decemberében Münchenben megrendezett Számítógépes szoftver szaba­dalmaztatása c. kerekasztal konferenciáról kiadott sajtó­­közleményt fordításban. Az Egyesült Államokban és Japánban az utóbbi öt év­ben az ipar egyre inkább követelte a szabadalmi rend­szertől a szoftverek erősebb oltalmát. A szerzői jognak megvannak a maga gyenge pontjai, nem védi az alapul szolgáló gondolatokat, koncepciókat és funkciókat. Erre csak a szabadalmi rendszer képes. Az Egyesült Államok­ban és Japánban új vizsgálati módszertani útmutató jelent meg a szabadalmi oltalomban részesíthető szoftverekről, mely szerint ezen országokban jelenleg igen kevés korlá­tozás van e téren, bármely más találmánnyal azonos fel­tételek szerint engedélyeznek szabadalmi oltalmat a szoftverrel kapcsolatos találmányokra is, amennyiben azok újak, feltalálói tevékenységen alapulnak (vagyis nem nyilvánvalóak) és iparilag alkalmazhatóak. A becs­lések szerint az Egyesült Államokban mintegy 11 000 szoftverrel kapcsolatos találmányra engedélyeztek szaba­dalmi oltalmat 1997-ben. Ez hozzávetőlegesen három­szorosa az 1997-ben az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) által ilyen típusú találmányokra engedélyezett sza­badalmak számának. Az EPO számára problémát jelentett a nemzetközi vál­tozásokkal való lépéstartás, és némiképp ambivalens mó­don szemlélte a szoftverrel kapcsolatos találmányokat. Egyrészről ott van az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC), amely a ’60-as évek végén született, amikor a leg­több szakértő úgy gondolta, hogy a szabadalmi rendszer alkalmatlan a szoftverek oltalmára, és amely kellemetlen módon kimondja, hogy a „számítógépi programok, mint olyanok” nem szabadalmazhatóak. E tényt nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Senki sem tudja igazán, de mindez valószínűleg azt jelenti, hogy a programok forráskódjai nem szabadalmazhatóak, ami rendben is lenne. Maga az innovatív program az, amit a cégek szabadalmaztatni akar­nak, vagyis azokat az okos gondolatokat, amelyek a prog­ram működésének, felépítésének és alkalmazásának az alapját képezik. Másrészről, az ipar által a szoftverek valamiféle sza­badalmi oltalma iránt támasztott egyre növekvő igényre válaszolva, az EPO már 10 000 és 20 000 közé eső szám­ban engedélyezett szabadalmat az általa előszeretettel „szoftverrel kapcsolatos találmányoknak” nevezett, ele­gendő „műszaki jelleggel” rendelkező számítógépi programokra. Ez feltehetően kiszűr - meglehetősen ön­kényes módon - sok, üzleti és pénzügyi területen alkal­mazható szoftvert, algoritmust, valamint azokat a szoft­vereket, amelyek nemigen vonatkoznak másra, mint adatok mozgatására, például természetes nyelvek fordí­tására vagy szövegfeldolgozásra. A joggyakorlat zava­ros és ellentmondásos. Olyannyira az, hogy sokan még ma is azt hiszik, hogy a szoftver egyáltalán nem szaba­dalmazható Európában. Ezt a helyzetet szem előtt tartva - és az európai eszme­csere elősegítése érdekében - a UNION, amely több mint 700 (független és alkalmazott) iparjogvédelmi szakértőt magába tömörítő szervezet, nemzetközi kerekasztal kon­ferenciát szervezett Münchenben, az EPO székházában, 19 országból több mint 90 szakértő részvételével. A konferencián elhangzottakból világosan kiderült, hogy az Egyesült Államok és Japán joggyakorlata liberá­lisabb az európainál a szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatósága terén. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az ipar világszerte egyre növekvő mértékben él a szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmaztatásá­nak a lehetőségével, ahol ez nem lehetetlen. Az ilyen szabadalmak megítélése érdekében a szabadal­mi hivatalok (EPO, Egyesült Államok és Japán) különle­ges erőfeszítéseket tettek a kutatások minőségének a javí­tására. Ezzel összefüggésben bejelentették, hogy az EPO 1998 közepétől díjmentesen hozzáférhetővé teszi az összes európai szabadalmat és szabadalmi bejelentést az Interneten. Ezzel szemben az Európai Unió (EU) tagorszá­gainak szabadalmi hivatalai még vonakodnak attól, hogy adatbázisaikat díjmentesen megnyissák a köz számára, an­nak ellenére, hogy a bejelentők már megfizették ezen adat­bázisok létrehozásának a költségeit. Az Európai Bizottság (EC) egyik tagja a nemrég meg­jelent Zöld könyv a szabadalmi rendszer javításáról című kiadványban felvetett kérdésekre adott válaszokra hivat­kozva hangsúlyozta a számítógépi programok európai sza­

Next

/
Thumbnails
Contents