Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 2. szám - Hírek események. Március 15-ei ünnepség a Magyar Szabadalmi Hivatalban
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 103. évfolyam II. 1998. április HÍREK, esemenyek Március 15-ei ünnepség a Magyar Szabadalmi Hivatalban Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük az ünnepség bevezetőjeként elhangzott, a Hivatal munkatársai - dr. Csiky Péter, Siklós Kata, Szöllősi Gusztáv - által összeállított megemlékezés szövegét. Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Munkatársak! Ünnepelni gyűltünk most egybe, hogy az ünnep meghitt de mégis magasztos hangjaival törjük meg a hétköznapok monoton, egyhangú csendjét. Napi gondjainkat hátrahagyva örülni annak, hogy olyan népnek vagyunk fiai és leányai, mely viharos történelmének számtalan hányattatása ellenére - eleink áldozatvállalásának köszönhetően - nemzet tudott maradni ebben a hazában. Olyan összetartó erő ez mindőnk között, melynek kovásza a szívünk mélyén rejlő megbecsülés és szeretet egymás és mindazok iránt, kik hősiességükkel erőt és kitartást adtak akkor, mikor nélkülük csak a csüggedés jutott volna osztályrészül. Mit rejt még számunkra március 15-e? Milyen szó van még, ami nem hangzott el másfél évszázad alatt? Mily gazdagságról tesz tanúbizonyságot a történelemnek ezen pillanata, amikor rendre új és új eszmék köntösévé válik. A szabadságharc leverését követően hitet, támaszt és reményt ad. Szellemisége a márciusi front megalakulásakor idegen eszmék ellen nyújtott menedéket. Később titkos jelszóvá vált, s a MŰK hallatán ezrek szíve vert hevesebben. Majd jöttek a „kétzászlós”, fagyos és kötelező ünnepségek, amikor mind, kik melegségre vágyott, a Petőfi szoborhoz igyekeztek. De mi lehet március 15-e üzenete egy szabad állam szabad polgáraihoz? Maradt-e még érvénye a hajdani eszméknek? Két dolog tesz naggyá egy nemzetet: a múlt dicsősége és a szebb jövő reménye. Az örökül kapott felelősség a nemzet sorsa iránt aggódó mindannyiunkat kötelez, hogy jelenünket a jövő tükrén át szemlélve éljük meg. S ha onnan korunk dicsőségét látjuk visszavetülni, akkor tudhatjuk: helyesen cselekszünk. Nem csekély örökség a nemzet sorsa iránti felelősség. Az örökhagyókat megillető hála és tisztelet főhajtásra kötelez minket. Az elkövetkező gondolatokkal órájuk emlékezünk. A korabeli események hősei és elindítói a március ifjak. Nemes láng hevítette őket, lázadó szelleműek voltak. Lázadók, de az igazságtalanságok ellen lázadók. Szent érzések indíttatták őket: tenni valamit az emberiség javára! A sors teret nyitott tenniakarásuknak, vágyaiknak. Minden szót, amit kimondták halálosan komolyan gondoltak. Látnoki tehetségük igazából nem jelentett mást, mint elvhűséget. Lehet, hogy életük romantikus, ifjúi lángolás? Igen, az is! De nem szalmaláng-lángolás, hanem tudatos sorsvállalás, mely mélyen a szívekben gyökerezik. Ifjú életük feláldozásánál fontosabbnak tartották a haza ügyét. Nem hagyhatták cserben az általuk felgyújtott lelkeket. Hazaszeretetük példaképül áll előttünk. Nevüket minden magyar ismeri. Sorsuk már legenda. Váci Mihály így ír róluk: Akit a nép ajkára vesz, vállára veszi azt, akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt, akit a nép szívébe zár, nem hal meg soha az. Majd él papír, folyóirat és könyvek nélkül is, és nő nyomdák és kiadók és tévé nélkül is. majd házról házra jár, ügynökök nélkül is. Dallá válik, mit esténként a puszták szele visz, legenda lesz és népmese, közmondás szava is, jövő, ígéret lesz, akit mindenki várva hisz. Nevét rozstáblákba írják kedves gyalogutak, a lélek szájához emeli, ha rándul az ajak, mint vödrüket felemelik a fényre a kutak, kazlak alatt a csók után majd legénynek a lány, fiú apának, apa a családnak vacsora után, róla beszél:- Volt valami, valami lesz talán... Párizsban már február 24-én kitört a forradalom, melynek abszolutisztikus, rendszerellenes szellemiségét egész Közép-Európa, jelszavait és jellegzetes kokárdáját-a magyar színek felhasználásával - a pesti felkelők is átvették. A forradalom hulláma ellenállhatatlanul terjedt. A szomszédos kis német államokban is felvonultak a diákok,
