Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Hajdú Tamásné: A szellemi tulajdonnal kapcsolatos kutatások alkalmazása feltalálói és az innovációs tevékenység során
A szellemi tulajdonnal kapcsolatos kutatások alkalmazása a feltalálói és az innovációs tevékenység során 3 vagy publikációkat keres, amelyeknek a tartalma egy adott szabadalomban foglalt megoldás újdonságát megkérdőjelezi, illetve a megoldást nyilvánvalóvá teszi. A kutató kereshet olyan adatokat is, amelyek a találmánynak az elsőbbség napját megelőző nyilvános gyakorlatba vételére, valamely műszaki hibára vagy bármi más olyan dologra utalnak, ami a szabadalom érvénytelenítését, megsemmisítését eredményezheti. Végeredményképpen azt mondhatjuk, hogy az érvényességi kutatást annak meghatározására végezzük, hogy egy érvényes szabadalom valóban ki kényszeríthető-e. Egy érvényességi kutatás arra is alkalmas lehet, hogy segítségével bizonyos stratégiát állítsunk fel meglévő szabadalmi jogok bitorlásának az elkerülésére termékünk új piacra történő bevezetése során, de arra is, hogy ha egy bitorlási per körvonalazódni látszik, alperesként megpróbáljuk érvényteleníteni a felperes szabadalmát. Az érvényességi kutatás hasznosnak bizonyulhat hasznosítási szerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások során is. A hasznosítási jogot szerző számára fontos lehet, hogy egy érvényességi kutatás révén megbecsülje a szabadalom erősségét, és ezt az információt felhasználja a szabadalom értékének a meghatározásánál. A szabadalomérvényességi kutatás a legkimerítőbb kutatás valamennyi közül, gyakran szinte véget sem ér. Ha egy cégnek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy valamelyik versenytársának szabadalmát érvénytelenítse, addig folytatja a kutatást, míg úgy nem érzi, hogy erre alkalmas anyagot talált. Az alkalmas anyagok azonban világszerte bárhol lehetnek, így gyakran szinte lehetetlen bizonyosnak lennünk abban, hogy a kutatás során minden szükséges információforrást áttekintettünk. Egy adott technológia létezhet valahol anélkül, hogy szabadalmaztatták volna. Benne lehet egy távoli, kereskedelmi kiadványban vagy folyóiratban, amelyre nehéz rábukkanni. Ezért egy szabadalmi, érvényességi kutatás vonatkozásában nem lehet „adott” vagy „megfelelő” időkeretről beszélni, de annyi bizonyos, hogy össze kell egyeztetni az időráfordítást a kutatás fontosságával. A szabad használatra vonatkozó kutatás A szabad használatra irányuló kutatást végző a lejárt szabadalmak halmazára irányítja figyelmét, nem úgy, mint a bitorlással kapcsolatos kutatásoknál, ahol az érvényes szabadalmakra koncentrál. E kutatás célja annak a meghatározása, hogy valamely cégnek a termékére, eljárására vagy ipari formatervére vonatkozóan lejárt-e az oltalom, és az büntetlenül másolható-e. A kutatás típusának megválasztása Mielőtt egy kutatást megkezdenénk, ajánlatos eldöntenünk, milyen típusú kutatás hozhatja a legjobb eredményt az előttünk álló probléma megoldására. Az adott probléma mellett a ráfordítható pénz és idő az, ami a döntést befolyásolhatja. Az adott találmány és a feltaláló körülményei alapvetően meghatározhatják a kutatás költségeit. Egy magányos feltaláló, aki garázsában egy egérfogó továbbfejlesztésén munkálkodik, bizonyára nem lesz képes arra, hogy ugyanolyan anyagi ráfordítást szánjon egy kutatásra, mint egy nagy gyógyszerészeti gyár tudományos munkatársa, aki a rák ellenszerét keresi. A kutatás költsége lényegében irreleváns lehet, amikor valaki egy bitorlási per alpereseként kutatja a szakterület ismert megoldásait. Az alperest fenyegető potenciális veszteség egy ilyen esetben olyan nagy lehet, hogy emellett eltörpülhetnek a kutatás költségei. A kutatás elvégzésének a módja nagymértékben függ tennészetesen az elérendő céltól is. A három legelterjedtebb kutatási típus:- a technika állását felderítő kutatás,- a szabadalmazhatósági kutatás vagy más néven újdonságkutatás és- a bitorlással kapcsolatos kutatás. Információforrások A rendelkezésünkre álló információforrásokat alapvetően három fő kategóriába sorolhatjuk:- szabadalmak,- publikációk (nemszabadalmi irodalom) és- egyéb források. Az egyes információforrások egymástól eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, és egy kutató nem elégedhet meg azzal, hogy kutatását egyetlen kategóriára korlátozza. Ellenkezőleg, valamennyi információforrást figyelembe kell venni minden egyes kutatásnál. A szabadalmi irodalom a kereskedelmi hasznosításra szánt technológiák feltárását tartalmazza. A szabadalmi leírásokban feltárt információ 70%-a sehol máshol nem található meg. Az ily módon rendelkezésre álló információtömeg mennyiségére jellemző, hogy például egyedül az Egyesült Államokban évente több, mint 100 000 szabadalmat engedélyeznek. Ennélfogva lehetetlen elvégezni egy teljesen átfogó, mindenre kiterjedő szabadalmazhatósági vagy bitorlással kapcsolatos kutatást, mivel ennek fel kellene ölelnie a világ bármely táján, bármely időpontban kibocsátott, nyilvánosságra jutott dokumentumot. Míg a megjelent szabadalmi leírások jó információforrásoknak tekinthetők az új információk vonatkozásában, a legújabb információk mégis inkább a publikációkból nyerhetők. Egy adott megoldás keresése a szabadalmi és a tudományos irodalomban gyakran olyan feladat elé állítja a kutatást végzőt, mintha „egy tűt keresne egy szénakazalban”, ezért igen nagy jelentőségűek a költségkímélő módszerek. A sikeres kutatás két alapvető momentuma:- pontosan tudnunk kell, mit is keresünk, és- megfelelő stratégiával kell rendelkeznünk magát a keresést illetően. Egy alapos kutatás elképzelhetetlen a nyomtatásban megjelent szabadalmi leírások és a közzétett szabadalmi bejelentések átvizsgálása nélkül. A szabadalmi irodalom kutatása szempontjából két fő hozzáférési pont létezik:- a nemzeti szabadalmi hivatalok és- a nyilvános és privát online-szolgáltatások. A nemzeti szabadalmi hivatalok nyilvános szabadalmi tárai Valamennyi nemzeti szabadalmi hivatal működtet nyilvános szabadalmi tárat, ahol hozzá lehet férni a kinyomtatott szaba
