Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A Közösségi Szabadalomról
A közösségi szabadalomról 13 badalmi Hivatalnál az engedélyezési eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségek fedezésére;- az a tény, hogy minden egyes megjelölt országban az oltalmat külön költségek árán kell fenntartani, a bejelentőket arra ösztönzi, hogy főleg a nagyobb tagállamokban tartsák csak fenn a szabadalmi oltalmat, és ez a Közös Piac céljai ellen hat; az oltalomnak a Közös Piac csupán egy részében való fenntartása csökkenti az oltalom kereskedelmi értékét. Mindebből egyértelműen következik, hogy a közösségi szabadalmi rendszer életbelépése számos előnnyel járna:- a jogok kezelése sokkal könnyebb lenne, mert nem volna szükség megadott európai szabadalom nemzeti szakaszba léptetésére a megjelölt országokban, vagyis a költségek is csökkennének;- a rendszer feleslegessé tenné az egyes tagállamokban a bitorlási perek lefolytatását, mert a felperes az ilyen pereket annak a tagországnak a bírósága előtt folytathatná le, amelyben az alperes lakik;- nagyobb jogbiztonságot szolgáltatna egy olyan központi bíróság felállításával, amely a közösségi szabadalmak értelmezésével és érvényességével kapcsolatos állásfoglalásokat lenne hivatott meghozni. Az EGK Bizottsága a közösségi szabadalmi rendszerről 1996-ban egy ún. „zöld füzetet” (Green Paper) adott ki, amely részletesen elemzi a Luxemburgi Egyezmény hátrányait, és javaslatokat tesz azok kiküszöbölésére. Az alábbiakban ennek a dokumentumnak az alapulvételével ismertetem a közösségi szabadalom terén várható fejleményeket. Iparjogvédelmi szakemberek széles köre volt azon a véleményen, hogy a közösségi szabályozáson alapuló és megvalósult európai védjegyoltalom, valamint az ugyanilyen aiaponjavasolt egységes mintaoltalom után szükségszerűen kell következnie az egységes szabadalmi oltalomnak. A Luxemburgi Megállapodás 1989-ben történt aláírása után az volt várható, hogy a ratifikálás rövidesen megtörténik, de több mint nyolc évvel az aláírást követően ez még mindig nem következett be, sőt az is kérdéses, hogy jelenlegi formájában a Megállapodás egyáltalán hatályba fog-e lépni. Ez azért is érthetetlennek tűnhet, mert egy közös szabadalmi rendszernek számos előnye lenne, amelyeket fentebb már említettem. A Luxemburgi Egyezmény arra lenne hivatott, hogy kiküszöbölje az európai szabadalmi rendszer hátrányait és tökéletlenségeit, azonban két alapvető szempont miatt jelenlegi formájában nem alkalmas ennek a célnak megvalósítására. Az egyik ok a rendkívül magas költségekben rejlik, amit elsősorban a fordítások okoznak, minthogy a szabadalmi leírást az összes tagország nyelvére le kell fordítani, ami a 15 tagállam esetében 10 fordítást jelentene. A másik nehézség jogi vonatkozású. Megsemmisítési eljárást ugyanis az Európai Szabadalmi Hivatalnál lehet benyújtani, és ha annak Megsemmisítési Osztálya megalapozottnak találja a keresetet, a szabadalmat az egész közösségre érvényes hatállyal semmisíti meg. Van azonban a szabadalmak megvonásának egy második módja is, mert egy nemzeti bíróság előtt folyó bitorlási perben megsemmisítési ellenkeresetet lehet indítani az illető bíróság előtt. Ha ez az ellenkereset megalapozott, a bíróság elrendelheti a szabadalom megsemmisítését. A nemzeti bíróságnak ez a döntése az összes szerződő államban azonos hatályú, de fennáll a fellebbezés lehetősége a Fellebbezési Bírósághoz. Sokan jogbizonytalanság forrásának tekintik a nemzeti bíróságoknak adott jogot a megsemmisítésre. További nehézséget jelent, hogy ha egy közösségi szabadalom érvényességét egy bitorlási perben benyújtott ellenkeresettel kétségbe vonták, más nemzeti bíróságok előtt folyó bitorlási per(eke)t is le kell állítani. A felsorolt kétféle nehézség kiküszöbölésére többféle megoldás merült fel. Először vizsgáljuk a fordítási költségekkel kapcsolatos javaslatokat. Ilyen téren egy lehetséges megoldás a Luxemburgi Egyezmény 1975-ös szövegének 33. szakaszában található, mert az alapelv az volt, hogy a fordítások követelményét a szabadalmi igénypontokra kell korlátozni. Eztakorlátozást azonban a 88. szakasz alapján meg lehet kerülni, mert a tagországok kinyilváníthatják, hogy ha a szabadalmi leírást nem a saját hivatalos nyelvükön publikálják, a szabadalmas nem érvényesítheti a szabadalomból eredő jogait. A szerződő államoknak tehát joguk van a teljes szabadalmi leírásról fordítást kérni, és a szabadalom tulajdonosa szabadon dönthet arról, hogy mikor nyújtja be a fordítást annak függvényében, hogy egy adott tagországban mikor van szüksége oltalomra. A szabadalomból eredő jogok mértéke azonban változik a fordítás benyújtásának időpontja szerint. Ha ugyanis a fordítást a szabadalom engedélyezésének meghirdetésétől számított három hónapon belül nyújtja be, akkor a fordítás benyújtásának időpontjától kezdve igénybe veheti a szabadalmi jogokat. Ha a fordítást három hónapnál később, de három évnél korábban nyújtja be, ajogot ettől az időponttól kezdve érvényesítheti, de a fordítás benyújtása előtti használat időtartamára csak megfelelő ellenszolgáltatást kérhet. Ha a fordítást három évnél később nyújtja be, mindazok, akik a fordítás benyújtása előtt a találmány használatára komoly előkészületeket tettek, előhasználati jogot szereznek. Egy második megoldás, amelyet az 1989. évi revíziós konferencián tárgyaltak meg, és amely elég széles támogatást kapott, abban áll, hogy meghagyják a teljes leírás lefordításának követelményét, de a fordítás egy vagy több nyelven való benyújtásának elmulasztása nem a közösségi szabadalom megvonását eredményezné, hanem csupán azt, hogy a szabadalom az illető államban vagy államokban nem lépne hatályba. Ez tehát a közösségi szabadalom egységes jellege alól való kivételt képezne, és a közösségi szabadalmakat ilyen vonatkozásban hasonlóvá tenné az európai szabadalmakhoz. Egy harmadik megoldás a fordítási költségek csökkentésére az Európai Szabadalmi Hivatal által az európai szabadalmakra kifejlesztett „csomagmegoldás” (package solution), amelynek értelmében az eljárás nyelvén egy bővített kivonatot publikálnának, és csak azt fordítanák le az összes tagország nyelvére; az igénypontokat csak a szabadalom megadásakor, míg a teljes leírást csak akkor fordítanák le, ha a szabadalmas eljárást indítana szabadalmi jogainak érvényesítésére. A fordítási díjak csökkentésére számos további elképzelés született. így javasolták a fordítási követelmény teljes eltörlését vagy csupán az igénypontok fordításának az előírását. Egy másik javaslat szerint fordítást csak akkor kellene benyújtani, ha azt egy harmadik fél kémé. Azt is
