Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám - Tanulmányok. Klenk Vilmos: Szabadalommegsemmisítési eljárás - ma
10 Klenk Vilmos ság elfogadta és - noha korábban szó sem volt kombinációs találmányról - azzal indokolta döntését, hogy az új igénypontot kombinációnak tekinti. Az indokolás nem szólt arról, hogy mely elemek kombinációjáról van szó, mi az alapja a kombinációvá nyilvánításnak stb. A következő fórumon - újabb anterioritások hatására - a szabadalmas tovább „korlátozta” a főigénypontot. Ennek eredményeként az új, szintén másfél oldalas főigénypont jellemző része egy sorra zsugorodott, egyetlen jellemzőt tartalmazott és azt is a leírásból vett megszorítással egészítették ki. (Ez a kiegészítés korábbi igénypontban nem szerepel.) Ezt a legújabb igénypontot is helybenhagyták; az indokolás most már természetesen nem tartalmazott kombinációra utaló fejtegetést. Az elmondott, teljes egészében így elő nem fordult eset alkalmat ad néhány kérdés felvetésére és taglalására. 1. Az első kérdés mindjárt az, hogy ha az igénypontot úgy változtatják meg, hogy az eredeti jellemző részből jellemzőket az eredeti tárgyi körbe visznek, akkor a feltalálói tevékenységet és a haladójelleget mire vonatkoztatva és miként kell értékelni? Véleményem szerint semmi esetre sem úgy, mint a szabadalom engedélyezésekor, vagyis a „nagy jellemző rész” idején. Az igénypont belső logikája szerint ugyanis a tárgyi körben lévő ismérveket mind úgy kell venni, mint amelyek a technika állásához tartoznak és ehhez tette hozzá a feltaláló az új jellemző részben maradt elemeket. 2. A másik kérdés, hogy az előbbiekben vázolt „korlátozás” utáni igénypontnál figyelembe kell-e venni, hogy a leírásban szereplő — eredetileg adott - célkitűzéssel, feladattal, összhangban áll-e a „korlátozott” igénypont? Nézetem szerint igen. Mégpedig azt kell vizsgálni, hogy az új igénypont jellemző része okozati kapcsolatba hozható-e a leírásbeli célkitűzéssel, feladattal. 3. Harmadik kérdésként - a teljesség kedvéért - azt említem meg, hogy lehet-e az új igénypontba a leírásból jellemzőt beemelni a megsemmisítési eljárásban? Erre korábban már kifejtettem álláspontomat, miszerint nem. V. A téma több oldalról való megvilágítása érdekében szeretnék néhány gondolatot vagy gondolatébresztő megjegyzést tenni, amellett korábbi döntésekből egyes megállapításokat „kiollózni” és itt közreadni. A jogeseteket csak azokra a részletekre korlátoztam, amik a témám szempontjából útmutatást, követendő megállapítást tartalmaznak, és amelyek alátámasztják korábbi állításaimat, véleményemet. Az egész tényállás és a teljes okfejtés kimerítő ismertetése - úgy vélem - csökkentené az előadás, illetve cikk hatásfokát. Az itt felhasznált döntések teljes iratanyaga a részletek után is érdeklődők számára hozzáférhető az archívumokban az adott ügyszámok alapján. A) Sajnálattal tapasztalom hosszú idő óta, hogy alapvető szakmai kérdésekben a hivatal és a bíróságok eltérő álláspontot foglalnak el. A döntések emiatt kiszámíthatatlanok. A korábbi döntéseket nem kezelik a hatóságok jogesetként. Pedig - véleményem szerint - számos esetben nagy segítséget adnának ezek a jogesetek konkrét ügyek megnyugtató rendezéséhez. Emellett az is előnyös volna, ha a jogkereső közönség bizonytalansága csökkenne a várható döntés tekintetében. B) Egy döntésben igen szépen kifejtették, hogy a szabadalommegsemmisítési eljárásban az ügyfél - bármelyik ügyfél - valamennyi kérelmével foglalkozni kell és a döntés során ezekben érdemben állást kell foglalni. (Fővárosi Bíróság 3. Pk. 24.594/1988. sz.) C) Egy másik döntésben azt részletezték, hogy a megsemmisítési eljárásban korlátozott igénypontnak olyan találmányt kell definiálnia, amely kielégíti a szabadalomképes találmánnyal szembeni követelményeket. (Fővárosi Bíróság 3. Pk. 23.160/1988. sz. és 3. Pk. 23. 502/1987. sz.) D) Található olyan döntés is, amelynek indokolása azt tartalmazza, hogy az eredeti célkitűzést és műszaki tartalmat is megváltoztatva új célkitűzésű és tartalmú igénypont szerkesztésére a megsemmisítési eljárásban nincs mód. (Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.030/1978. sz.) E) Megsemmisítési ügyek jogerős végzései között van olyan, amelyben rámutatnak arra, hogy ugyan a megsemmisítési eljárásban a korlátozás megengedett, de ennek alapvető feltétele, hogy egyrészt a korlátozott igénypontban megfogalmazott találmány még mindig megfeleljen a szabadalmazás valamennyi törvényi előfeltételének, másrészt, hogy a korlátozás az eredetileg engedélyezett igénypontok alapján történjék. (Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.030/1978. sz.) F) A korábbiakkal összhangban áll egy jogerősen befejezett ügy indokolása is, amely lényegében a következőt tartalmazza. A megsemmisítési eljárásban nincs mód arra, hogy a leírást, annak példáit megváltoztassák és olyan igénypontot szerkesszenek, amely az eredetitől eltérő, új célt szolgáló, új tartalmú. A leíráshoz tehát a megsemmisítési eljárásban már nem lehet visszanyúlni. A korlátozás alapjául csak az engedélyezett igénypontok szolgálhatnak. Más megoldás - az indokolás szerint - teljes jogbizonytalansághoz vezetne. (Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.030/1978. sz.) G) Meg kell jegyezni, hogy a Régi Szt. nem teszi lehetővé szabadalommegsemmisítési ügyekben az ekvivalenciaelv alkalmazását. A Vr. 6/A § (2) bekezdése értelmében ugyanis csak a szabadalmi oltalomból eredő díjigény vizsgálatánál jöhet szóba egy vagy több igényponti jellemzőnek egyenértékű jellemzővel vagy javított jellemzővel való helyettesítése, vagyis az ekvivalenciaelv alkalmazása. H) Alapvető kérdésben született iránymutató döntés az egyik, korábban már hivatkozott végzés szerint, hogy valamennyi jogalap érdembeli elbírálásának hiány a a Hivatal előtti megsemmisítési eljárásban törvénysértő, az indokolási kötelezettség a bírósági eljárásban nem pótolható. A hivatali határozatnak indokolást kell tartalmaznia, amely
