Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 1. szám - Nemzetközi Kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről

Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről 15 Lettországra is kiterjeszthetők az engedélyezés napjától számított egy éven belül. 21. Litvánia A DORITOS védjegy tulajdonosa, az amerikai Pepsico cég felszólalt az Ambrosia Oils cég „DORINA” védjegyé­nek az étolajokra és margarinra vonatkozó 29. áruosztály­ban való lajstromozása ellen. Az Ambrosia azzal védekezett, hogy mindkét védjegy be van lajstromozva olyan országokban, így például Oroszországban, ahol a lajstromozási kérelmeket ütközés szempontjából vizsgálatnak vetik alá. Ez a tény az Amb­rosia szerint elegendő annak bizonyítására, hogy a védje­gyek hasonlósága nem zavaró. A Szabadalmi Hivatal megállapította, hogy a vonatkozó áruosztály termékei hasonló és olcsó élelmiszerek, ami­nek következtében a védjegyek hasonlóságát alaposabban kell vizsgálni. Ilyen alapon a két védjegy mind vizuálisan, mind fonetikusan hasonlónak tekinthető. Ezért a felszóla­lásnak helyt adtak, és a DORINA védjegyet törölték a lajstromból. Az esetből az a tanulság vonható le, hogy más országok szabadalmi hivatalainak a határozatai Litvániában nem használhatók fel eredményesen védjegylajstromozási vi­tákban. 22. Mexikó A mexikói kongresszus új növényfajták oltalmára vonat­kozó törvényt hagyott jóvá. Az új törvény szerint az oltalmazható növénynek újnak, eltérőnek, stabilnak és homogénnek kell lennie. Az oltalmi idő- 25 év az évelő növények, a fák, a dísznövények és az oltványok esetében és- 20 év az egyéb növényfajták esetén. A növényfajtákat a termesztő által javasolt fajtanévvel kell azonosítani. A törvény alapján szükséges ügyintézést a Mezőgazda­­sági Minisztérium fogja ellátni. 23. Nagy-Britannia A) Nagy-Britanniában 130 GBP-ről 70 GBP-re csökken­tették a szabadalmi bejelentések vizsgálati illetékét. Több áruosztályra benyújtott védjegybejelentések esetén a má­sodik és további osztályok alapján fizetendő illeték 125 GBP-ről 50 GBP-re csökkent. B) A Biogen Inc. (a továbbiakban: Biogen) 1978 decem­berében az edinburghi egyetemen dolgozó Kenneth Mur­ray professzor kutatásai alapján szabadalmi bejelentést („biogén 1”) nyújtott be a hepatitis B vírus (HBV) antigén génjeit expresszáló rekombináns DNS-molekulára vonat­kozó főigényponttal. Az igénypontokban védték a DNS-molekulák által kódolt proteinek különböző típusú gazda­sejtekben való expresszálását is, aminek révén lehetővé válik HBV elleni vakcina előállítása. Abban az időben a genomot még nem szekvenálták. Ehelyett Murray pro­fesszor megállapította, hogy a DNS-fragmentumoknak van a legnagyobb esélyük az expresszálásra, és olyan restrikciós enzimeket szelektált, amelyek a kívánt helye­ken hasítják fel a DNS-t. Ezeket a fragmentumokat egy baktériumban expresszálta, ami által két ismert HBV-an­­tigént állított elő; ezeket fel lehetett használni HBV elleni immunanyagként. Abiogén 1 benyújtása után nem sokkal más kutatók szekvenálták a genomot. 1979 decemberében Biogen egy európai szabadalmi bejelentést („biogen 2”) nyújtott be, a biogen 1 elsőbbségét igényelve. Ezt követően a biogen 2-re engedélyezett eu­rópai szabadalom ellen felszólalást nyújtottak be, amelyet azonban az Európai Szabadalmi Hivatal Műszaki Felleb­bezési Tanácsa elutasított. 1992-ben a Biogen bitorlási pert indított a Medeva cég ellen a biogen 2-re engedélyezett európai szabadalom alapján Nagy-Britanniában engedélyezett szabadalomra hivatkozva. A Medeva egy HBV-vakcinát akart forgal­mazni, amely független volt Murray professzor munkájá­tól és amelyet emlősök sejtkolóniáiból állítottak elő. A bitorlási kereset megindítása után a Medeva azt állította, hogy a biogen 2 nem volt jogosult a biogen 1 elsőbbségére, mert utóbbi nem támasztotta alá a biogen 2 igénypontjait. A Medeva azt is állította, hogy a biogen 2 érvénytelen, mert leírása nem tette lehetővé szakember számára a talál­mány megvalósítását. A Biogen elismerte, hogy ha a biogen 1 nem alapozná meg a biogen 2 elsőbbségét, a biogen 2 tárgya kézenfekvő lenne a HB V-genom szekven­ciájának a biogen 2 bejelentés benyújtása előtti ismertté válása folytán. 1996. október 31-én a Lordok Háza elutasította a Bio­gen fellebbezését, amelyet a Fellebbezési Bíróságnak (Court of Appeal) a szabadalmat megsemmisítő, 1994. október 24-i határozata ellen nyújtott be. Az ügy külön érdekessége, hogy a Lordok Háza első ízben döntött egy géntechnikai termékekre vonatkozó szabadalom érvé­nyességéről. A Fellebbezési Bíróság megtámadott határozata szerint a Biogen cég szabadalma több ok miatt érvénytelen volt. Ezt a határozatot számos cikkben tárgyalták, mert a re­kombináns DNS-technológia szabadalmazhatóságát és az 1977. évi szabadalmi törvény különböző rendelkezéseit érinti. A Lordok Háza egyértelműen elutasította a Biogen fellebbezését, ugyanakkor Lord Hoffman bíró az alsó fokú bíróság bizonyos megállapításaival nem értett egyet, és ezzel hozzásegített az ügy tisztázásához. Lord Hoffman szerint a szabadalom alapját képező ta­lálmányi gondolat, vagyis HBV-antigének előállítása re­kombináns DNS-technológiával túl általános. Ugyanak­kor nem értett egyet a Fellebbezési Bíróság azon megálla­pításával, hogy a szabadalomban leírt eljárás nem alapul feltalálói tevékenységen, mert a nagy genomikus DNS-

Next

/
Thumbnails
Contents