Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Ficsor Mihály: Védjegyjogunk és az európai integráció
28 Ficsor Mihály Új felhők a láthatáron Vajon véget ért-e a védjegyjogi harmonizáció az új törvény elfogadásával? A válasz - legyen bármilyen sokkoló is - egyértelműen nemleges. Már az előzőekből is kitűnhetett, hogy a jogkimerülés szabályozásán változtatnunk kell az Európai Unióhoz való csatalakozásunkkor, kiterjesztve a belföldi jogkimerülés elvét az egész Közösségre. Ennél is fontosabb lesz azonban, hogy törvényünket ki kell majd egészítenünk a közösségi védjegyekre vonatkozó rendelkezésekkel. És ezzel el is érkeztünk a jövő egy másik nagy kérdéséhez. Kiteijed-e majd, s ha igen, milyen feltételekkel, a csatlakozásunkig lajstromozott közösségi védjegyek oltalmának hatálya hazánkra is?36 Mivel a közösségi védjegyről szóló rendelet szerint a közösségi védjegy oltalma egységes,37 azaz a Közösség egész területén egyforma joghatásokat eredményez, aligha kétséges, hogy a közösségi védjegyek oltalmának hazánkra való kiteijesztését valamilyen módon el kell fogadnunk. A mód megválasztása, azaz a feltételek, az átmeneti rendelkezések meghatározása azonban kulcsfontosságú lesz, különösen azokban az esetekben, amikor a lajstromozott közösségi védjegy és az azzal azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló magyarországi védjegyjogosultjai különbözőek, s még inkább akkor, ha az ilyen magyarországi védjegyet a közösséginél korábbi elsőbbséggel jelentették be lajstromozásra. A konfliktus feloldására különböző válaszkísérletek készültek már, a világos és megnyugtató megoldás azonban még nem körvonalazódik. Egészen biztosan megnyugtató helyzetbe kerülnek azonban azok a hazai vállalkozások, amelyek már most lajstromoztatják védjegyüket a közösségi hivatalnál. Komoly kihívásnak ígérkezik az is majd, ha hazánk részesévé válik a joghatóságról, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott ítéletek végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezménynek, illetve Luganói Egyezménynek.' A két egyezmény tartalma lényegében azonos, a Brüsszeli azonban csak az Európai Közösség tagállamai számára áll nyitva. A holland bíróságok az utóbbi időkben ezeknek az egyezményeknek a célirányos értelmezésével extraterritoriális hatályt tulajdonítanak a bitorlási perekben hozott határozataiknak,39 még akkor is, amikor azok a kort-geding-nek nevezett sommás eljárásban40 születnek. Ez azt jelenti, hogy joghatóságukat kiterjesztik a külföldön, pontosabban az említett egyezmények tagállamaiban elkövetett bitorlásra is, és igényt tartanak az így hozott határozatuk külföldi végrehajtására is. Ezzel elérkeztünk írásunk utolsó témájához, ahhoz a kérdéshez, hogy bíróságainkat miként érinti majd az iparjogvédelem területén európai integrációnk. Van-e vagy lesz-e annak jelentősége a bírósági jogalkalmazás szempontjából, hogy új védjegytörvényünk európai közösségi irányelv végrehajtására született meg? A csatlakozás utáni időszakra vonatkozóan a válasz egyértelmű. Az Európai Bíróság ítéletei szerint ugyanis a tagállamok bíróságaira tartozik, hogy nemzeti jogukat az irányelv céljainak megvalósítására alkalmas módon értelmezzék. E megközelítés eredményeképpen a nemzeti bíróság nem a közösségi jogot alkalmazza, hanem a nemzeti jog megfelelő értelmezésével biztosítja a közösségi jog közvetett hatályosulását. A Von Colson-esetben41 született meg ez a követelmény: a tagállami bíróság köteles az irányelvet a közösségi előírás céljára és szövegezésére figyelemmel értelmezni annak érdekében, hogy az irányelv célja megvalósuljon. Ez a kötelezettség fennáll akkor is, ha az irányelvben foglalt szabályozás nem felel meg a tagállamon belüli közvetlen hatályosulás feltételeinek. A Von Colson-ügyben hozott ítélet a nemzeti bíróságokat terhelő értelmezési kötelezettséget még bizonyos feltételekhez kötötte: csak az irányelv végrehajtása célj ából elfogadott nemzeti j ogszabály ra vonatkoztatta, másfelől attól tette függővé, hogy a nemzeti jog a tagállami bíróság számára enged-e olyan mérlegelési lehetőséget, amely a közösségi joggal összhangban álló értelmezésre módot ad. A Marleasing-ügyben42 azonban e doktrína már kiterjedt arra a nemzeti jogszabályra is, amelyet nem az irányelv végrehajtása céljából - sőt, az irányelv elfogadását megelőzően - alkottak meg. A Wagner Miret-ügyben43 hozott ítélet tovább árnyalta a képet. Az Európai Bíróság szerint az irányelv végrehajtása céljából alkotott tagállami jogszabály esetében a nemzeti bíróságnak vélelmeznie kell, hogy az érintett állam eleget kíván tenni közösségi jogi kötelezettségeinek. Ezért, amennyire lehetséges, a tagállami jogot úgy kell értelmeznie, hogy az irányelvben kitűzött célok megvalósuljanak. Ha azonban ilyen értelmezésre nincs lehetőség, az állam köteles lehet annak a kárnak a megtérítésére, amelyet magánszemélyeknek okoz a közösségi jog megsértésével. A Kolpinghuis-Nijmegen jogeset44 a Von Colson-elv további korlátozását hozta: a tagállami bíróságoknak a nemzeti jog közösségi joggal összhangot teremtő értelmezésére vonatkozó kötelezettsége alá van vetve a közösségi jog részét képező általános jogelveknek, különösen a jogbiztonság elvének és a visszaható hatály tilalmának. A Francovich-esetben hozott45 ítélet pedig az EK Szerződés 5. cikke és a közösségi jog részét képező általános jogelvek alapján megkövetelte a nemzeti bíróságoktól, hogy állapítsák meg a tagállam felelősségét az irányelv végrehajtásának elmulasztásából eredő kárért. Nagy volt tehát a Kormány és az Országgyűlés felelőssége, amikor az új védjegytörvényt előkészítette, illetve megalkotta az európai közösségi irányelv végrehajtása céljából. Még nagyobb lesz azonban a magyar bíróságok felelőssége akkor, amikor az Európai Unió egyik tagállamának bíróságaiként a közösségi irányelvre figyelemmel kell alkalmazniuk és értelmezniük védjegytörvényünket. Erre készülni kell. A felkészülés egyik szerencsés és üdvös módja volna, ha a bitorlásra, a bitorlás jogkövetkezményeire, valamint az ideiglenes intézkedés elrendelésére vonatkozó új szabályokat jelenlegi nemzetközi kötelezettségeinkre figyelemmel alkalmaznák és értelmeznék. E szemléletváltozás súlyos kereskedelmi szankcióktól kímélné meg hazánkat és egyébként is már régóta szükségesnek tűnik.
