Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal
100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal 25 Az 58/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet megszüntette a találmányok ingyenes átadását, így előidézte szabadalmi téren a vállalatok anyagi érdekeltségét. Az 1969. évi II. törvény A 2047/1967. (VIII. 20.) Korm. számú határozat újból meghatározta az Országos Találmányi Hivatal feladatait és hatáskörét; a Hivatal feletti felügyeletet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke gyakorolta (ez így is maradt 1994 júniusáig). A fentiekből világosan kiderül, hogy égetően szükség volt egy új, átfogó, korszerű szabadalmi törvény megalkotására. Ezt az igényt elégítette ki az 1969. évi II. törvény (Szt.), az ennek végrehajtására kiadott 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM számú rendelet és a bírósági eljárásokról kiadott 9/1969. (XII. 28.) IM számú rendelet. Ezek a jogszabályok voltak hatályban több módosítással egészen 1995. december 31-ig. A szabadalmi törvény felépítésében érvényesültek az előző szabadalmi törvényben megtestesült tendenciák, ugyanakkor jelentkezett az iparilag fejlett országok modernizált törvényeinek hatása is. Ezeket azonban be kellett illeszteni a lazuló, de létező szocializmus és tervgazdaság keretei közé. A szabadalmi törvény jellegzetességei közül az alábbiakat emeljük ki:- a jogi oltalom formája kizárólag a szabadalom;- a szolgálati találmányok esetében a vállalatoknak szabad döntési joguk van a különböző hasznosítási formák között;- a feltalálók jogaikat bírósági úton érvényesíthetik;- a szabadalmazhatósági feltételek egyértelműen meghatározottak;- az új növény- és állatfajták szabadalmazhatok;- a licencia megállapodások legfontosabb szabályai rögzítve vannak;- a Fővárosi Bíróság szabadalmi ügyekben illetékes tanácsaiban műszaki szakbírák részvételét írja elő;- bevezeti a halasztott vizsgálati rendszert. A törvény számos területen igényelt kiegészítő rendeleteket. A korábban már említett OMFB-IM rendelet és IM rendelet mellett meg kell említenünk az alábbiakat:- az I-OTH-1969. számú hirdetmény a szabadalmi bejelentések alaki szabályairól rendelkezik;- a II-OTH-1969. és I-OTH-1970. számú hirdetmények a kötelező teljes vizsgálat szakterületeit határozzák meg;- a 41/1969. (XII. 31.) PM számú rendelet az új iparjogvédelmi illetékekről intézkedik;- a 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet többek között intézkedik a szolgálati találmányok díjazásáról, és megszabja a találmányok külföldre juttatásának feltételeit. Ennek végrehajtási utasítása a 3/1970. (XII. 31.) HM számú rendelet. A törvény módosításai Az 1969. évi II. törvény a maga idejében korszerű, a nemzetközileg kialakult normákkal azonos szintű szabályozást valósított meg. A mintegy másfél évtizednyi alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján azonban 1983-ban e jogszabály számottevő módosítására került sor, természetesen a továbbfejlesztés igényével. A jogszabály továbbfejlesztésének célja lényegében egyfelől a feltalálókjogvédelmének, ösztönzésének fokozása, másfelől a szabadalmi eljárások egyszerűsítése, az „átfutási idők” rövidítése, a műszaki információ terjedésének gyorsítása volt. Mindezek mellett fontos szempont volt a szabadalmi jogszabályok összhangba hozatala az új növényfajták oltalmára vonatkozó nemzetközi egyezménnyel (UPOV), amelyhez hazánk 1983 áprilisában csatlakozott. Melyek voltak az 1983. évi 5. számú törvényerejű rendelet, továbbá az ezzel összhangban az Szt. végrehajtásáról intézkedő 4/1983. (V. 12.) IM sz. rendelet által 1983. július 1-jei hatállyal bevezetett lényeges változások? A feltalálóknak -, s lényegében ezzel párhuzamosan a szabadalmak jogosultjainak - jogvédelmét, jogbiztonságát szolgálták különösen a szolgálati találmányokra vonatkozó rendelkezések lényeges változásai, a fenntartási illeték megfizetésének elmulasztása miatt megszűnt szabadalmi oltalom újra érvénybe helyezésének bevezetése és a megsemmisítés miatt megszűnt szabadalom alapján a hasznosítás eredményével nem fedezett díj visszakövetelhetőségének a feltalálóra való kiterjesztése. Eljárási, információs szempontból ez a törvényerejű rendelet vezette be az adatközlés intézményét, s ezzel párhuzamosan megszüntette a felszólalás intézményét. Az eljárás meggyorsítását szolgálta annak lehetővé tétele, hogy az OTH a szabadalmi ügyekben hozott érdemi határozatát - megváltoztatási kérelem alapján - visszavonhatja és módosíthatja. A szolgálati találmányért járó díjazással és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekkel foglalkozik a 11/1983. (V. 12.) MTrendelet. Ez ajogszabály korszerűen és a gyakorlat számára jól alkalmazhatóan határozta meg a díjazás jogcímeit, a találmány értékesítésének fogalmát, valamint bevezette az ún. „hasznos eredmény” fogalmát, és a találmányi díj mértékére a hasznos eredmény százalékában kifejezett növelhető, illetőleg csökkenthető díjkulcsokat állapított meg. Az elkövetkező néhány évben hasonló jelentőségű és terjedelmű változás igénye a találmányi jogszabályok vonatkozásában - eltekintve a külföldi cégek részéről a termékoltalom bevezetésének egyre erősödő szorgalmazásától - nem merült fel. Megemlítésre érdemes változást jelentett a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvénynek a származtatás intézményét bevezető szabályai, továbbá az 1992. évi LXVIII. törvény a polgári perrendtartás szabályairól, amely megszüntette szabadalmi téren is a törvényességi óvás intézményét.
