Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - A Magyar Szabadalmi Hivatal centenáriumi díszünnepsége a Magyar Állami Operaházban 1996. március 21.
8 A Magyar Szabadalmi Hivatal centenáriumi díszünnepsége Ez természetesen minden tagállamban megfelelő belső törvényhozást és közigazgatási tevékenységet igényel. Magyarország e szempontból komoly és megbízható partner a kezdet kezdete - vagyis száz év - óta. És ez igaz volt még a szovjet megszállás legsötétebb évtizedeiben is, mert az emberek, akik akkor a magyar találmányi intézményekért felelősek voltak, általában sikeresen ellenálltak a szovjet találmányi rendszer Magyarországra való átültetésének. Ma természetesen a helyzet teljesen kielégítő. A nyugati világ is elismeri, hogy a magyar találmányi törvényhozás és közigazgatás megfelel a piacgazdasági rendszer követelményeinek, korszerű, és a Magyar Szabadalmi Hivatal példásan jól szolgálja és igazgatja e szakterületet. Ezek a tények örömmel és jogos büszkeséggel töltik el a magyar kebleket. Ezért legyen szabad beszédem végét egy idézettel megközelíteni. Gróf Széchenyi Istvánt, a magyar megújulás és megújítás nagy apostolát idézem „Világ” című könyvéből, melyet másfél évszázaddal ezelőtt írt, s amelyben a következő költői kérdést teszi fel: ,,’S ki köztünk azon szerencsétlen, elfajult ’s természetelleni korcs, ki szívének legtitkosb húrjait megzendülve ne érezné, ’s azok édeni összhangzásit önkeblében ne sejdítené, midőn anyaföldét egy lépéssel haladni ’s emelkedni tapasztalja?” Mi úgy véljük, hogy a magyar szabadalmi intézmény első száz éve anyaföldünket eképpen haladtatta és emelte. Ez alkalomból a Világszervezet nevében gratulálok az igen tisztelt miniszter uraknak, a magyar feltalálóknak és azok egyesületének Vedres Andrással az élén, a magyar ipar vezetőinek, a magyar kormányzat képviselőinek, különösen a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének, Szarka Ernőnek és a Hivatal munkatársainak, akik a nemzetközi értekezleteinken nagy megbecsülést teremtenek Magyarországnak, valamint a szabadalmi ügyek bíráinak, a szabadalmi ügyvivőknek és ügyvédeknek. És kívánom mindannyiuknak, hogy a jövőben is, Széchenyi igéit használva, „haladtassák és emeljék” a szellemi alkotások védelme terén is hőn szeretett honunkat. A főigazgató úr elismerő és biztató szavai után kiváltképp megkülönböztetett figyelem illeti a Szellemi Tulajdon Világszervezetének a feltalálói és innovátori érdemeket nemzetközi síkon elismerő gyakorlatát, amelynek keretében tagországi kezdeményezésre Aranyéremmel ismerik el az elfogadott jelöltek eredményeit és munkásságát. 1979 óta csaknem 70 országban közel 350 ilyen díj talált gazdára - közöttük néhány magyar alkotót is üdvözölhettünk. A magyar szabadalmi centenárium alkalmából hazai jelölés alapján három WIPO-ARANYEREM átadására kerül sor. Felkérem dr. Bogsch Árpád fcíigazgató urat az elismerések átadására. A Világszervezet díjában részesül: SOMORJAY OTTÓ szabadalmi ügyvivő,- okleveles gépészmérnök, aki 1908-ban született, a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, s néhány éves mérnöki, illetve ügyvivői gyakornoki működés után 1941-ben tette le a szabadalmi ügyvivői vizsgát. Magánirodai gyakorlatot folytatott, majd a megváltozott körülmények folytán 1950-től 1978-ig a Danubia Szabadalmi Iroda tagjaként dolgozott nyugállományba vonulásáig. Azóta szabadalmi szaktanácsadóként működik. Somorjay Ottó személyében megtestesíti az ideális szabadalmi ügyvivőt: magas szintű szakmai tudása széles körű általános műveltséggel, kiváló nyelvismeretekkel párosul, s emellett a pályája során szerzett sokoldalú, elmélyült gyakorlati ismeretekkel rendelkezik. Ehhez járuló lelkiismeretessége, ügyszeretete és egész példamutató emberi magatartása etikai szempontból is nagy tekintélyt és népszerűséget biztosítottak számára a pályatársak körében, belföldön és külföldön egyaránt. Mindezeknek köszönhetően igen eredményesen vett részt hosszú időn keresztül a szabadalmi ügyvivők képzésében, s mindazok, akik tanítványai voltak, büszkén hivatkoznak erre. WIPO-Arany érem kitüntetésben részesül: DR. VEDRES ANDRÁS vegyész kandidátus, feltaláló,- a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára, aki 1989- ig a magyar gyógyszeriparban dolgozott, s 19 szolgálati találmányban való alkotói közreműködés fémjelzi feltalálói tevékenységét. 1989-ben alapította meg a Magyar Feltalálók Egyesületét. Az Egyesület főtitkáraként lelkesen és odaadóan tevékenykedik a feltalálók számára fontos információs és tanácsadó szolgáltatások megszervezésében, a feltalálói fórumok működtetésében és az érdekvédelem területén. Kiterjedt nemzetközi tevékenysége egyrészt a magyar feltalálók külföldi elismerését segíti elő a különböző nemzetközi találmányi kiállításokon való részvétel szervezésével. Ugyanakkor az egyesületi kapcsolatok építését erdélyi, felvidéki, vajdasági társszervezeteknek nyújtott
