Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - A Magyar Szabadalmi Hivatal centenáriumi díszünnepsége a Magyar Állami Operaházban 1996. március 21.
A Magyar Szabadalmi Hivatal centenáriumi díszünnepsége 5 A sokoldalú iparjog védelmi nemzetközi együttműködés stabil részesévé országunk az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezményhez és annak egyes mellékegyezményeihez történt csatlakozásával vált 1909-ben. Az első világháború befejezését követően az ipaijogvédelmi szervezeti rend megváltozott. 1920-tól a szakhatósági feladatokat a Szabadalmi Bíróság, valamint a Szabadalmi Felsőbíróság, majd ez utóbbi helyett a Kúria látta el. Első szabadalmi törvényünk novelláris módosításait a nemzetközi jogfejlődés motiválta. így pl. a Párizsi Uniós Egyezmény Hágában aláírt szövegének hatására 1932- ben a magyar jog is bevezette a kényszerengedély intézményét. Ekkor emelték a szabadalom oltalmi idejét is 15-ről 20 évre. A két világháború közötti időben a magyar ipaijogvédelmi kultúra nemzetközi rangot ért el. A Szabadalmi Bíróságot olyan kiváló elődeim irányították elnökként, mint Schilling Zoltán és Kőrös László. Máig kimutatható olyan iskolateremtő szabadalmi bírák szellemi hatása, mint Krasznay Mihályé és - az örömömre ma is köztünk lévő - Pozsonyi Frigyesé. Az iparjogvédelem terén ekkor praktizáló ügyvédek közül Hoff György és Beck Salamon műveire ma is aktuális hivatkozni. Ekkor kezdtek működni olyan tekintélyes szabadalmi ügyvivők is, mint Zelen Béla, Somlai Tibor és Somorjay Ottó, aki ma is megtisztel bennünket jelenlétével. Ebben az időszakban a szabadalmi bejelentések száma 3-5 ezer, a megadott szabadalmaké 2-3 ezer volt évente, szintén többségében külföldi jogosultaktól. A nagy magyar feltalálók közül ekkor alkotta meg pl. Kandó Kálmán híres villanymozdonyát, Bródy Imre a kriptonégőjét és Asbóth Oszkár a helikopterét. A II. világháborút követő átrendeződés Magyarországot a szovjet érdekszférába és a szocialista blokkba kényszerítette. Ennek politikai és társadalmi hatásairól mindnyájunknak bőségesen van személyes élménye és egyéni értékítélete. Az iparjogvédelmi intézményrendszert sem hagyták érintetlenül ezek a változások. A Szabadalmi Bíróság hatáskörét 1949-ben az Országos Találmányi Hivatal és a Fővárosi Bíróság között osztották meg, a Kúria feladatait a Legfelsőbb Bíróság vette át. A piaci viszonyok visszaszorítása elvben megvonta az iparjogvédelem és a szabadalmi jog alapvető funkcióját és veszélyeztette létjogosultságát. Az alkotó tevékenység a munkaverseny mozgalmi keretei közé szorult, ideológiai okokból 1949-ben bevezették a szovjet típusú szerzői tanúsítványt is. Ezt ugyan már 1957-ben sikerült felszámolni, a szerzői tanúsítványos rendszer újbóli bevezetésének kényszere mindvégig fenyegetett. A klasszikus iparjogvédelmi eszmék átmentésének, az egyetemes iparjogvédelmi kapcsolatrendszer megőrzésének, s jelentős mértékben akkori hivatali elődeim személyes veszélyvállalásának és érdemeinek tulajdonítható, hogy ez a visszalépés sohasem következett be. A piacgazdálkodás irányába történt nyitás kedvező légkörében fogant második szabadalmi kódexünk, az 1969. évi II. törvény, amely egészen az elmúlt esztendő végéig hatályban volt, s amely sokáig lépést tudott tartani a nemzetközi technikai és jogi fejlődés követelményeivel is. Az Országos Találmányi Hivatal avatott hatósági letéteményesévé vált az iparjogvédelem jogintézményeinek, ideértve a védjegyeket és az ipari mintákat is. Nemzetközileg is példaértékű a kétfokú bírósági jogorvoslat törvényi biztosítása. Mértékadó ítélkezési gyakorlat és jogalkalmazási kultúra fejldődött ki. Fővárosunk adott nevet a mikroorganizmusok letétbe helyezésére kötött - a Szellemi Tulajdon Világszervezete által igazgatott - nemzetközi szerződésnek. Az 1990. évi rendszerváltozás - több más országtól eltérően - nem igényelt azonnali és gyökeres fordulatot az iparjogvédelmi szabályozásban. Ez éppen annak tulajdonítható, hogy a hazai struktúra megőrizte és folyamatosan fejlesztette a klasszikus - piackonform - megoldásokat. A magyar iparjogvédelem eszköztára a 90-es évek elején kiteljesült a használati minták és a mikroelektronikai topográfiák oltalmát biztosító korszerű törvényekkel. Magyarországon a 70-es és a 80-as évtizedben a szabadalmi bejelentések száma folyamatosan növekedett, annak is köszönhetően, hogy hazánk bekapcsolódott a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti nemzetközi rendszerbe. A 80-as évek végére a hazai szabadalmi bejelentések száma háromezer fölé emelkedett, s abban az időben - a PCT-megjelölésekkel együtt - összesen közel hétezer bejelentést regisztrálhattunk. A 90-es évtized elején az összes bejelentés 20 ezer fölé emelkedett, amin belül viszont a hazaiaké - sajnálatosan - a korábbinak az egyharmadára csökkent.