Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Eredetmegjelölések és földrajzi árujelzők oltalma az EK-ban

Eredetmegjelölések és földrajzi árujelzők oltalma az EK-ban

31

rajzi megjelölést más ne használhassa, feltéve, hogy a használat nem ütközik a jó erkölcsbe és egyébként jogszerű (100. §, 1. bek.). Ez utóbbi alatt egyrészt azt kell érteni, hogy a kívülálló ugyanazon a földrajzi területen állítja elő termékét, másrészt hogy az megfelel azoknak a minőségi jellemzőknek, amelyeket a kollektív védjegy szabályzata ír elő.

Egyéb esetekben a törvénynek a kollektív védjegyre vonatkozó szabályai (97-106. §) minden eltérés nélkül irányadóak a földrajzi származásra utaló kollektív védjegyekre is.

2. A francia védjegytörvény a kollektív védjegy két fajtáját különbözteti meg:

a) (egyszerű) kollektív védjegy, amelyet minden olyan személy használhat, aki eleget tesz a védjegyjogosult által meghatározott használati szabályzatnak;

b) tanúsító kollektív védjegy, amelyet olyan árura használnak, amelynek természete, tulajdonságai, jellemzői megfelelnek a szabályzat előírásainak (L 715-1. cikk, 2. bek.).

ad a) Az egyszerű (ezt a jelzőt csak én használom a megkülönböztetés érdekében, a francia törvény nem) kollektív védjegy funkciója, hogy az áru származását meghatározza (indiquer une provenance). A francia irodalom szerint ilyen kollektív védjegyet holdingok vagy leányvállalatok alkalmaznak elsősorban, gyakorlati jelentőségük csekély.38

ad b) A tanúsító kollektív védjegy nem származást, hanem a termék meghatározott tulajdonságait jelzi. Funkciója ezen jellemző tulajdonságok meglétének garantálása. Tanúsító kollektív védjegyet csak olyan jogi személy jelenthet be, aki sem nem gyártó, sem nem importőr, sem nem kereskedő. A bejelentő tehát szükségszerűen a megjelölt termék előállításától és forgalmazásától független személy, akinek ennek következtében módjában áll a pártatlan ellenőrzés (l’autorité pour exercer un contrőle). Ugyanakkor maga a védjegyjogosult nem is használhatja a védjegyet, ellenben mindenki más, aki megfelel a szabályzatban meghatározott követelményeknek.

A tanúsító kollektív védjegy átruházására nincs lehetőség, azt sem zálogba adni, sem arra végrehajtást vezetni nem lehet.

Ha a tanúsító védjegy nem felel meg a törvényes előírásoknak, az ügyészség vagy érdekelt személy kérésére annak törlését a bíróság elrendelheti.

Kollektív védjegy bitorlása esetén a szankciók azonosak a rendes védjegyével (L 716-9 és 10. cikk), a törvény azonban néhány sajátos tényállásról is megemlékezik:- a kollektív védjegyet a szabályzattól eltérően használják,- a terméket szabálytalanul alkalmazott (irréguliérement

employé) kollektív védjeggyel látják el,- a megszűnt kollektív védjegyet másolják vagy utánozzák, ha a védjegy megszűnését követően tíz év még nem

telt el.

A védjegytörvény előírásai alapján azt a következtetést kell levonni, hogy amikor a francia jogszabályalkotó a kollektív védjegy kétfajta típusát szabályozta, minden másra gondolt, mint az eredetmegjelölésre vagy a földrajzi származást jelzőre. Kérdés, hogy a TRIPS ratifikálását követően, e vonatkozásban módosul-e a francia gyakorlat, illetve maga a törvény.

3. Az angol védjegytörvény - hasonlóképpen a franciához -egyaránt rendelkezik mind a kollektív védjegyről, mind a tanúsító védjegyről. A kollektív védjegy intézményét csak az 1994. évi törvény vezette be Nagy-Britanniában.

A kollektív védjegy fogalmát a törvény - akárcsak a francia - úgy határozza meg, hogy annak feladata a szövetség tagjai áruinak más vállalatok védjegyeitől való megkülönböztetése (49. cikk, 1. bek.). A kollektív védjegyre vonatkozó részletes szabályok vonatkozásában a törvény 1. sz. Mellékletére történik utalás (49. cikk, 2. bek.).

E Melléklet 3. pontja a földrajzi eredetre utaló kollektív védjegyekről rendelkezik. Eszerint:

Tekintet nélkül a törvénynek a 3(1 )(c) cikkében foglaltakra, amely szerint a kizárólag földrajzi származásra utaló megjelölések ki vannak zárva a védjegyjogi oltalomból), a kollektív védjegy állhat olyan jelekből vagy megjelenésekből, amelyek a kereskedelemben az áruk vagy szolgáltatások földrajzi származására utalnak (3. pont, 1. bek.).

Mindazonáltal a védjegy tulajdonosa nem tilthatja el az ilyen jelek vagy megjelölések használatát, ha ez nem ellenkezik az ipar és a kereskedelem tisztes szokásaival, különösképpen ha ezt olyan személy használja, aki a földrajzi megjelölés használatára jogosult (3. pont, 2. bek.).

Minthogy a kollektív védjegy új jelenség az angol jogban, a szakirodalom abból indul ki, hogy a Szabályzat formája, tartalma, vizsgálata vonatkozásában feltehetőleg a tanúsító védjegyek vonatkozásában az elmúlt közel ötven évben kialakult gyakorlat folytatására lehet számítani.39

Egyébként a kollektív védjegyként bejelentett földrajzi megjelölésekre a kollektív védjegyre vonatkozó szabályok irányadóak, így különösen, hogy- a védjegy nem lehet megtévesztő (5. pont),- a védjegy használatát Szabályzatban kell rendezni (5. pont),- a Szabályzatot a Szabadalmi Hivatalnak jóvá kell, hagynia (6., 7., 8. pont),- a Szabályzatot közzé kell tenni (9. pont),- a Szabályzat módosítható (10. pont),- a bitorlás tilos (11., 12. pont),- a védjegy törlésének lehet helye (13. pont),- érvénytelenítési okok (14. pont).

A tanúsító védjegyet már a korábbi (1938) védjegytörvény is ismerte. Az 1994. évi törvény erről úgy rendelkezik, hogy az bizonyítja az áru származását, a felhasznált