Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 6. szám - Technikatörténet. Erdélyi magyar tudósok, feltalálók
12 Dr. Szarka Ernő, Szitáné dr. Kazai Ágnes munkásságának jelentős része a relativitáselmélet területére esett. Több dolgozatában az egységes térelmélet megalkotásával foglalkozott. Állandó törekvése volt, hogy elkerülje a fizikailag nem értelmezhető mennyiségek bevezetését. Más tudósokkal ellentétben nem a tér dimenziószámának növelésével próbált eljutni a megoldáshoz. Meglátta, hogy az ilyen vizsgálatok nem szorítkozhatnak csak az elektromágneses térre, hanem az elemi részecskékkel kapcsolatos mezonterekre is ki kell azokat terjeszteni. E kutatásaival a mostoha körülmények között dolgozó tanár olyan nagy nevek sorába lépett, mint Albert Einstein és Ervin Schrödinger. A ’30-as évektől kezdődően az elektromágneses sugárzás kvantumelmélete felé fordult. Kedvenc kutatási területe az elektromágneses tér volt. Megalapozta és továbbfejlesztette a fényelhajlás Kirchhoff-féle elméletét. Az ’50-es években a kvantumelmélet értelmezésével foglalkozó tudományos vitába kapcsolódott be. A variációs elv alkalmazásával kimutatta, hogy a kvantummechanika alapegyenletéhez, az ún. Schrödinger-egyenletekhez minden hullámelméleti analógia nélkül, tisztán mechanikai úton is el lehet jutni. Utolsó munkájában Planck sugárzási törvényének új, feltevésektől mentes levezetését adta meg. Tudományos munkásságát két alkalommal is Kossuthdíjjal ismerték el; 11 éven keresztül volt az Akadémia alelnöke. erlangeni egyetemen fizikából doktorált. Berlinben a Telehor A. G. keretében Mihály Dénessel együtt végzett kutatómunkát a távolbalátás területén. Felismerte a Nipkow-tárcsás rendszer egyik kikerülhetetlen hibáját, a kép gyenge fényerősségét. A fényerő javításával korábban már sokan próbálkoztak, de Okolicsányi jutott a legjobb megoldásra; megszerkesztette a tükörcsavart. A szerkezet forgás közben a rávetített fénysugarat állandóan más és más szög alatt veri vissza, így az képbontóként, a vevőben pedig leképezőként alkalmazható. Rövid időn belül egy homorú tükörfelület-kiképzéssel nagy képek vetítésére alkalmas rendszerré fejlesztette ki találmányát, és megoldotta az ún. sorváltós képbontás és összerakás problémáját. Angliában letelepedve részt vett a kezdeti tv-kísérletekben. AII. világháború után a színes távolbalátás kérdéseivel foglalkozott, az egyik szabadalmának felhasználásával készült színes sorváltós katódcsövet az USA-ban sorozatban gyártották. Utolsó éveiben egy magtermeltető- és kereskedő cég főmérnöke volt. Itt megtervezett egy színkülönbség érzékelésén alapuló, elektronikus elven működő magosztályozó gépet. A találmány olyan sikeres volt, hogy a cég nemcsak alkalmazásáról, hanem gyártásáról és forgalmazásáról is döntött. OKOLICSÁNYI FERENC (Szatmármegye, 1894.jan. 1.London, 1954. okt.) Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen kezdte, az I. világháború miatt azonban félbe kellett hagynia. Később Németországban tanult tovább, majd 1925-ben az Megjelent 1938. évi ftugiuztu» lió 1-én. «19711 ttlilTI SUBimUD BHÖSÍ9 SZABADALMI LEÍRÁS 118544. nlM. Vn/b. (TUJ.) o»xt!ly. — O. 1611. lumlsi Ciel»kréit i* érzéUőafc átvivő készülék. Dr. OkolicsAnyi Ferenc mérnök, Budapest. 1 beJ.UaWi n»fja 1*39. ítí it«ember ki 10-ika. «Ie4bbe4«e 1931 Ívj december ti 12-1*4. Az ill sznbanforgó találmánynak egy tekintetben hasonló a célkitűzésé az ismeretes t Az emb 9 bővíteni; kozni, eze légiinket Mis lek forgó talá í# elveitől. A techr fent jelzet megoldási Megalkot! is hogy a jár hozta a i kéz mun javítsa. K korlátáit ao mányok segítségével. Az itt következőkben ezzel szemben egy olyan találmányról lesz szó. amely általános természetű és az ősrégi emberi váffvak epést «órát foffia eev csatlóssal automatákból kiváltani. Esetleg elegendő ehhez egy bizonyos fizikai állapot beállta, *0 * • ■ •' ■ ..............tomata bekaphezebb omatá- *4 [átkozik. Ha yenlőtfőldön lalanul 80 k igen mk az ezetek:ra pó- so er termeteit. Próbálkoztak azzal is, hogy egy Ilye« kopcsológombokkal irányított gépet távolbalátó berendezéssel egészítettek ki. £0 A mozdulatok lassú, szögletes volta azonban meg sem közelítette eav tényleg ott-PÉTERFI TIBOR (Dés, 1883. jún. 22. - Budapest, 1953. jan. 13.) Erdélyi vasutas családban született. Kolozsvárott a református kollégiumban, később az ottani tudományegyetem orvoskarán tanult. 1905-ben orvosdoktor lett, majd néhány évig Apáthy István mellett működött tanársegédként a kolozsvári tudományegyetemen, és híve volt professzora „continuitas”-tanának. Budapestre költözése után Apáthy „ellenlábasa”, Lenhossék Mihály mellett kapott állást; itt győződött meg az általa képviselt „continuitas”-tan helyességéről. 1920-tól kezdődően a Zeiss Művek által fenntartott intézetben dolgozott; ahol kibontakozott mikrotechnikai tehetsége. Az S. L. Schouten holland kutató és A. Barber mikrobiológus által szerkesztett mikromanipulátort jelentős mértékben továbbfejlesztette, kondenzátorral és mikroelektródokkal is felszerelte. E megoldással vált lehetővé a sejttest belsejében zajló elektromos jelenségek mérése, és „sejtsebészeti” vagy mikrurgiás beavatkozások elvégzése. A mikrurgiában R. Chambers amerikai szövettanprofesszor számított ugyan úttörőnek, de Péterfi e tudományterületen is jelentős eredményeket ért el. Sikeresen értelmezte a kolloidikában már ismert „tixotrópia” jelenségét az élő sejt működésében. Cambridge-ben, Koppenhágában dolgozott, majd az isztambuli egyetemre hívták szövettanprofesszornak. Utolsó éveit Magyarországon töltötte, betegsége miatt meglehetős passzivitásban.
