Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Bacher Vilmos: Jogalkalmazási kérdések a szolgálati és alkalmazotti találmányok új törvényi szabályozása alapján
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 101. évfolyam V. 1996. október TANULMÁNYOK DR. BACHER VILMOS . Jogalkalmazási kérdések a szolgálati és alkalmazotti találmányok új törvényi szabályozása alapján* i. A SZOLGÁLATI TALÁLMÁNYOK HELYZETE Az 1996. január 1-jén hatályba lépett a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. XXXIII. törvény jelentős változásokat eredményez a szolgálati találmányok szabályozása körében. Az elmúlt években a gazdasági élet szerkezetében bekövetkezett változások következményeként jelentős visszaesés következett be a műszaki fejlesztésben, és lényegesen csökkent a belföldi szabadalmi bejelentések száma és ezek körében is a szolgálati találmányok aránya. A szolgálati találmányok számának csökkenéséhez hozzájárult, hogy téves nézetek is felmerültek: a szolgálati találmányok feltalálóinak díjazása kérdését a megszűnt, centralizált tervgazdálkodás következményének tekintették és úgy vélték, a szerződéskötési szabadság körébe tartozik, hogy a munkáltató kíván-e a munkaviszony keretében létrejött találmányi megoldásokért a munkabéren felül külön díjazást fizetni, vagy pedig a találmányi megoldás létrehozása a munkaköri kötelesség teljesítésének a velejárója, és így a kifizetett munkabér a létrehozott alkotás ellenértékét is tartalmazza. A műszaki fejlesztés háttérbeszorulása, a munkanélküliség bekövetkezése, a munkahely megőrzéséhez való ragaszkodás, a munkahely elvesztésének a félelme, tehát a kiszolgáltatottság érzése gyakran akadályozta a szolgálati találmányok feltalálóit jogos igényeik érvényesítésében. A kialakult téves nézet egyrészt ellentétben áll nemcsak az 1996. január 1-jéig hatályban volt 1969. évi II. törvény, valamint a 77/1989. (VIII. 10.) MT rendelet rendelkezéseivel, hanem ellentétes az elmúlt évtizedek európai jogfejlődésével is. Svédország 1949-ben, Németország 1957- ben, Dánia 1959-ben, Finnország 1961-ben, Norvégia 1970-ben, Anglia, Olaszország 1977-ben, Franciaország 1978 és 1992-ben és Spanyolország 1986-ban szabályozta * A „Gazdaság és Jog” című folyóirat 1996. évi 6. számában megjelent - rövidített formájú - cikk teljes szövegű közlése. a szolgálati találmányok kérdését, biztosítva -, ha különböző mértékben is - a szolgálati találmányok feltalálóinak a díjazáshoz fűződő jogát. Az új törvényi szabályozás hasznosítja mind a korábbi törvényi szabályozás alapján kialakult szerződéskötési és bírói gyakorlat, mind pedig az európai jogfejlődés tapasztalatait. Az új szabályozás részletes elemzését megelőzően annak lényeges vonásait az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:- elismeri az alkotómunkában kifejezésre jutó feltalálói személyiségi jogot, és lényegileg biztosítja a munkáltatónak a találmányok feletti, megfelelő rendelkezési jogát;- pontos meghatározást ad a szolgálati találmányokról, és elhatárolja a szolgálati és nem szolgálati találmányokat;- kogens szabályozás útján biztosítja a feltalálónak a munkaviszony keretében alkotott találmányhoz fűződő jogait és így a díjazásra való igényét, és- a díjazás vonatkozásában első ízben törvényi szabályozás útján biztosítja a felek szerződéskötési szabadságát és ad törvényi rendezőelvet a díjazás kialakítására, melynek alapulvételével a feltaláló a szerződéses rendezés hiányában igényét érvényesítheti. II. A SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY ÚJ FOGALMA ÉS AZ ALKALMAZOTTI TALÁLMÁNY FOGALMÁNAK BEVEZETÉSE JOGRENDSZERÜNKBE Az új törvény hatálybalépését megelőző, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (továbbiakban Szt.) 9. § (1) bekezdésének meghatározása szerint:
