Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Dr. Vida Sándor: Végrehajtás az NSZK-ban szabadalomra és védjegyre
32 Dr. Vida Sándor védjegyben folytatódik: dologi surrogatio. Vagy ha az első lépcső elmarad (a zálogjogot a védjegybejelentésre alapítják) akkor ugyanez a helyzet a 2. és 3. lépcső vonatkozásában, amint azt a Legfelsőbb Bíróság a szabadalmi bejelentésre vonatkozó végrehajtás kapcsán megállapította.16 E rendelkezések irányadóak persze a német eredetű nemzetközi védjegyekre is, a külföldi eredetű nemzetközi védjegyek német részére azonban csak abban az esetben, ha a védjegy a származási országban is végrehajtás tárgya lehet mondja az egyik szerző.'7 A védjegy kényszerértékesítése (kielégítés) tárgyában a végrehajtást elrendelő bíróság határoz a végrehajtást kérő által előterjesztett kérelem alapján. A kényszerértékesítés három módja lehetséges- szabad kézből történő eladás- a védjegy elárverezése- a záloghitelezőnek való átadás. Tekintettel arra, hogy a védjegy gyakran jelentős értéket képvisel, annak érdekében, hogy a védjegyet ne kótyavetyéljék (verschleudert) el, s ezzel az adósnak további jelentős vagyoni hátrányt okozzanak, akár a hitelező, akár az adós kérelme alapján a bíróság a védjegy értékére 18 vonatkozó szakértői vélemény beszerzését rendelheti el. Persze érdekes volna tudni, hogy az ilyen szakértői vélemény milyen szempontok alapján készül, de mint említettük a védjegyre vezetett végrehajtás terén csak néhány évi tapasztalat áll rendelkezésre, s erre a kérdésre az irodalomban információt találnom nem sikerült. III. VÉGREHAJTÁS LICENCIÁRA Licenciaszerződés tárgya lehet minden ipari tulajdon, szabadalom, használati minta, védjegy stb., de persze nem lajstromozott ipari jogok is, így mindenekelőtt a knowhow. A licenciaadó ellen vezetett végrehajtás nem vet fel sajátos problémákat. Más a helyzet az engedélyes (licenciavevő) ellen vezetett végrehajtás esetén (Zwangsvollstreckung in die Lizenz). E vonatkozásban mind a bírósági gyakorlat, mind az irodalom azt az előkérdést teszi fel, hogy (akárcsak a szabadalomnál vagy a védjegynél) átruházható-e a licenciajog vagy sem? Ez a feltétel általában nem áll fenn az egyszerű licencia esetén, csupán a kizárólagos licenciánál ahol is a vélelem (im Zweifel) az átruházhatóság mellett szól.19 Kivételt képez azonban az az eset, amikor a licenciaszerződés eleve úgy rendelkezik, hogy a kizárólagos licencia nem ruházható át (nicht übertragbar), minthogy ilyen esetben a licenciaadó kezdettől fogva csupán korlátozott jogot akart biztosítani az engedélyes számára. Ezzel kapcsolatosan persze az a kérdés is felvetődhet, hogy ha a kizárólagos licenciaszerződés ilyen megszorítást nem tartalmazott, akkor a felek utóbb joghatályosan módosíthatják-e a szerződést ebben a vonatkozásban. A Reichsgericht (az egykori Német Birodalom Legfelsőbb Bírósága) 1931. évi ítéletére alapozva az irodalom ma is azon az állásponton van, hogy ilyen esetben is az elzálogosítás tilalmából kell kiindulni, mivel quasi-dologi jogról van szó, amikor közömbös, hogy a szóbanforgó jog kezdettől fogva nem volt elzálogosítható, vagy pedig 20 csak egy későbbi időponttól fogva vált azzá. A licenciára vezetett végrehajtás nem terjed ki autó-21 matikusan az engedélyes által fizetendő licenciadíjra, erre a pénzkövetelésekre irányadó végrehajtási szabályok szerint külön letiltást kell foganatosítani, amelyet az engedélyesnek kézbesíteni kell (ZPO 829. §). A kizárólagos licencia elzálogosításának jogkövetkezményeit illetően a kiindulást az képezi, hogy a joghatályosan foganatosított végrehajtást követően az engedélyes nincs már abban a helyzetben, hogy jogát megszüntesse (lemondjon a kizárólagos licenciáról), másrészt a hitelező sem lép az engedélyes helyébe, így az oltalmi jogok vonatkozásában sem aktív, sem passzív legitimációt nem szerez, s nem rendelkezhet egyébként sem a licenciajoggal (allicenciát sem engedélyezhet). Figyelemmel azonban arra, hogy az ilyen és hasonló szituációk számos jogvita forrását képezhetik, a szerződéskötési gyakorlatban elterjedt, hogy a licenciaadók olyan kivételt vesznek fel a szerződésbe, hogy „ha a licenciára végrehajtást foganatosítanak, úgy a licenciaszerződés felmondható.” Persze mint minden joggal, ezzel a felmondási joggal is vissza lehet élni: elképzelhető, hogy a licenciaadó, aki kötelezettségétől szabadulni akar, egy viszonylag kis volumenű tartozás hitlezőjétől azt megvásárolja, s annak alapján végrehajtást kezdeményez az engedélyes ellen. Ezért az ilyen veszély megelőzésére az egyik szerző azt ajánlja, hogy az ilyen felmondási okot tartalmazó szerződési pontot az engedélyes csak azzal a megszorítással fogadja el, hogy annak hatálya a megkísérelt (versucht) végrehajtásra nem terjed ki, s az kizárólag az „eredményesen” (wirksam) foganatosított végrehajtásra korlátozódik.“2 A kényszerértékesítés (kielégítés): akárcsak a szabadalomnál vagy védjegynél a ZPO 857., 829., 844. §-ok alapján- szabad kézből történő értékesítéssel- nyilvános árverésen- a végrehajtási hitelező számára történő átadással történik (persze itt is csak a kizárólagos licenciáról van szó).23 Ha a végrehajtás alá vont követelés (licencia) kényszerértékesítése problematikus, akkor a bíróság belátása szerint dönt az értékesítés módja felöl (kann das Gericht ... eine andere Art der Verwertung anordnen).24 ZÁRSZÓ Az itt ismertetett jogi szabályozás és joggyakorlat elsősorban piacgazdasági orientáltsága az 1994. évi Lili.
