Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Dr. Vida Sándor: Végrehajtás az NSZK-ban szabadalomra és védjegyre
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 101. évfolyam III. 1996. június DR. VIDA SÁNDOR* Végrehajtás az NSZK-ban szabadalomra és védjegyre Mára végrehajtási jogról szóló német tankönyvek1,2 is - nem is említve a többkötetes perjogi kommentárokat - meglehetős részletességgel tárgyalják a szabadalomra lefolytatható végrehajtás szabályait és a vonatkozó bírósági gyakorlatot. A védjegyek vonatkozásában más a helyzet: védjegyre vonatkozó végrehajtásnak csupán a korábbi védjegytörvény 1992. évi módosítása óta van helye, s ilyen eljárásokra, ha sor került is, figyelemreméltó jogi problémákat eddig nem vetettek fel. A kiindulást mindkét esetben (ugyanez áll persze a használati minta-, az ipari minta-, a szerzői jog vonatkozásában is) a német Polgári Perrendtartás (ZPO) 857. §-a képezi, amely az „egyéb jogokra” (kiemelés tőlem) vezetett végrehajtásról rendelkezik. Ez elhatárolást jelent az ingóvégrehajtás (ZPO 808-827. §), az ingatlanvégrehajtás (ZPO 864—871. §), valamint a különféle követelésekre, jelzálogjogra, értékpapírra, jövedelemre, bérleti díjra stb. (ZPO 828-856. §) történő végrehajtás szabályaitól. I. VÉGREHAJTÁS SZABADALOMRA A) A szabadalom által biztosított jogra foganatosítható végrehajtást a szabadalmi törvény (PatG.) 15. § 1. bekezdésének második mondata teszi elvileg lehetővé, amely a szabadalom átruházhatóságát biztosítja. Végrehajtás ugyanis csak átruházható jogokra foganatosítható. Végrehajtás foganatosítható már a szabadalmi bejelentésekre is, feltéve, hogy a bejelentő a találmány értékesítésére irányuló szándékát kifejezésre juttatta: licenciaszerződést kötött, vagy erre irányuló tárgyalásokat folytatott, vagy magának a szabadalmazásra bejelentett találmánynak eladására vonatkozólag folytatott tárgyalásokat, a találmányt ismertette-bemutatta, vagy erre élőké-3 szüleieket tett. Az ilyen cselekmények alakítják át ugyanis az addig kizárólag személyiségi jogot képező szabadalmi igényt, vagyoni értékű joggá.4 A német bírósági gyakorlat mind a szabadalomra vezetett végrehajtásra (ezt valamennyi szerző magától értetődőnek tartja), mind a szabadalmi bejelentésre vezetett végrehajtásra számos példát szolgáltat.5 A szabadalmi bejelentésre, ill. az annak alapján engedélyezett szabadalomra vezetett végrehajtás joghatásait a Legfelsőbb Bíróság egyik ítéletének összefoglaló tézisei jól szemléltetik. Eszerint: A szabadalmi bejelentés által megalapozott várományra foganatosított végrehajtás joghatása a szabadalom megadását követően ez utóbbiban folytatódik. A végrehajtás foganatosítását követően továbbra is a szabadalmas marad a szabadalom jogosultja. A végrehajtási zálogjog azonban megfosztja a szabadalmast minden olyan rendelkezési jogától, amellyel a zálogjogot csorbítani lehetne. Ezzel szemben megilleti a szabadalmast a szabadalom saját célokra való felhasználásának joga, s a végrehajtást megelőzően adott licencia sem szenved korlátozást. A hitelező a végrehajtási zálogjog alapján nem nyer kizárólagos használati jogot sem a találmány, sem pedig a szabadalom vonatkozásában. Ezért arra sem jogosult, hogy a szabadalmas vagy annak licenciavevője által a szabadalom alapján előállított termékek használatától a termék vevőit eltiltsa.6 A végrehajtási zár alá vétel joghatása: a szabadalommal való rendelkezési jog megszűnése (Verfügungsverbot), a végrehajtási értékesítésnek a szabadalmas részére történő kézbesítésével áll be (ZPO 857. §, 2. bek.). A rendelkezési jog megszűnése azt is jelenti, hogy a végrehajtás foganatosítását követően a szabadalmas joghatályosan nem mondhat le a szabadalomról, a bejelentő pedig nem állhat el a szabadalmi bejelentéstől. Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda
