Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Ernő: A növényfajták oltalma az Európai Közösségben – Közösségi Növényfajta-oltalom, Közösségi Növényfajta Hivatal
Ipaijogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 101. évfolyam III. 1996. június TANULMÁNYOK DR. SZARKA ERNŐ A növényfajták oltalma az Európai Közösségben - közösségi növényfajta-oltalom, Közösségi Növényfajta Hivatal* A szellemi tulajdonvédelem alapvető célja, hogy azok, akik az emberiség számára bármiféle hasznos alkotást létrehoztak, kiemelkedő tevékenységükért erkölcsi és anyagi ellenszolgáltatásban részesüljenek. Csak ilyen módon tartható fenn az az érdekeltségi rendszer, amely mozgásba hozza és mozgásban tartja az alkotó elmét. A szellemi tulajdon rendszerében néhány igen világos terület különböztethető meg, mint pl. a szerzői jog, a szabadalmi jog, védjegyjog stb., ugyanakkor vannak olyan területek, amelyek nem határolhatok körül pontosan, és megítélésük, a rendszerben elfoglalt helyük országról országra változik. Az ilyen területek közt - a teljesség igénye nélkül - említem meg a földrajzi eredet védelmét, a szoftverek védelmét és cikkem tárgyát, az új növényfajták védelmét. Senki sem vitatja, hogy az új növényfajták létrehozása olyan tevékenység, amely igényli a nemesítőjogvédelmét, a kérdés inkább az, hogy ez a szabadalmi rendszer keretében történjék vagy speciális oltalmi formában. A magyar álláspont ez ügyben az, hogy a növényfajták (és állatfajták) oltalma megvalósítható a szabadalmi rendszer keretében is, figyelembe véve a növényfajtákra vonatkozó speciális feltételeket. Ezért a növényfajták (és állatfajták) oltalma a szabadalmi törvények (1969. évi II. törvény, majd az 1995. évi XXXIII. törvény) speciális fejezeteit képezik. Ez a rendszer már több mint 25 éve zavartalanul működik. Az országok többségének törvényei szerint és az Európai Szabadalmi Konvenció szerint azonban a növény- és állatfajták ki vannak zárva a szabadalmi oltalomból. Ezt világosan fogalmazza meg az Európai Szabadalmi Konvenció 53. cikkelye (Kizárások a szabadalmazhatóságból) „Európai szabadalmak nem adhatók ... (b) növény- vagy * Az 1996. május 8-10. között Keszthelyen megrendezett „Jogszerzés és jogérvényesítés ’96” című MIÉ Konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata. állatfajtákra, vagy lényegében biológiai eljárásokra növények vagy állatok előállítására;...”. A kizárás okairól, céljairól, a kizárás okozta szabadalmazási nehézségekről, amelyeket a génsebészeti eljárások megjelenése idézett elő, cikkek tucatjai jelentek meg az elmúlt évtizedben. Ezek ismertetése meghaladja a közlemény célját és terjedelmét. A kizárás okai közt azért feltétlenül meg kell említenem azt a tényt, hogy az 1961-ben létesült Nemzetközi Unió az Új Növényfajták Oltalmára (International Union for the Protection of New Varieties of Plants, röviden; UPOV) speciális oltalmi és vizsgálati rendszert alkotott meg, amelynek fogalomrendszere nehezen lett volna beilleszthető az Európai Szabadalmi Konvenció 1973-ban megalkotott rendszerébe. Amíg Magyarország és néhány más ország sikeresen beépítette az UPOV-rendszerű növényfajta-oltalmat szabadalmi rendszerébe, az Európai Szabadalmi Konvenció a kizárás mellett döntött, egyúttal szükségessé téve speciális növényfajta-oltalom kidolgozását a szabadalmi rendszeren kívül. A növényfajták oltalma olyan növényfajtákra terjedhet ki, amelyek megkülönböztethetőek, egységesek, állandóak és újak. Ebből a felsorolásból is látható, hogy ez nem egyezik a szabadalmazás feltételeként előírt felsorolással: új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. Ez az oka annak, hogy ahol a szabadalmi rendszerbe illesztették az új növényfajták oltalmát (mint pl. Magyarországon), ez ott is csak speciális fejezet formájában történhetett meg. A korábban érintőlegesen említett nehézségek miatt, amelyek a genetikailag módosított növények (nem növényfajták!) szabadalmazásánál jelentkeztek, többen felvetették azt a gondolatot, hogy hatályon kívül kellene helyezni a növényfajták szabadalmazását kizáró 53. (b)
