Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal
34 Dr. Szarka Ernő- az újítások elfogadásának rendszere;- az újítási döntések elleni fellebbezések rendszere;- az újítási feladattervek, ösztönzési módszerek kidolgozása;- az újítások nyilvántartásának rendszere;- az Országos Találmányi Hivatal szerepe az újítómozgalomban, a felettes szervek és közreműködő szervek szerepe;- centralizálás és decentralizálás az újítómozgalomban;- az újítók erkölcsi megbecsülése, a kitüntetések rendszere;- hivatalszervezési és közigazgatási jellegű javaslatok elfogadása vagy el nem fogadása újításként;- az újítások társszerzőinek jogi helyzete;- az újítások átadása más vállalatoknak - ingyenesen vagy térítéssel;- a szakszervezetek szerepe az újítási mozgalomban;- az újítási előadók képzési rendszere. Az 1989. évi rendelet az újításokról A változások nyomon követése és méltatása helyett ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy az újítás egyáltalán nem tekinthető a letűnt gazdasági társadalmi rend jogi csodabogarának. Az „üzemi pályázati rendszer”, mint a munkavállalók szellemi tőkéjének mozgósítását célzó eszköz több mint egy évszázada működik az USA-ban, az Európai Unió államai közül pedig a Német Szövetségi Köztársaságban jogi szabályozás szintjén is megjelennek az újítások. Ami a mi rendszerünk sajátosságát jelentette, az a kötelező, felülről irányított „mozgalmi jelleg” volt. Ebben hozott gyökeres változást az újításokról szóló 78/1989. (VII.10.) MT rendelet (Úr.). Ez a jogszabály a gazdasági és politikai átalakulás kezdeti időszakában, az általános deregulációs törekvések jegyében született, s ennek következtében fő célkitűzése volt a gazdálkodó szervezetek nagyobb mozgásterének biztosításával párhuzamosan az alkotói érdekek, az alanyi jogok megfelelő védelmének biztosítása. Mindenekelőtt megszüntette a gazdálkodó szervezetek kötelezettségét újítómozgalom szervezésére, s egyébként is a korábbi merev, eltérést nem tűrő (kogens) szabályokat megengedő (diszpozitív) jellegű szabályozással váltotta fel. A rendelet hatályát a munkaviszonyban (vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban) álló személyekre korlátozta, lehetővé téve, hogy az e körbe nem tartozó személyek szellemi alkotásaikat a polgári jog általános szabályai szerint bocsáthassák a gazdálkodó szervezetek rendelkezésére. Fontos változásokat hozott az Úr. az újítással való rendelkezési jog szabályait illetően is. Az egyik leglényegesebb változás abban állt, hogy az Úr. - a hosszú időn keresztül kialakult gyakorlattal szakítva - nem határozta meg az újítási díj mértékét. A szerződéses szabadság elve alapján csupán az arányosság érvényesítéséhez ad kiindulópontot azzal a rendelkezéssel, hogy a díjat a gazdálkodó szervezetnél jelentkező előnnyel és az újítónak az előny eléréséhez nyújtott hozzájárulásával arányosan kell meghatározni. Nem tartalmaz az Úr. az újításokkal kapcsolatban a vállalati szabályzatokra, az Országos Találmányi Hivatalnak, a minisztériumoknak az újítómozgalomban betöltött szerepére vonatkozó rendelkezéseket. Garanciális szabályként azonban változatlanul előírja, hogy az újítással összefüggő jogviták eldöntése bírósági útra tartozik, továbbá jogszabályi alapra helyezi az 1986- ban OTH elnöki utasítással létrehozott Újítási és Találmányi Szakértői Testület működését. (Ide kívánkozik, hogy 1996. január 1-jétől e testületre vonatkozó új rendelet van hatályban.) A rendszerváltás óta végbement gazdasági változások - a privatizáció, a külföldi tőke beáramlása - hatására úgy tűnik, hogy igen csekély mértékű Magyarországon az újító kedv. Ez hovatovább magának a jogi szabályozásnak a létét is kérdésessé teszi; a szellemi tulajdon védelméről szóló jogszabályok átfogó felülvizsgálatáról szóló 1993. évi kormányhatározat az Úr.-ra is kiterjed. A folyamatban lévő vizsgálat célja annak eldöntése, indokolt-e az újítások jogi szabályozásának fenntartása, s eredményétől függően kell előterjesztést készíteni a rendelet módosítására, újraalkotására vagy hatályon kívül helyezésére. Az eddigi felmérések, viták alapján úgy tűnik, hogy a gazdaságban jelen lévő állami beavatkozás szintjén még indokolt az újítási rendelet — modernizált formában való - fenntartása mindaddig, amíg ez a kérdés a magángazdaság stratégiai gondolkodásmódjának átalakulása folytán nem utalható teljes mértékben a vállalati autonómia szintjére. * Az iparjogvédelmi kategóriák magyarországi jogtörténetének ismertetésével igyekeztünk bemutatni az iparjogvédelem történetét Magyarországon. Terjedelmi okokból adósak maradunk a Magyar Szabadalmi Hivatal 100 éven belüli szervezeti változásainak részleteivel, a nagy magyar találmányok ismertetésével, a szabadalmi ügyvivők és képzési rendszerük fejlődéstörténetével, a nemzetközi kapcsolatok részletesebb ismertetésével, az információs rendszerek egy évszázadával, statisztikai adatokkal, és még sok mással, amelyek egyenként mind kitöltenék egyegy tanulmány kereteit. A hazai iparjogvédelem bizonytalanul meghatározható kezdeteitől mintegy 300 év, a teljes bizonyossággal meghatározható kezdettől, az első önálló szabadalmi törvény hatályba lépésétől és a Magyar Szabadalmi Hivatal megalakításától 100 év választ el minket. Szégyenkezés nélkül léphetünk át az ismét eredeti nevén működő Magyar Szabadalmi Hivatal második évszázadába. Az iparjogvédelem ügye folyamatosan gondozott volt az első évszázadban, mindig sikerült nem nagy távolságból követni a fejlett
