Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal

100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal

29

a Budapesti Fővárosi Bíróság, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság lett. Az iparjogvédelmi tanácsok összetételéről az 1/1958. IM számú rendelet, a 105/1952. MT számú rendelet és az 1958. évi 5. számú törvényerejű rendelet hoztak intézkedéseket.

Az 1963. évi 17. számú törvényerejű rendelet törvénybe iktatta a PUE, valamint a védjegyek nemzetközi lajstromozására és az ámk hamis származási jelzésének megakadályozására kötött Madridi Megállapodás londoni szövegét. Az ennek előkészítésekor elrendelt 2/1962. OT számú rendelet hatályon kívül helyezte azt a korábbi rendelkezést, amely szerint a külföldi fél Magyarországon lajstromozott védjegye függő viszonyban van a származási országban lajstromozott védjegytől.

Az 1967. évi 7. sz. törvényerejű rendelet törvénybe iktatta a PUE és a Madridi Megállapodás lisszaboni, illetve nizzai szövegét, a védjeggyel ellátható termékek és szolgáltatások osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodást és az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására kötött Lisszaboni Megállapodást. (Ez utóbbi ugyan nem védjegyekre vonatkozik, de a megkülönböztető jelzések oltalmát célszerűnek tartjuk a védjegyekkel együtt tárgyalni.) A fenti törvényerejű rendelet végrehajtásáról intézkedő 3/1967. OT számú rendelet a következő változásokról intézkedett:- bevezette a szolgáltatások lajstromozhatóságát;- megszüntette a külföldi bejelentők esetében a megelőző hazai lajstromozási kötelezettséget;- kizárta a lajstromozásból a nemzetközi és kormányközi szervezetek címereit, jelvényeit;- kötelezővé tette a védjegybejelentéseknél a megfelelő nemzetközi osztályjelzet feltüntetését.

Ugyanez a rendelet intézkedik az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozásáról és az ezekkel kapcsolatos kifogások és törlési eljárások rendjéről.

A védjegyoltalom jogi keretei tehát mindvégig tisztázottak voltak, a védjegyügy jelentősége azonban a belföldi piacon csekély volt, legalábbis a hatvanas évek közepéig. A tervgazdasági előírásokon alapuló termelés, a szocialista hiánygazdálkodás keretei között az áru eladható volt akár védjeggyel, akár védjegy nélkül, szigorú minőségi követelmények nélkül, így a védjegynek tényleges jelentősége csak a külföldi piacon volt.

A hatvanas évek közepétől azonban a szigorú tervgazdaság keretei felbomlottak, korlátozott keretek között bár, de megjelent a belföldi verseny is a vállalatok között, a védjegynek ismét kezdett valódi jelentősége lenni.

Az új gazdasági mechanizmus bevezetése előkészítésének évében, 1968-ban 1960-hoz képest a hazai védjegybejelentések száma több mint négyszeresére, a külföldi bejelentések száma több mint hétszeresére emelkedett. A külföldi bejelentések számának növekedése a külföldi kereskedelmi kapcsolatok lassú, de határozott újraéledésének következménye volt.

Akár a szabadalmak esetében, a védjegyek esetében is égetően szükségessé vált egy új törvény megalkotása. A 80 éves, változtatások, kiegészítések tucatjaival módosított törvény már csaknem áttekinthetetlen jogi helyzetet jelentett, nyelvileg elavult volt, és nehezen illeszkedett be az egyéb jogterületeken már korszerűsített törvények rendszerébe.

Az 1969. évi IX. törvény

Több év előkészítő munkája után végül 1969. december 10-12. közt fogadta el a parlament az új védjegytörvényt, az 1969. évi IX. törvényt, amely 1970. július 1-jén lépett hatályba, és kisebb módosításokkal ma is hatályos.

A hatályos védjegytörvény (Vt.) jelentősebb újdonságai az alábbiak:- kizárólagos jogot csak lajstromozott védjegyek számára nyújt;- védjegyoltalmat csak gazdasági tevékenység folytatására feljogosított szervek, együttes védjegyet pedig ezek jogi személyiséggel felruházott szervezetei szerezhetnek;- szó- és ábrás védjegyeken kívül lajstromozhatók hang- és fényjelzések, továbbá háromdimenziós alakzatok;- meghatározza a megkülönböztethetőség kritériumait;- részben megváltoztatja az oltalomból kizárt védjegyek oltalmát;- pontosítja a megtévesztésre alkalmas megjelölések körét;- rendelkezik a védjegyekkel kapcsolatos használati engedélyekről, a védjegyek átruházásáról;- előírásokat tartalmaz a bitorlás jogkövetkezményeivel kapcsolatban;- bevezeti a használati kötelezettséget, öt évben szabva meg azt az időtartamot, amely használat hiánya esetén a védjegy megszűnéséhez vezethet;- megszabja a teljes és részleges törlés jogalapjait és lehetőségeit;- megváltoztatja az eljárások rendjét, összhangba hozva az új szabadalmi törvény (1969. évi II. törvény) eljárási előírásaival.

Az 1969. évi IX. törvény végrehajtásáról a 2/1970. OMFB-IM számú rendelet intézkedett, míg a védjegybejelentések részletes alaki szabályait a III-OTH-1970. számú hirdetmény tartalmazta.

Az 1969. évi Vt. 15 éves fennállása alatt igen csekély mértékű módosításokra került csupán sor. 1992-ben a Polgári perrendtartás szabályainak változásával megszűnt a törvényességi óvás intézménye, s a vonatkozó 1992. évi LXVIII. törvény kimondta, hogy az Országos Találmányi Hivatal védjegyügyekben hozott határozatai ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek.

Hatályos védjegyjogunk alapvetően megfelel mind a piacgazdaság követelményeinek, mind pedig a nemzetközi elvárásoknak. Erre utal az a körülmény is, hogy a szellemi tulajdonra vonatkozó magyar-amerikai megállapodás megkötése során védjegyjogi kérdés szinte fel sem