Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Szabó Ágnes: A hazai jogharmonizáció kényszere és nehézségei az agrárágazatban
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 100. évfolyam I. 1995. február DR. SZABÓ ÁGNES A hazai jogharmonizáció kényszere és nehézségei az agrárágazatban i. JOGHARMONIZÁCIÓ AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAIBAN Az Európai Közösségek kialakulása során kezdettől fogva a teljes politikai és gazdasági unió megteremtése a stratégiai cél. Az Európai Közösségekre jellemző állandó evolúciós folyamat jelentős állomásai közé tartozik az Egységes Európai Okmány aláírása, az Európai Gazdasági Tér létrehozásáról szóló megállapodás létrejötte az Európai Közösségek és az EFTA között, valamint az Európai Unióról szóló szerződés aláírása Maastrichtban. A teljes integráció érdekében az Európai Közösségek tagállamai belső jogrendszereiket fokozatosan összehangolták a Római Szerződés, az Egységes Európai Okmány, jelenleg pedig a Maastrichti Szerződés előírásainak megfelelően. Ajogharmonizálás során a tagállamok az érintett belső jogintézményeiket az integrációs céloknak megfelelő, tartalmilag egységes szabályrendszerré fejlesztik. A rendkívüli szabálymennyiséget magában foglaló közösségi jognak több ezer oldal terjedelmű rendelete és irányelve szabályozza a közös agrárpolitikát, a közösségi agrárstruktúrát, a mezőgazdasági termelést, az agrárrendtartási szabályokat, valamint az élelmiszerek előállításának, csomagolásának, jelölésének szabályait. Az egységes belső piac kialakítását megelőző jogharmonizáció az agrárágazat területén különösen az élelmiszerekre, az állategészségügyre, az állattenyésztésre, a takarmányozásra, a növényegészségügyre, valamint a vetőmag és szaporítóanyag előállításra vonatkozó jogszabályokra terjed ki az eltérő versenyfeltételek megszüntetése, az emberek és az állatok egészségének védelme, valamint a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében. A szabad áruforgalom alapfeltétele, hogy az egyes tagállamok azonos követelményeket támasszanak a mezőgazdasági termékekkel szemben, az ellenőrzést végző hatóságok pedig azonos módszerekkel végezzék az ellenőrzést és rendelkezzenek a munkájukhoz szükséges valamennyi információval. A hatósági ellenőrzések eredményeinek kölcsönös elfogadása feltételezi a termékekkel szemben támasztott követelmények azonosságát. HAZAI JOGHARMONIZÁCIÓS KÖTELEZETTSÉG EK A TÁRSULÁSI SZERZŐDÉS ALAPJÁN Az utóbbi hetekben egyre több cikket lehet olvasni a jogharmonizációs kötelezettségeinkről, amelyeknek külön aktualitást ad az a tény is, hogy elkészült az Igazságügyi Minisztérium koordinálásával az a jogharmonizációs munkaterv, amely meghatározza az Európai Közösségekkel aláírt Európai Megállapodásból adódó jogharmonizációs feladatok teljesítésének ütemezését és azt a Kormány jogalkotási tervével összehangolja. 1994. február 1. napján hatályba lépett a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, 1991. december 16-án Brüsszelben aláírt Európai Megállapodás. Az Európai Megállapodás szerint Magyarországnak az Európai Közösségekbe való gazdasági integrációjának egyik alapvetőfeltétele az, hogy jelenlegi és jövőbeni jogszabályainkat a közösségi jogszabályokhoz közelítsük. A Megállapodás 68. cikkelye értelmében a jogszabályok közelítése különösen a következő jogterületekre terjed ki:- vámjog,- társasági jog,- bankjog,- vállalati számvitel és adózás,- szellemi tulajdonjog,- a dolgozóknak a munkahelyen történő védelme,- pénzügyi szolgáltatások,- versenyszabályok,- emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme,- élelmiszer-jogszabályok,- a fogyasztói érdekvédelem, ideértve a termékfelelősséget,- közvetett adózás,
