Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Ficsor Mihály: A nemzetközi iparjogvédelem és az általános vám- és kereskedelmi egyezmény: a TRIPS általános szabályai
A TRIPS általános szabályai 21 eljárás addig eredménytelennek bizonyult — a vita rendezésére hivatott testülettől a kötelezettségeinek eleget nem tevő és megfelelőnek ítélt kompenzációt nem nyújtó szerződő fél tekintetében felhatalmazást lehet kérni a DS- megállapodás hatálya alá tartozó engedmények nyújtásának és más kötelezettségek teljesítésének felfüggesztésére. A DS-megállapodás 22.3. a-c) pontjai szerint a panaszt emelő félnek az engedmények és más kötelezettségek felfüggesztésére először az érintett egyezmény megsértésének szektorával azonos szektorban kell törekednie. A 22.3.0 pontra figyelemmel a szellemi tulajdonnak a TRIPS-ben szabályozott egyes formái (pl. a szerzői jog, a szabadalom, a védjegy) e rendelkezés alkalmazásában külön-külön szektornak minősülnek. Ha azonos szektorban nem alkalmazható vagy nem hatékony a felfüggesztés, akkor arra kell módot keresni, hogy a megsértett egyezmény más szektoraiban függesszék fel az engedményeket vagy más kötelezettségeket (azaz a TRIPS esetében ez azt jelentheti, hogy a szerzői jogi szabályok megsértése esetén pl. a szabadalmi jogi „engedményeket” és kötelezettségeket fel lehet függeszteni). Végül, ha a panaszt emelő fél az előzőekben említett engedmények és kötelezettségek felfüggesztését nem tartja alkalmazhatónak vagy hatékonynak, a DS-megállapodás hatálya alá tartozó bármely engedményt vagy kötelezettséget felfüggesztheti. A DS-megállapodás 22.4. pontja továbbá az előbb említett esetek bármelyikére nézve megköveteli, hogy az engedmények és a kötelezettségek felfüggesztésének köre, terjedelme arányban álljon a sérelemével. A kérdések első halmaza e rendelkezésekkel kapcsolatban a következő: a Párizsi vagy a Berni Uniós Egyezmény tagállamai mint ilyenek között is hatályos lesz-e a TRIPS-ben „hivatkozott” párizsi vagy berni uniós kötelezettségek felfüggesztése, ha arra a) a Párizsi vagy a Berni Uniós Egyezmény megsértése, b) szerzői jogok megsértése miatt iparjogvédelmi jogok tekintetében és vica versa, c) a WTO-egyezmény részét képező olyan más megállapodás megsértése miatt kerül sor, amely a szellemi tulajdon védelmét nem érinti? A válaszadás előtt érdemes felidézni, hogy a TRIPS 2. cikkének 2. bekezdése a viták megelőzésére és rendezésére, vagyis az V. Részre vonatkozóan - szemben a TRIPS megelőző részeiben szabályozott kérdésekkel - nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a TRIPS eltérést engedjen a szerződő feleknek egymás irányában a Párizsi vagy a Berni Uniós Egyezmény és más megállapodások alapján vállalt kötelezettségeitől. Az előzőekben felvetett három kérdésre tehát e szabály alapján igenlő válasz adható: a felfüggesztés hatályos lesz a Párizsi, a Berni Uniós Egyezmény és a TRIPS-ben hivatkozott más megállapodások tagországainak viszonyában is - legalábbis a TRIPS alapján. Kétséges, hogy egy ilyen válasz mennyire fogadható el a szóban forgó uniók tagországai számára. Úgy tűnik, hogy ebben az esetben is irányadók az egyezményekkel ellentétes különmegállapodások tilalmára vonatkozó szabályok, amelyek értelmében különösen elfogadhatatlannak tűnik egy olyan különmegállapodás az unió tagországai között, amely szerint az adott egyezményt nem alkalmazzák egymás között az egyezmény tárgyától, alkalmazási körétől akár teljesen független okból. Nem lehet továbbá elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a szellemi alkotások védelméhez fűződő jogok emberi jogok - ilyenként ismeri el őket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata -, amelyek megtagadása aligha fogadható el pusztán azért, mert pl. a érintett szerzők vagy feltalálók országa a GATT-hoz fűzött mezőgazdasági megállapodásban (25) a megengedettnél magasabb vámokat vet ki a banánra vagy más déligyümölcsre. Ez több országban sértene közrendhez tartozó szabályokat. A DS-megállapodás alkalmazását illetően felvetődő kérdések másik csoportja a nemzeti elbánás köré összpontosul. A TRIPS és a DS-megállapodás a nemzeti elbánás szívéig hatol: nem kétséges ugyanis, hogy az „engedmények és a kötelezettségek felfüggesztése” a szellemi tulajdonjogok esetében a nemzeti elbánásnak a panaszt emelő országban a bepanaszolt ország állampolgáraitól történő megtagadását hozza magával, vagyis a két ország viszonyában anyagi viszonosságot eredményez (26). (Ha valamely ország belső joga az iparjogvédelmi vagy szerzői jogi egyezmény ún. minimum szabályainál alacsonyabb szintű védelmet nyújt, akkor ilyen esetben nem a nemzeti elbánást, hanem az egyezményes minimum garantálását tagadhatná meg a panaszt emelő állam, de ez az eset csekély gyakorlati jelentőségű, és ez az eljárás amúgy is kétségbe vonható lenne a DS-megállapodással kapcsolatos első kérdéskör tárgyalásakor elmondottakra figyelemmel.) Ha a DS-megállapodás rendje szerint panaszt emelő állam az iparjogvédelmi és szerzői jogi nemzetközi egyezményekben, illetve a TRIPS-ben megkövetelt védelmi minimumon túlmenő jogok, vagy a TRIPS-ben ugyan előírt, de a többi egyezményben meg nem követelt jogok tekintetében tagadja meg a nemzeti elbánást a bepanaszolt ország állampolgáraitól, nem sérti a Párizsi, a Berni Uniós Egyezmény vagy a többi hagyományos megállapodás érdemi szabályai közül a védelmi minimumot megszabó rendelkezéseket. Mindazonáltal nyitva marad a kérdés, hogy az említett egyezményeknek a nemzeti elbánásra vonatkozó szabályaival milyen viszonyban áll az „engedmények és a kötelezettségek” ilyetén „felfüggesztése”. A nemzeti elbánás elvén nyugvó iparjogvédelmi és szerzői jogi egyezmények nem szinallagmatikus szerződések (27). Ha azok lennének, nem lenne értelme a nemzeti elbánás elvének. A nemzeti elbánás elvének alkalmazásából adódó kirívó aránytalanságokat - nevezetesen, hogy az egyik tagállam a másik tagállam állampolgárai számára akkor is a belföldiekkel egyenlő elbánást kénytelen nyújtani, ha az általa biztosított oltalom jóval kiterjedtebb, mint amelyik a másik tagállamban érvényesül -
