Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Szabó Ágnes: A hazai jogharmonizáció kényszere és nehézségei az agrárágazatban
A hazai jogharmonizáció kényszere és nehézségei 13 V. NÖVÉNYFAJTÁK ÁLLAMI ELISMERÉSE, JOGVÉDELME, VETŐMAGVAK ÉS SZAPORÍTÓANYAGOK FORGALMAZÁSA A növénytermesztés szempontjából meghatározó jelentősége van a növényi termék felhasználási céljának, valamint az adott terület éghajlati és talajtani viszonyainak megfelelő növényfajtának. A növénynemesítés eredményeként számos új fajta jön létre. E fajták csak állami minősítési eljárás után vehetők köztermesztésre. A növényfajok és -fajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és szaporítóanyagok forgalmazásáról külön törvény készül. A törvény tervezete szabályozza a genetikai anyagok megőrzését és fenntartását. A tervezet a növényfajok állami elismerését a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően szigorítja, illetve egyszerűsíti a növényfajok állami elismerésének rendjét. A tervezet a vonatkozó közös piaci, valamint más nemzetközi szabályoknak megfelelően szabályozza a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállítását, minősítését és forgalmazását. A tervezet szigorítja a vetőmag-előállítás, -minősítés és -forgalmazás hatósági ellenőrzését, ugyanakkor meghatározott feltételek esetén lehetővé teszi a vetőmagtermelő általi vetőmag-minősítést. A tervezet szabályozni kívánja a vetőmag-szaporításban érdekeltek védelmére a vetőmag-szaporítási körzetek kialakítását. Az új növényfajtáknak hazánkban a szabadalom nyújt megfelelő jogvédelmet. Magyarország 1983-ban csatlakozott az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezményhez (UPOV). 1991-ben az UPOV Egyezmény is átfogó módosításra került. Az egyezmény új szövege bővíti a nemesítők jogait, a fajtaoltalom terjedelmét. Az új rendelkezések értelmében a nemesítő rendelkezési joga nemcsak a vetőmagra, szaporítóanyagra és a szaporítóanyagként felhasználható növényi részekre terjed ki, hanem a nemesítő kiterjesztheti jogát a betakarított terményekre is, illetve az azokból előállított végtermékre. Feltéve, ha korábban nem volt lehetősége jogainak érvényesítésére. A KÖZÖS FAJTAOLTALOMRÓL SZÓLÓ 2100/94. EGK SZÁMÚ RENDELET 1994. szeptember 1 -én lépett hatályba az Európai Uniónak a közös fajtaoltalomról szóló rendelete, amely az UPOV Egyezmény módosított szövegével összhangban került kidolgozásra. Ez a rendelet létrehozta a közös fajtaoltalmat, mint a növényfajták jogvédelmének egyetlen és kizárólagos formáját. A közös fajtaoltalom hatálya kiterjed az Európai Unió területére, ahol csak egységesen lehet megadni, átruházni és megszüntetni. A rendelet meghatározza:- a közösségi fajtaoltalomra vonatkozó anyagi, jogi és eljárásjogi szabályokat,- a Közösségi Fajtaoltalmi Hivatal jogállását, feladatait, tagozódását, vezetését. A rendeletnek a közös fajtaoltalomra vonatkozó anyagi jogi szabályai, valamint a Közösségi Fajtaoltalmi Hivatal előtti eljárásra vonatkozó szabályok csak 1995. április 27-én lépnek hatályba. A közös fajtaoltalom iránti igény benyújtására jogosult: az a természetes személy, aki az EU tagállamának, vagy az UPOV tagállamának állampolgára, vagy ott lakóhellyel rendelkezik, illetve az a jogi személy, akinek ilyen tagállamban van a székhelye vagy telephelye. A közös fajtaoltalom feltételei: DÚS + újdonság, megegyezik az UPOV Egyezmény szerinti feltételekkel. A közös fajtaoltalom tartalma: a fajtaoltalommal védett fajta szaporítóanyagának forgalomba hozatalához a fajtaoltalom jogosultjának hozzájárulása szükséges- a termelés és szaporítás,- a szaporítás céljára való előállítás, eladásra felkínálás,- az eladás, vagy egyéb forgalomba hozatal az Európai Közösségből való exportálásához, az Európai Közösségbe való importálásához,- a felsorolt célokra való tárolás esetében. A fajtaoltalom tulajdonosa a hozzájárulását feltételekhez kötheti. A fajtaoltalom kiterjed:- a fajtaoltalommal védett fajtából lényegében származtatott fajtára, amennyiben a fajtaoltalommal védett fajta maga nem volt lényegében származtatott fajta,- a fajtaoltalommal védett fajtától nem megkülönböztethető növényfajtára,- azokra a fajtákra, amelyeket a fajtaoltalommal védett fajta előállításához folyamatosan fel kell használni. Saját célú felhasználás (farmerprivilégium): a közös piaci rendelet részletesen meghatározza, hogy milyen esetekben megengedett a saját célú felhasználás. Amennyiben nem hibridről, vagy szintetikus fajtáról van szó, a gazdák a saját üzemükben el szaporított, fajtaoltalommal védett növényfajta vetőmagját felhasználhatják. A rendelet a kivételes szabályozást meghatározott feltételekhez köti: * * DUS = Distinctness, Uniformity, Stability (megkülönböztethetőség, egyneműség, állandóság)
