Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 2. szám - Dr. Gyertyánfy Péter: A szerzői jogi törvény módosítása
A szerzői törvény módosítása 9 hogy ezt a véleménykérést ki kell terjeszteni a vezetékes hálózatokra is, ami azért vezethetne furcsa eredményekre, mert a jelenleg több mint száz kábeltévé-hálózat többsége egyidejűleg saját műsorok terjesztője és mások műsorainak egyidejű továbbközvetítője, vagyis fizetésre kötelezett is. 2. „ÜRES KAZETTA JOGDÍJ” (ELEKTRONIKUS MAGÁNMÁSOLÁS) Itt a jogalkotói szándék kettős: egyrészt törvényi szintre kell emelni az ugyancsak több mint tíz éves - a maga idejében európai példa értékű - rendeleti szabályozást a hang- és képfelvételek magáncélú elektronikus másolása miatti térítési igényről („üres kazetta jogdíjról”), másrészt a jogdíj gyakorlati behajthatóságát néhány kisebb módosítással meg kell könnyíteni. Ezek az új intézkedések a következők: a) A már hosszabb ideje gyakorlatilag azonosíthatatlan „termelői árak” mint díjszámítási alap és a 8 százalékos jogdíjkulcs helyére a hangfelvétel-jogosításnál egyébként is működő, a Szerzői Jogvédő Hivatal (ARTISJUS) általi tarifamegállapítás lép. A tarifák megállapításához az ARTISJUS köteles kikérni az előadóművészek és a hangfelvételgyártók közös képviseleteinek véleményét és a művelődési és közoktatási miniszter jóváhagyását. b) Import esetén a továbbiakban a vámért felelős személy felel az üres kazetta jogdíjért is, és a megfizetés 8 napon belül (s nem mint eddig félévente) esedékes. A joglemondás tilalmának már ismertetett szabályai ebbe a paragrafusba is beiktatásra kerültek. 3. SUGÁRZÁSI JOGOK. MŰHOLD A nemzetközi fejlődés követelményeinek és a Római Egyezmény tilalmának megfelelően a novella eltörli a sugárzó szervezetek törvényi engedélyét (a módosító keretjogszabály 19 §-a.). Ez az engedély mindeddig a dramatikus és a filmalkotások kivételével minden műfajra érvényesült. A törvényben közelebbről is meghatározott nem színpadi irodalmi és zenei művekre a sugárzási és ahhoz kapcsolódó „sugárzási mechanikai” törvényi engedély helyére a Szerzői Jogvédő Hivatalon (ARTISJUS) keresztüli kötelező közös jogkezelés lép (új 34 § (5) bek.). Egyébként a zenei „kisjogos” sugárzási jogdíjakat eddig is szabadon, a nyugat-európai szerzői jogvédő társaságokkal azonos módon és elvek szerint állapította meg az ARTISJUS. A törvénymódosítás a műszaki fejlődés, valamint a - reánk ugyan formálisan még nem kötelező - Európai Uniós irányelvek követelményeinek tesz eleget, amikor megállapítja, hogy a szerzői jog szempontjából a műholdas műsorszórást is „sugárzásnak” kell tekinteni, feltéve hogy az a nagyközönség körében közvetlenül fogható. Ez a megállapítás formailag is az európai irányelv fogalommeghatározását követi: egyrészt a sugárzó szervezet felelősségére, ellenőrző tevékenységére és az általa kezdeményezett megszakítatlan átvitelre, másrészt pedig a közönség általi közvetlen vételre sugárzás szándékára utal. Ezek a feltételei a műholdas sugárzás közvetlen vételre szánt rádió-, tévésugárzásnak minősülésének (új 34. § (6) bek.). A sugárzásról szóló szabályokat megfelelő módon a saját műsorok vezetékes terjesztésére is alkalmazni kell. A fenti új szabályoknak - együttesen a műsorok egyidejű vezetékes továbbközvetítésére és a sugárzó szervezetek jogaira vonatkozó előírásokkal - komoly kihatásuk lesz a magyar műsorszórásban. Világos, hogy ezután minden olyan műholdas adás, amely a közvetlen vételre történő sugárzás fenti fogalma alá esik - mint például az ASTRA műholdon át sugárzottak -, és amelyeket egyidejű változatlan módon vezetékes hálózatokban továbbközvetítenek, az 50/G § hatálya alá fog esni. A kábelhálózatoknak tehát a továbbközvetítésre az eredeti sugárzó szervezetek szomszédos jogait illetően is az ARTISJUS-tól kell jogot szerezniük. Azokra a műholdas műsorokra viszont, amelyeket nem közvetlen vételre szántak, vagy arra szántak ugyan, de nem egyidejűén, hanem rögzítés után táplálnak a vezetékes hálózatokba, az eredeti sugárzó szervezetektől és a sugárzott dramatikus, audiovizuális művek szerzői jogi jogosultjaitól kell egyenkénti előzetes hozzájárulást kérni a vezetékes hálózatba tápláláshoz. Természetesen elképzelhető, hogy az utóbbi jogokat is az eredeti sugárzó szervezetek képviselik. A zenei sugárzási és vezetékes terjesztési „kisjogokat” minden esetben az ARTISJUS-tól kell megszerezni. Ami most már a Magyarországra vagy Magyarországról az olyan közvetlen vételre sugárzott műholdas műsorszórást illeti, ahol az adásokat a közönség tagjai egyénileg veszik, ehhez az eredeti sugárzó szervezetnek a jogot nem színpadi zeneművek tekintetében attól a szerzői jogvédő szervezettől kell megszereznie, ahonnan az adás történik. E szervezetek egymás közötti megállapodása értelmében a jogosító szervezet tarifái megállapításánál tekintettel van a besugárzott országokban érvényes jogdíjtarifákra. Egyelőre eldöntetlen kérdés viszont, hogy vajon a művenkénti egyenkénti jogosítást igénylő (úgynevezett „nagyjogos”) műveknél (például filmeknél) is az eredeti sugárzás országában a sugárzási joggal rendelkező személyek jogosíthatnak-e. Úgy gondoljuk, hogy vitás esetben egyelőre a magyar bíróság is úgy járna el, mint korábban az osztrák Legfelsőbb Bíróság, vagyis ellenkező szabály híján a kihirdetett Berni Uniós Egyezmény fentiekkel ellenkező területiségi elveit alkalmazná. 4. HASZONKÖLCSÖN Nem minden vita nélkül alakult ki az a rendelkezés (18. § (2) és új (3) bek.), amely az eddig minden műfaj tekintetében szabad felhasználásnak számító haszonkölcsönbe adást a számítógépi programokra minden esetre engedélykötelessé teszi, az audiovizuális művek és a hangfelvételek
