Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Dr. Pálos György: Szerzői jogunk a nemzetközi élet sodrában
Szerzői jogunk a nemzetközi élet sodrában 33 Az aláírás szükségessé tette az Szjt. XI. fejezetének kibővítését. így többek között az előadóművész hozzájárulása szükséges rögzítetlen előadásának rögzítéséhez, a rögzített előadás többszörözéséhez a törvényben meghatározott esetekben, az előadás sugárzása vagy közönséghez más módon való közvetítése a törvényben meghatározott kivételekkel. Amennyiben az előadóművész hozzájárult ahhoz, hogy előadását filmalkotásban vagy egyéb audiovizuális műben rögzítsék, hozzájárulása a fent felsorolt felhasználáshoz nem szükséges. Az előadóművészt a felhasználásért díjazás illeti meg (Szjt. új 49. §). A hangfelvétel előállítójának joga arra terjed ki, hogy engedélye szükséges, ha a hangfelvételről közvetve vagy közvetlenül másolatot készítenek, azt forgalomba hozzák, ideértve a hangfelvételnek az országba ilyen célból való behozatalát. A hangfelvétel előállítóját a felhasználásért díjazás illeti meg, és további díjazás illeti meg a másolatnak közvetlen sugárzásáért és annak bármilyen módon történő nyilvánossághoz közvetítéséért. A felhasználó által fizetendő díj fele az előadóművészt, fele a hangfelvétel előállítóját illeti. A hangfelvétel forgalomba hozott példányainak nyilvános haszonkölcsönbe adásához, bérbe adásához a hangfelvétel előállítójának hozzájárulása szükséges (a mű szerzőjének és az előadóművész hozzájárulása mellett). A rádiós vagy a televíziós szervezet joga arra terjed ki, hogy engedélyezze saját műsorának más rádiós vagy televíziós szervezet, illetőleg vezeték útján nyilvánossághoz történő átvitelt végzőknek a felhasználást. A törvény módosításának eredményeként az ún. kábeltelevízióra vonatkozó Vhr. 19. § (4) bek. rendelkezés szövege átkerült a törvény szövegébe (Szjt. 50/G §). b) Az N. nemcsak az Egyezményben vállalt kötelezettségeket teljesíti jogszabály alkotási területen, hanem a lehetőséget felhasználva egy régóta tervbe vett módosításról is rendelkezik: a védelmi idő kiterjesztéséről. Ez ugyan egyben kötelezettség is, mert az Európai Unióval kötött társulási megállapodás alapján öt éven belül jogszabályainkat a szellemi alkotások területén az Európai Unió jogszabályaihoz kell igazítani. Az EU Bizottság által 1993. október 29-én kiadott kötelező irányelv értelmében a védelem p.m.a. 70 év. A tagállamok jogszabályaikat 1995. július 1-jéig kötelesek ennek megfelelően módosítani. Magyarországon az illetékes szervek már több mint tíz év óta foglalkoztak a védelmi idő meghosszabbításával, különös tekintettel a Bartók- és Kodály-jogdíjakra. A védelmi idő 70 évre történő meghosszabbítása tehát belső érdek és nemzetközi kötelezettség következménye. Az új szöveg az Szjt. eredeti 15. §-ának szövegét változatlanul átvette azzal, hogy az „ötven” helyett „hetven” év került meghatározásra. Szerzői jogilag az N.-nek talán ez a legfontosabb rendelkezése. A védelmi időnek hetven évre történő emelésével kapcsolatban meg kell említeni a viszonosságot. A BUE 5. cikk (1) bek. mondja ki a belföldiekkel azonos elbírálás elvét (traitment national, assimilation, Inländerhandlung). Ennek értelmében a külföldinek biztosítandó védelem a védelmet nyújtó ország jogszabályától függ (alaki viszonosság). A szerzők az Unió valamennyi országában azokat a jogokat élvezik, melyeket az ország törvényei a belföldieknek biztosítanak (valamint amit a BUE külön megad). E rendelkezés értelmében pl. Németország - ahol a védelmi idő hetven év - olyan ország szerzőjének a művét is hetven évig lenne köteles védeni, ahol a védelmi idő kevesebb (50 év). A BUE 7. cikk (8) bek. értelmében azonban az uniós országban igényelt védelem ideje nem haladhatja meg a származási országban meghatározott védelmi időt. A fenti példa alapján tehát Németország csak akkor köteles hetven év védelmi időt biztosítani, ha a származási ország is ennyit biztosít. Amennyiben tehát Magyarország nem emeli a védelmi időt hetven évre, szerzőink műveire csak a hazai, rövidebb védelmi idő lenne irányadó (pl. több európai országban ma is, és 1995. július 1-jétől az Európai Unió egész területén). Csak a védelmi idő meghosszabbítása biztosíthatja, hogy pl. a Bartók- és Kodály-jogdíjak a BUE rendelkezései alapján továbbra is befolyjanak. Ebben a kérdésben az anyagi viszonosság irányadó. c) Az N. többek között két további szépséghibát is kijavított. Mindkettő nemzetközi szempontból indokolt. Időszerűvé vált a sugárzási szerződésre vonatkozó rendelkezés módosítása is (Szjt. 34. §). A Rádió és Televízió törvényi engedéllyel rendelkezett a már nyilvánosságra hozott művek változatlan formában történő sugárzására és nyilvános előadásának közvetítésére. Miután aláírtuk a Római Egyezményt, mely nem teszi lehetővé az előadóművészek jogainak korlátozását törvényi engedély alapján - kivéve a másodlagos felhasználást - elkerülhetetlenné vált a törvényi rendelkezés módosítása, nem szólva arról, hogy a törvényi engedélyt az Európai Unió Irányelvtervezete is kizárni javasolja. Nemzetközi szinten is erősen érezhető ez az irányzat. A módosított Szjt. 34. § (1) bek. értelmében a rádiós vagy televíziós szervezet a műveket efemer - időleges - módon rögzítheti saját eszközeivel, csak saját célra. A szerző külön hozzájárulása szükséges akkor, ha ismételt sugárzást lehetővé tévő rögzítés készül, és a felvétel minden felhasználásáért a szerzőt díjazás illeti. A kollektív joggyakorlat továbbra is megmarad. A szerzők egyedi joggyakorlása ugyanis teljesen lehetetlenné tenné a Rádió és Televízió működését, de még a szerzők számára sem lenne kellemes. Ajogok közös kezelése úgy történik, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatal szerződést köt a Rádióval és a Televízióval. A szerződés alapján a Rádió és Televízió jogot kap a már nyilvánosságra hozott művek sugárzására és az ismételt sugárzást lehetővé tévő rögzítésre, és a szerződő felek megállapodnak a Rádió és a Televízió által a szerzőknek fizetendő díj mértékében. A Rádió és Televízió által kifizetett jogdíjat a Hivatal a felhasználás arányában felosztja és a szerzőknek átutalja.
