Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 5. szám - Dr. Szarka Ernő: Az iparjogvédelem időszerű kérdései Magyarországon
14 dr. Szarka Ernő Mindezek a módosítások növelik mind a szabadalomtulajdonosok, mind az esetleges kényszerengedélyesek jogbiztonságát. A Szabadalmi Törvény előbb említett sürgős módosításai a Törvény átfogó felülvizsgálatának első lépéseit jelentik. A felülvizsgálat nemcsak a nemzetközi harmonizáció szempontjait veszi figyelembe. Ajól megalapozott, hosszú távon időtálló oltalmi rendszer létrehozására vonatkozó program kiterjed az elmúlt évtizedek jogalkalmazási tapasztalatainak, valamint a hatósági és bírósági gyakorlat elemzésére, a szakmai körök véleményének kikérésére. A jogalkotási programnak megfelelően már elkészült és előterjesztésre vár a szabadalmi ügyvivői tevékenységről szóló törvénytervezet. E rangos hivatás gyakorlatának feltételeit az esélyegyenlőségen, a piaci viszonyok érvényesülésén és a kialakult európai normákon nyugvó szabályozásnak kell rendeznie. Atörvénytervezet e célok szem előtt tartásával az ügyvédi képviselet hatályos előírásai és az ügyvivői tevékenység specifikus elemei alapján készült. Ez év végéig el kell végezni a jelenlegi védjegytörvény és az ipari minta rendelet felülvizsgálatát is. Első lépésként a felülvizsgálat terjedelmének, tartalmának és formájának általános elveit kell kidolgozni, a módosítások vagy esetleges új törvények megszövegezése később indulhat meg. A védjegyekkel kapcsolatban a védjegyjogok közelítésére vonatkozó EK Irányelvek, a Közösségi Védjegytörvény, valamint a WIPO által októberre összehívott diplomáciai értekezlet napirendjén szereplő Védjegy-harmonizációs Szerződés alapjavaslata szolgálhat nemzetközi útmutatóként. Az ipari mintákkal kapcsolatban többek között az ipari minták jogi oltalmáról szóló EK Bizottsági Javaslatot, valamint a Hágai Megállapodás továbbfejlesztésére irányuló munkálatokat tekintjük irányadónak. Ebben a szakaszban még nem beszélhetünk a védjegytörvény alapvető módosításairól. A harmonizációtól elsősorban az eljárások egyszerűsödését és a joggyakorlat továbbfejlődését várjuk. Visszautalok itt az 1994. évi VII. törvényre, amely kisebb mértékben módosítja a védjegytörvényt is. A módosítás lehetővé teszi, hogy az Országos Találmányi Hivatal védjegyügyekben hozott érdemi határozatát megváltoztassa vagy visszavonja, természetesen csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig. A változtatás egyszerűbbé teszi az eljárást és eleget tesz annak az általános követelménynek, hogy a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos eljárások nem lehetnek szükségtelenül bonyolultak és nem járhatnak indokolatlan késedelmekkel. A magyar iparjogvédelem helyzetét jellemezhetjük a fontosabb oltalmi kategóriák bejelentési számaival is. A szabadalmi bejelentések száma - eltekintve egy 1992. évi kisebb megtorpanástól - évek óta növekvő tendenciát mutat és múlt évben az 1991 -es rekordot 14 %-kal túlszárnyalva meghaladta a 12 000-et. A bejelentések mintegy 80 %-a megjelöléssel induló PCT-bejelentés, de ezek közül csak minden ötödik lép az úgynevezett nemzeti szakaszba. Bár a külföldi bejelentők fokozódó érdeklődését biztatónak tartjuk, a hazai szabadalmi aktivitás állandó csökkenése aggodalomra ad okot. Múlt évben folytatódott a hazai bejelentések számának csökkenése és az 1186 magyar nemzeti bejelentésből a szolgálati találmányok száma mindössze 347 volt. Ez azt mutatja, hogy az innovációs alkotótevékenység még mindig kiemelkedő. Véleményem szerint a helyzet akkor fog megváltozni, amikor a nemzeti össztermék növekedésnek indul és a kutatásifejlesztési tevékenység forrásai javulnak. Ezzel kapcsolatban nagyon örülök, hogy az év első felének statisztikai adatai először mutatják azt, hogy nem csökkent a hazai szabadalmi bejelentések száma. Érdemes megemlíteni, hogy mindeddig mintegy 25 átmeneti, „pipeline” oltalom iránti kérelmet nyújtottak be. A védjegyek területén valódi fellendülés indult meg a nyolcvanas évek végén, párhuzamosan a magyarországi társadalmi-gazdasági változásokkal. A nemzeti bejelentések száma, amely korábban nem emelkedett 1000 fölé és 1988-ban is csak kevéssel lépte túl az ezret, 1989-ben 1566 volt és 1990-ben 3351-re emelkedett. Az utóbbi három év során ez a tendencia folytatódott, különösen a hazai vállalatok növekvő száma következtében. Az iparjogvédelmi tudatosság bíztató jelenségének tekinthető, hogy mind a kis-, mind a nagyvállalkozások - és nemcsak azok, amelyeket külföldi tőkével hoztak létre-érdeklődést mutatnak a védjegyoltalom megszerzésében és fenntartásában. A nemzetközi védjegybejelentések számának 1990. évi erőteljes növekedését követően, amikor 5000-nél több bejelentést nyújtottak be, a nemzetközi bejelentések száma folyamatosan 5000 és 6000 között mozog. Míg a nemzetközi bejelentések több mint kétharmada német, francia, olasz, svájci és osztrák bejelentőktől érkezett be, a nemzeti bejelentések Magyarországra történő benyújtásában érdekelt országok száma megkétszereződött és elérte az ötvenet. Az Országos Találmányi Hivatalnak jelentős erőfeszítéseket kell tennie szellemi potenciálja és infrastrukturális háttere megújítása érdekében, hogy megbirkózhasson a védjegyek területén tapasztalható, egyre növekvő munkamennyiséggel. Hölgyeim és Uraim, ezzel elérkeztem előadásom utolsó szakaszához, nevezetesen a Magyar Hivatal modernizációs programjához. Mint ahogyan már említettem, Magyarország 1996 végéig kérni fogja csatlakozását az Európai Szabadalmi Szervezethez. A jogalkotási munka mellett az EPO-val közösen kidolgozott Modernizációs Terv szolgál e fontos lépés irányában kifejtett előkészületi tevékenységünk alapjául. A Modernizációs Terv értelmében teljes jogú tagságért folyamodunk, de tanulmányozzuk átmeneti megoldásként az Európai Szabadalmi Hivatal által kidolgozott „Kiterjesztési megállapodás” (szlovén formula) lehetőségeit is. Ezzel kapcsolatos tanulmányunkat ősszel kívánjuk az illetékes minisztériumok elé terjeszteni; ez ügyben egy éven belül nem várható döntés. Úgy vélem egyébként, hogy a
