Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - Sümeghy Pálné dr.: „Mégis kinek az érdeke”
„Mégis kinek az érdeke” 35 romozása, vagy legalább a védjegyeken olyan méretben történő elhelyezése, amelyből kitűnik, hogy ez a megkülönböztetésre alkalmas elem. Az elbírálási gyakorlat következetességét, kiszámíthatóságát valóban javítanunk kell. Ebben a Védjegy Osztályon most alakulóban lévő új munkamódszerek előrelépést fognak jelenteni. Irányelvek kiadását nem, de a szabadalmi módszertani útmutatóhoz hasonló kiadvány összeállítását megfontolandónak és jó javaslatnak tartjuk. 2. VÉDJEGYOLTALOMBÓL KIZÁRT MEGJELÖLÉSEK A) MEGTÉVESZTŐ JELLEGŰ VÉDJEGYEK Az ilyen megjelölésekkel kapcsolatban olyan vélemény érkezett, amely szerint a jelenlegi versenyhelyzetben a bejelentőétől eltérő földrajzi helyet feltüntető megjelölés csak akkor jelent veszélyt, ha az a fogyasztót tévedésbe ejtheti az áru minősége tekintetében”. Azt is kifejti továbbá az idézett vélemény, hogy csupán az a tény, hogy a megjelölés idegen nyelvű, nem teszi azt megtévesztővé a származás tekintetében, továbbá hogy a széles körben ismert megjelölések oltalmának elutasítása földrajzi tartalmukra tekintettel, méltánytalan. A földrajzi származás tekintetében megtévesztő megjelöléseket a jogszabály önmagukban is kizárja az oltalomból, nem tartalmaz olyan előírást, hogy a megtévesztő földrajzi megjelölés csak abban az esetben nem lajstromozható, ha a fogyasztót tévedésbe ejtheti az áru minősége tekintetében. A földrajzi helyet feltüntető bejelentéseknél - ha a védjegy csak ezt az elemet tartalmazza - lényegében kettős kifogás merülhet fel: vagy kizárólag származást jelöl a védjegy, vagy megtévesztő. A versenyhelyzetre való hivatkozás annak érdekében, hogy ezek a kifogások elháruljanak nem helytálló, hiszen a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló jogszabály külön fejezete foglalkozik a fogyasztók megtévesztésének tilalmával. Elfogadható viszont az az elv, hogy önmagában az a tény, hogy a megjelölés idegen nyelvű, nem alapozza meg a megtévesztő jellegre való hivatkozást. Ugyanakkor a megjelölés közismertsége nem elegendő a megtévesztő jelleggel kapcsolatos lajstromozási akadály elhárítására, mint ahogy a külföldön szerzett oltalom ténye sem elegendő érv, noha a hivatal mérlegelheti ezt az utóbbi körülményt döntése meghozatalakor. B) AZONOS VAGY ÖSSZETÉVESZTHETŐ MEGJELÖLÉSEK LAJSTROMOZÁSA KÜLÖNBÖZŐ JOGOSULTAK JAVÁRA Széles körben vitatott kérdés, hogy lehetséges-e azonos, vagy egymáshoz igen hasonló védjegyek lajstromozása azonos vagy hasonló árukkal kapcsolatban, ha a korábbi védjegy és a később bejelentett megjelölés jogosultja egymással anya-leányvállalat, vagy egyéb szoros gazdasági kapcsolatban áll. Ehhez kapcsolódik az a további kérdés, hogy miért nem veszi figyelembe a hivatal a korábban lajstromozott védjegyjogosultjának hozzájáruló nyilatkozatát („consent”) a lajstromozási akadály elhárításaként. Az EK Irányelvek erre lehetőséget ad tagországaiknak, miért nem kezdjük meg - a védjegytörvény esetleges módosításától függetlenül - ajoggyakorlat „európaiasítását”? a) Azonos védjegy azonos árukkal kapcsolatos lajstromozása a cégek közti gazdasági kapcsolatok esetén sem engedhető meg, és nem is indokolt a védjegytörvény alapján. Tekintettel arra, hogy lehetőség van használati engedély adására, a leányvállalat számára szerződés útján biztosítható a védjegyhasználat joga. A külföldi gyakorlatról rendelkezésre álló információk szerint nem lehetséges az ilyen „kettős” lajstromozás pl. Angliában vagy Spanyolországban akkor sem, ha az egymással kapcsolatban lévő vállalatok kölcsönösen hozzájáruló nyilatkozatot adnak. A megkérdezett angol ügyvivő is az egyetlen lehetséges megoldásnak a licenciaadást tartja. b) Más a helyzet, ha a védjegyek nem azonosak, de az áruk azonosak (vagy legalábbis azonos osztályba tartoznak). A Legfelsőbb Bíróság közelmúltban hozott eseti döntése szerint „Az ítélkezési gyakorlat ezért, a vásárló jogos érdekeit figyelembevéve, az összetéveszthetőségig való hasonlóság esetén az ellentartott védjegy jogosultjának hozzájárulásával sem ad általában védjegyoltalmat. Ebben az esetben azonban a kérelmező a fellebbezési eljárásban arra hivatkozott, hogy az érdekelt vállalatok azonos konszern tagjai. Az ellentartott védjegyek jogosultjai és a kérelmező között olyan szervezeti és gazdasági kapcsolat áll fenn, amely ebben az esetben indokolttá teszi a védjegyoltalom megadását”. A hivatal gyakorlatában követni lehetne ezt az elvet azzal, hogy - amint az a hivatkozott bírósági ítélet szerinti ügyben történt - igazolni kell a vállalatok közti összefüggést, valamint be kell nyújtani a korábbi védjegyjogosult hozzájárulását. Önmagában a vállalatok közti összefüggésre való hivatkozás nem alapozza meg azt a döntést, hogy a korábbi védjegy jogosultjának érdekeit nem sérti az összetéveszthető védjegy lajstromozása. A külföldi gyakorlat szerint Spanyolországban ilyen esetben hozzájáruló nyilatkozat alapján sem lajstromozzák a védjegyet. Angliában az 1994. december 1-jén hatályba lépő új védjegytörvény értelmében hozzájáruló nyilatkozat alapján igen. c) A védjegyek hasonlóak, az áruk hasonlóak. A Fővárosi Bíróság közelmúltból származó végzése szerint „A kialakult joggyakorlat szerint hasonló megjelölések hasonló áruk tekintetében való lajstromozása szoros (pl. anya-leányvállalat) kapcsolatban lévő cégek javára nem kizárt”. „A lajstromozás ellen fogyasztóvédelmi szempontok sem szólnak, mert e cégek termékei vállalati származású
