Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - Dr. Turi Mária: Mely esetben hoz a bíróság helybenhagyó, megváltoztató és hatályon kívül helyező döntést
A bíróság helybenhagyó, megváltoztató és hatályon kívül helyező döntései 27 A bíróság sem tartotta engedélyezhetőnek a szabadalmat olyan igénypontok alapján, amelyek jellemzői nem a leírásban kinyilvánított felismerés és megoldás megvalósítására vonatkoztak, vagy amelyek olyan határozatlan kifejezéseket tartalmaztak, amelyek miatt az oltalom terjedelme nem volt megállapítható. Érdemes kitérni arra, hogy az alaki és érdemi követelmények különválasztása a gyakorlatban többször gondot okoz, holott az igénypontokkal szembeni alaki és érdemi követelmények szétválasztása a Szabadalmi Törvény és az OTH elnöki hirdetménye alapján viszonylag egyszerű. Az alaki vizsgálatot a Szabadalmi Törvény 40. § (2) bekezdése (a 40. § (3) bekezdése is, de annak itt nincs jelentősége!) körében kell lefolytatni, e szakasz szerint az alakiságoknak az a bejelentés felel meg, amely az OTH elnökének ül. számú hirdetményében előírtak alapján készült. A III. fejezet (4) bekezdés a) pontja útmutatást ad az alaki követelményeknek megfelelő igénypont megszerkesztésére. Az érdemi vizsgálat körébe tartozó igénypontvizsgálathoz pedig a 45. § c) pontja ad iránymutatást. Eszerint az igénypontoknak meg kell felelniük a törvényes követelményeknek. Igénypontra vonatkozó előírást viszont csupán a Szabadalmi Törvény 41. § (2) bekezdése tartalmaz, amely szerint az igénypontoknak a leírással és annak egyéb részeivel összhangban kell állniok. A 13. § ezzel összefüggésben rögzíti, hogy az oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Ha azonban az igénypont nem felel meg az összhang követelményének (ami érdemi követelmény), még megfelelhet az alaki (szerkesztési) követelményeknek és fordítva, egy jól megszerkesztett igénypont nincs szükségszerűen összhangban a leírással, rajzzal stb. Más a helyzet a leírással; ha például a leírás nem ismerteti a kitűzött feladat legáltalánosabb megoldását, s ugyanakkor előnyös megoldást sem ismertet, vagy nem tartalmaz példát vagy rajzot, holott ezekre szükség lenne, nemcsak az alaki követelményeknek, hanem az érdemieknek sem felel meg, mert nem teszi lehetővé, hogy szakember a találmány tárgyát megvalósítsa. Folytatva az érdemi okokból való elutasítások körét, a találmány egysége és az igényelt elsőbbség jogszerűsége (Szt. 45. § b) és f) pont) olyan kérdések, amelyek OTH eljárásban rendeződnek; ezekkel kapcsolatos kérelmek a bíróságra 23 év alatt egy-egy esetben kerültek. Igen ritka hivatkozás a korábbi elsőbbségű bejelentés vagy szabadalom is. Végzéseink zömét az újdonság és/vagy haladó jelleg hiánya miatt elutasított OTH határozatok megváltoztatásával kapcsolatban hoztuk, számbeli arányuk miatt mondhatjuk, hogy munkánk elsősorban arra irányult, hogy az OTH határozatában foglalt, az újdonsághiány körébe eső műszaki állításokat összevessük a megváltoztatási kérelemben szereplőkkel. Ennek során a Szabadalmi Törvény 2. §-ának, illetve az annak alkalmazásához útmutatást adó miniszteri indokolás előírásainak megfelelően járunk el. Az Országos Találmányi Hivatal újdonsághiányra alapított határozatát általában azzal indokolja, hogy az általa megnevezett egy vagy több közlemény ismertetése alapján szakember a találmányt feltalálói tevékenység nélkül létrehozhatta. Ebben az állításban a két leginkább vitatott fogalom is előfordul: a szakember és a feltalálói tevékenység fogalma. A szakembert a bíróság olyan személynek képzeli el, aki a szakterületének műveléséhez szükséges felsőfokú ismereteket elsajátította, aki a szakirodalmat, a szakterületén szokásosan alkalmazott anyagokat, azok fizikai, kémiai tulajdonságait, mérési eszközeit, módszereit ismeri, használni és alkalmazni tudja. Az újdonság meglétét az ilyen szakember tevékenysége vonatkozásában vizsgáljuk. A vizsgált időszakban nem, de korábban előfordult olyan eset, hogy igen szerény színvonalú megoldás szabadalmaztatását szerette volna elérni egy kérelmező, aki azzal érvelt, hogy nagy meglepetéssel tapasztalt bizonyos hatást. Az iratokból azonban kiderült, hogy az illetőnek semmiféle műszaki képzettsége nincs, így a műveletek hatását sem ismerhette; meglepődése tehát saját tudása alapján indokolt lehetett, nem volt az azonban a szabadalmazás mércéjéül szolgáló szakember ismeretei alapján. Ilyen és más furcsaságok ellenére a szakember fogalmával mégis kevesebb a gond; ez legalább szerepel a törvény szövegében. A „feltalálói tevékenység” esetében azonban, amelyet csak közvetve tartalmaz a Szabadalmi Törvény 2. §-a, gyakran még azt is kétségbe vonják a kérelmezők, hogy egyáltalán vizsgálni kell, amikor a szabadalmazhatóságról döntünk. A feltalálói tevékenység vizsgálatának szükségességéről ma azonban már elkéstünk vitatkozni, mert a rövidesen hatályba lépő szabályozás már a törvény szövegében közvetlenül tartalmazza a feltételt, félreérthetetlenül kinyilvánítva, hogy feltalálás nélkül nincs találmány. A szakterületen ismeretes a feltalálói tevékenység néhány szinonim jelentése, így például, ha a szakember a „köteles tudásán” alapuló tevékenységnél többet fejtett ki, vagy ha a tevékenység nem volt „kézenfekvő”, vagy a tevékenységgel szakmai előítéletet győzött le, vagy ha e tevékenység előre nem várható hatást eredményezett, egyaránt a feltalálói tevékenység elismeréséről van szó. Ezek valamelyikének hiányát állítja a leggyakrabban az OTH határozatában, amikor az újdonság meglétét feltalálói tevékenység hiánya miatt vitatja. A bíróság is elutasítja a feltalálói tevékenységet nem igénylő megoldások szabadalmaztatása érdekében benyújtott megváltoztatási kérelmeket; a vizsgált időszak ügyeinek elemzése alapján azonban megállapítható, hogy a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság általában
